A parancs kötelez /felfüggesztve/

Untitled Part 4

A hadnagy azt mondta, keressem meg Mikasat és Armint. Biztos aggódhatnak már értem, hisz egy titán leharapta a lábam.

Egy nagy sóhajtás kíséretében felültem az ágyon és a hajamba túrtam. Még mindig bánom amit csináltam...de hát nincs mit tenni, nem tudok visszamenni az időben.

-Oh, Eren. Jobban vagy már?-nyitott be szobámba Hanji. Érdeklődve nézett rajtam végig, ami kicsit furcsa volt, mert általában inkább őrültséget vélek felfedezni a szemében.

-Uhum...Már minden rendben. Kicsit még furcsán érzem magam, de semmi komoly-amit a hadnagytól kaptam az sokkal jobban fáj, mint ami miatt eredetileg itt vagyok.

-Akkor jó. Nemrég láttam Armint, úgy járkál föl és le, mint egy mérgezett egér. 

-Ah, a hadnagy mondta, hogy keressem meg őket. Szerintem megyek is-tápászkodtam fel az ágyról.

-Sok szerencsét, még találkozunk-intett egyet, majd tovább állt. 

Feleslegesnek tartottam, hogy felvegyem az egyenruhám. Jó vagyok így...Csak ne szóljanak meg.

Nem is kellett sokat keresnem, máris belebotlottam Arminba...Szó szerint...Lehajtott fejjel járkált ide-oda, és nekem jött. Feltehetőleg bocsánatot akart kérni, de amint felemelte a fejét és meglátta hogy én vagyok, széles, megkönnyebbült mosoly ült ki az arcára.

-Eren! Hát jól vagy?!-csodálkozott kicsit, közben megfogta mindkét vállam, mintha nem hinné el, hogy én állok előtte.

-Ha itt állok veled szemben és veled beszélek, akkor valószínűleg nincs bajom-sóhajtottam fel-Tudod, hogy meggyógyulok...Nem kell ennyire aggódni-vakargattam meg a tarkóm.

-Ehehe...igazad van-nevetett kínosan, majd kezeit elemelte vállamról.

-Figyelj...Van valami, amit úgy érzem...hogy meg kell osztanom valakivel, mert ha nem teszem, elvesztem a józan eszem. (Húha xd micsoda rím)

-Öhm...Miről van szó?-húzta fel mindkét szemöldökét

-Csak gyere!-fogtam meg a csuklóját, majd úgy mentem vissza vele a szobába. Becsukta az ajtót, mert nem akartam hogy valaki meghallja...

-N-na?...Mit szerettél volna?-a kis szőkeség leült az ágyra, de elég furcsán viselkedett. Combjait összeszorította, és a lábán lévő szíjakat birizgálta. A feje végig le volt hajtva...mintha...zavarban lenne?

Leültem mellé az ágyra, és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy hogyan is mondjam ezt el neki. Mi lesz ha megutál? Esetleg gusztustalannak tartja majd?

Végül arra jutottam, hogy ha már itt vagyunk...megteszem és elmondom, mert egyszerűen muszáj kiadnom magamból-Azt hiszem...én...-megálltam, és megfogtam Armin kezét, majd megszorítottam. Olyan meleg és puha keze volt, mint egy lánynak.

Hirtelen hevesebben kezdte venni a levegőt, és ide-oda forgatta a szemeit. Ezzel nem könnyíted meg a dolgom!-Szerelmes vagyok...de...ez a kapcsolat...tiltott-amint ezt kimondtam, Armin összekulcsolta a kezét az enyémmel, majd megszorította.

-E-Eren...-olyan ledöbbent, és piros arcot vágott, mintha épp a világ leglehetetlenebb dolgát mondtam volna ki. Kicsit közelebb csúszott hozzám, amit furcsának éreztem, ezért elengedtem a kezét és nyeltem egyet.

-Armin, én...szerelmes vagyok a hadnagyba...

Nagy csend uralkodott el a szobán, Armin arca meg...lesokkolt...Utána pedig komoran nézett maga elé-Ugye....ugye ez nem furcsa?!

-Öhm....Eren-kérdezte rezgő hangon-Ugye tisztában vagy vele...hogy a hadnagy férfi?...

Na tessék! Ettől féltem....hogy majd így néz rám, hogy majd furcsának talál, hogy majd...Elítél...Ezt nem akarom!

-Igen...és én szerelmes vagyok belé...-hajtottam le a fejem.

-De, mégis miből gondolod ezt?

-Folyton rá gondolok, furcsa álmaim vannak róla...Amiben furcsa dolgokat csinálunk. Ha sokáig nem beszélünk, hiányzik...Fáj ha csalódást okozok neki...Először még csak azt hittem, hogy tisztelem és olyan akarok lenni mint ő....De...Most...Mikor felébredtem...-akadtam meg. Olyan érzésem volt, mintha egy gombóc ragadt volna a torkomon. Még nyelni is nehéz volt.

-Mi történt, miután felébredtél?

-Én, megcsókoltam-nagy levegőt vettem, és vártam a reakcióját. Féltem tőle, nagyon.

-E-Eren...Ez...Nem furcsa!-emelte fel a hangját.

-Gondolod?....

-Igen! És mit reagált rá?-kérdezte izgatottan.

-Enyhén szólva elutasított-oh! ha csak annyi lett volna.

-Oh...Értem.

-M-mond Armin. Két férfi is...am...izé-dadogtam-Tudnak úgy csinálni, mintha az egyik nő lenne?-elég furcsán hathatott ez a kérdés, de tudni akartam.

-Eh?....Igen....Két férfi is csinálhatja azt-mosolygott rám.

-Akkor jó...De...Várjunk csak! Ezt mégis honnan tudod?-kérdeztem meglepetten.

-Hát...Egy könyvem olvastam-fordította el a fejét ismét. Az isten szerelmére Armin! Mégis milyen könyveket olvasol te?!

-És szerinted mit kellene tennem most?...

-Hát, a hadnagy hogy is mondjam-tette állára a kezét-Elég nehezen fejezi ki az érzéseit, és nehezen tudja kimutatni. Szóval javaslom neked, hogy lassan közeledj felé. Ne támadd le, ne csinálj meggondolatlan dolgokat-javasolta.

-Igazad van...ez jó ötlet-lelkesültem fel-Armin...-közelebb húzódtam a szőkeséghez, majd magamhoz öleltem-Köszönöm....hogy tanácsot adsz, hogy próbálsz segíteni...hogy...elfogadsz.

Nem ölelt azonnal vissza...várni kellett rá, míg viszonozza az ölelésemet. De úgy szorított magához, mintha bármelyik pillanatban elragadhatnának tőle.

-Persze hogy elfogadlak téged Eren...hisz mi-hirtelen elcsuklott a hangja, és hátamnál a ruhát jobban megszorította-barátok...vagyunk-folytatta elhaló hangon.

Körülbelül 5 percig maradtunk ebben a pózban. Egészen addig, míg Armin maga úgy nem döntött, hogy enged a szorításából.

Hú xd most aki várta ezt (ha van olyan lol) az dühös lehet rám :"3 Már megint elég nagy kihagyás volt, ezért bocsánat. Az arminos dolgot igazából nem így terveztem, de a fantáziám valamiért rákényszerített xd...És én már egyszer megírtam ezt, és ki is raktam. CSAK MIKOR KIRAKTAM TÖBB MINT A FELE ELTŰNT ÉS ÚJRA KELLETT ÍRNOM! Nem kicsit voltam ideges >.> Nya de, remélem tetszett amit olvastál. További szép napot ^^