Az ördög táncosa[BEFEJEZETT]

11

-Nos,drága édesapám.Anya eléggé ki volt akadva a pár évvel ezelőtti incidensekért. Ha nem akarsz semmit,húzz el a picsába.Ha pedig tényleg akarsz valamit,akkor tegyél is meg érte mindent!Szóval mesélj,miért is vagy itt?

-Nem tudom...Louise és én egy boldog kapcsolatban éltünk,de úgy éreztem, hogy lassan megfulladok.Letettem az alkoholt és újra belevágtam egy hétköznapi életbe,de valami hiányzott.Tudtam,egyszer szembe kell néznem azzal,amit anno műveltem,de fogalmam se volt hogyan csinálhatnám.Aztán megjelent egy szőke hajú srác az álmomba,és elmondta ha nem csinálok semmit nem is fog semmi megtörténni.Itt az ideje cselekednem.Valahogy megbabonázott, és. reggel rögtön autóba  ültem, s elvezettem idáig.Mintha a tudatalattim irányított volna

-Basszus,Evan-suttogtam magam elé.

-Tessék Kincsem?

-Semmi.

-Nem vagy meglepve az álmom miatt?Mármint ez így elmondva elég hülyén hangzott...

-Tudod,az álmok sokszor nagyon furák....Itt az ideje mennem,beszélj anyával oké?

-Jó,de mi ez a hirtelen...

-Hangulat változás?Jobb ha nem tudod!

-Anya!-szaladtam ki a konyhába.

-Igen Krys?

-Most jutott eszembe,hogy Nicol kölcsönkérte a füzetem, és nekem kell készülnöm a holnapi kémia dolira. Elszaladhatok visszakérni tőle?

-Persze aranyom!De siess,vacsorára itt légy!

-Rendben,szeretlek!-mondtam,majd kiviharoztam az ajtón.

Épp,hogy csak elfordultam a sarkon,magam elé képzeltem annak a vadbaromnak a "lakását".

Mikor elég erősen koncentráltam,éreztem hogy megváltozik a hőmérséklet,sokkal hűvösebb lesz.A Nap gyenge sugarai is eltűnnek, így csak halvány derengés marad.A hideg  futkos a hátamon,s nem a jó értelemben.Kinyitom a szemem,és elkiáltom magam:

-Evan!

-Igen Édesem?-jelenik meg a hátam mögött.

-Megfojthatlak most,vagy ráérek később?

-Mind a ketten tudjuk,hogy ez lehetetlen,de mi az nagy felindultság?

-Nekem,Te ne tettesd itt az ártatlant!-bökök a mellkasára a mutató ujjammal.-A kurva életbe is,miért kellett az apámat is belerángatnod ?-túrtam bele a hajamba.

-Csak,hogy izgalmasabb legyen a játék-mosolyodik el ördögien.Bár neki nem nehéz...

-Milyen játék?

-Tudod azt te is!Én úgy teszek,mintha békén hagynálak,te meg úgy csinálsz,mintha tényleg érdekelne az a srác.

Nálam ekkor telt be az a bizonyos pohár.Rohadtul elegem van ebből a kibaszott köcsögből!Utálom,amikor manipulál,játszik az érzéseimmel,immár a harmadik éve.

Kezem hatalmasat csattant az Ő arcán,ezzel a szó szoros értelmében letörölve a vigyort az arcáról.A szemei kitágultak, homlokán a ráncok összeszaladtak.

-Hogy mertél megütni?-kérdezte dühtől elfojtott hangon.

-Nem tudom,de az biztos,hogy nagyon jól esett.

-Ezt még nagyon megkeserülöd.

-Lehet,de legalább egy kicsit átérezheted a helyzetemet,ugyanis a valóság néha elég nagyot tud ütni.Főleg,amikor valaki szándékosan szórakozik veled.-mondtam,miközben hangom a gúnytól csepegett.Nagyon dühös voltam.És ez talán még  egy finom kifejezés.

-Avril-nézett mélyen a szemembe.Azt hitte ez most be fog jönni.azt hitte,ha sokáig néz a szemembe,akkor belelát az elmémbe.Vagy esetleg meghunyászkodom előtte.De ezt most nem jött be,ugyanis a harag elborította az agyamat.S nem,hogy nem sikerült az elmémbe bepillantást nyerni,fordítva sült el a dolog.Láttam,mit gondol Evan. A kezét hirtelen a fejéhez kapta,majd megszakította a szemkontaktust,aminek perpillanatban eléggé örültem,ugyanis erős fejfájás tört rám.

-Mi volt ez?-kérdezte csodálkozva.

Én sem tudtam,de kifejezetten élveztem,hogy végre egyszer én diktálok. Elmosolyodtam, ugyanolyan negédesen ahogyan ő szokott.

-Majd még látjuk egymást-kacsintottam a mondatom végén,s otthagytam őt,megválaszolatlan kérdésével lesokkolva.

Sziasztok!

Tudom,nem lett a legjobb rész,de most csak ennyi tellett tőlem.

Remélem veletek minden oké.

All The Love,

F