Az ördög táncosa[BEFEJEZETT]

14

-Azt hiszem ez neked jött- nyit be a szobámba Harry. Kezében egy szál fekete szegfűt tar, rajta egy felirattal:

"Remélem a legjobb ruhádat vetted fel"

Evan

Egy fekete csipke ruha volt rajtam.

Idén lesz három éve, hogy elkezdődött.

S, ma lesz vége a boldogságomnak.

-Gyere, ülj le mellém. Van mit mesélnem-mondom Harrynek.

Csendben idesétál, s elfoglalta a helyet mellettem.

-Mindenek előtt fontos tudnod, hogy sajnálom. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de azt hiszem szeretlek. Egy biztos, hogy fontos vagy, s nem kellett volna belerángatnom téged ebbe. Ne nézz így, mert te nem tudod de igenis belekevertelek ebbe. De azt hiszem ideje lenne megmagyaráznom a dolgokat... Apa elhagyott minket, s ezt eléggé rosszul viseltük a testvéremmel. Ő... Ő vagdosta magát, és azt állította, hogy ő is hibás. Holott ez nem volt igaz, s ő lett a mindenem. És fordítva is igaz volt. Lelki támaszt nyújtottunk egymásnak. Anyát is nagyon szerettem, de egy testvér mindennél fontosabb volt. Szerettük egymást és nem voltak titkaink. Persze ahányszor csak megtehettük szívtuk a másik vérét, de mindenben számíthattunk a másikra. Mindig fedeztem, ha el akart menni egy buliba, biztosítottam az alibit. És ez azon az estén se történt másként. 2013.November 19.-e volt .Hétköznap és anya nem akarta elengedni Aprilt. Tudtuk, hogy meg fogja nézni a nővérem, ezért én befeküdtem a helyére, s teljesen betakaróztam, hogy csak a szőke hajam látszódjon ki, meg a bal lábam ,amin a testvérem piros-fekete alvózoknija volt. Amikor anya benyitott megmozgattam a lábujjaim, s kicsit megmozdultam. Anyu  pedig hallatott egy elégedett sóhajt és kisétált. Én meg kimászta az ágyból és visszamentem a saját birodalmamba, ahol hamar elnyomott az álom. De kora hajnal-körülbelül fél kettőkor-,megcsörrent a telefonom. A rendőrség volt. Azt kérdezték, hogy hozzátartozója vagyok-e neki. Engem hívtak fel, mert én voltam az utolsó a hívásnaplóban, így rám esett a választás. Tisztán emlékszem azokra a másodpercekre, amik ezek után következtek. "Sajnálattal kell közölnöm,hogy a nővére autó balesetben meghalt". Nos,itt egy világ tört bennem össze. Természetesen ezek után odaadtam a telefont anyának, a indultunk a hullaházba azonosítani a testet. Nem voltak nála iratok így el kellett menni. A recepción átvehettem a táskáját miután anya látta Őt, és elmondta, hogy Ő, a lánya.Én is bementem. Se anya, se a rendőrök nem kultiválták ezt, de én így éreztem helyesnek. Istenem...Ahogy ott feküdt élettelenül. Véresen. A lába nem volt rendesen betakarva, s kilátszódott a kobaltkék lábkörme, amit együtt festettünk ki aznap este. Röhögtünk, és jól éreztük magunkat...De alig pár óra múlva ott volt holtan. Ez.. Nehéz még leírni is. Fájdalmas. Zaklatottan kirohantam az épületből,nekimentem az egyik oszlopnak, és kiborult egy fekete könyv April táskájából. Felvettem és sétálás közben lapozgatni kezdtem. Mindenféle ördögűzős badarságok voltak benne, s azt hittem humbug az egész. Becsuktam a füzetet, de az magától kinyílt. Én pedig ismét visszacsuktam, de ezúttal is fellapozta önmagát az egyik oldalon. Élet mágia. Ez állt legfelül dőlt és cikornyás betűkkel. Én ostoba pedig habzsoltam az információt magamba. Egy öreg tölgy mellett sétáltam mikor a végére értem, s még egyszer elolvasva az utasításokat kezdtem végrehajtani azokat. Először nem történt semmi, de aztán lágy szál támadt fel és a Hold takarásba került. Mikor a felhők elúsztak előle ott állt egy alak. Magas, szőke, piszok helyes srác. Azt kérdezte:-Szólítottál édesem? Nos Ő volt Evan. Féltem tőle, de minden kérdésére válaszoltam. A végén csak ennyit szólt: Vissza kapod a nővéredet vasárnaphoz 5 évre, persze nem ingyen, de ezt majd megtudod 24.-én ahogy a többiek is. Így történt, hogy 3 éve ma aláírtam egy szerződést, melyben megpecsételtem a sorsomat. S nem csak én, de rajtam kívül még tucatnyi lány, ki-ki más okból, de megidézte az ördögöt. És feladatot kapott...Én...Nekem ölnöm kell...Sok, sok embert meggyilkoltam és még fogok is. Szörnyű a múltam, a jelenem és a jövőm is az lesz. De tudod, aztán jöttél te. Csak úgy a semmiből. Melletted a régi önmagam voltam.A törékeny Avril. Ezt szeretném megköszönni neked.

-Én köszönöm, hogy szerethetlek! Egy csodálatos lány vagy, különleges személyiséggel. Szeretlek!

-Én is Harry-illesztem ajkaim övére.

Lassú, szenvedélyes csók. Nem sietünk el semmit. Keze bebarangolja testem. Semmi kapkodás. Csak én és Ő. Hagyjuk, hogy magával ragadjon az egész. A testünk egybeolvad még egyszer és  talán utoljára. 

Megvárom még elalszik,majd felveszem a ruhámat és hagyok egy levelet a párnámon:

Harry,

Tudom,hogy nálad biztonságba lesz a titkom.Ne félj,nem fogunk találkozni.

S ha ez mégis előfordulna nem fogsz megismerni.

Emlékzárat helyeztem fel.Hidd el jobb lesz mindkettőnknek.

Örök szeretettel,

                                                          Avril

Majd kisétálok a szobájából.