A parancs kötelez /felfüggesztve/

Untitled Part 6

Ah, egy újabb unalmas nap...már egy ideje nem tudom elég nagy lelkesedéssel végezni a dolgokat. Olyan lealacsonyító, hogy kint hemzsegnek a titánok lehet pont most törik át ismét a falat, én meg itt ülök, és tömöm a pofámat egy íztelen kajával.

Armin különösen sok időt akar velem tölteni, lassan többet lohol a nyomomba mint Mikasa.

Mikasa....már kölyök korunk óta együtt vagyok vele, mindig védelmezett engem, és egy szemrebbenés nélkül feláldozná értem az életét. Nem számít mit kell tennie, kivel kell szembeszállnia, mindig én vagyok az első. 

Ezt ő maga is megmondta nekem. Fogalmam sincs miért ragaszkodik ennyire hozzám, de nélküle minden sokkal másabb lenne. Szeretem, hisz a barátom, ugyanez van Arminnal is, aki szintúgy ragaszkodik hozzám. 

Mindkettejüket szeretem, de akkor a parancsnok miben más? Alig látom őt igazán, mégis érzek valamit, ami más. 

Mindegy, már túl sokat agyalok ezen. Jobb lenne, ha elfelejteném ezt az egészet. Már visszautasított, már túl van gondolva, már...késő.

-Hé, Eren...Meddig tervezel még ott ücsörögni?!-mordult rám Jean

-Hah? Nekem beszélsz?!-kérdeztem vissza

-Van rajtad kívül más idióta is a közelben?

-Ami azt illeti, egy épp nekem beszél!

-Mi?! Mond még egyszer, te anyaszomorító!-indult meg felém

-Gyere csak!-álltam fel az asztaltól

-Megmutatom neked, ki itt az idióta!

-Akkor hozok egy tükröt és feléd fordítom!-ragadta meg a pólóm nyakát, mire én is ugyanezt tettem az övével.

-Eren, Jean!-vágódott hirtelen az arcomba valami folyékony, folyékony dolog. Szerintem ez leves volt-Álljatok már le! Senki nem kíváncsi rátok!

-CONNIE TE BAROM!-ordított fel Sasha-Ne pazarold a kaját! Azt még megettem volna.

-Oh, bocsi Sasha-mondta bűnbánóan. 

-Akkor mond meg ennek az idiótának, hogy álljon le!

-Jean, mind a ketten idióták vagytok, fogadjátok el, és maradjatok csöndben-szólt közbe Reiner-Inkább Eren te takarodj a parancsnokhoz, mert beszéde van veled. Jean te meg ülj le a seggedre, vagy menj a dolgodra, ha van!

Amit ezt meghallottam, nagyot nyeltem, és elengedtem Jeant. Kis idő után ő is engem, majd hátrébb léptem, sarkon fordultam és gyors léptekkel meneteltem a parancsnokhoz. Eszméletlenül boldog voltam, és izgultam is, mert nem tudtam mit szeretne, de már az is boldoggá tesz ha láthatom őt.

Megálltam a parancsnok ajtaja előtt, nagyot nyeltem, kihúztam magam, köhintettem egyet, majd kezemet kopogásra emeltem de még előtte meghallottam azt a mély hangot, amint engem hív befele....Gondolat olvasó, vagy mi?

-M-miért hívott...parancsnok-próbáltam kihúzni magam, de remegett a térdem, mikor meg megfordult és rám nézett, azt hittem összeesek. A lélegzetem egyből felgyorsult, de próbáltam nem a számon venni a levegőt, hogy ne legyen annyira szembetűnő.

-Eren...volt rólad egy álmom...-törte meg a csendet...a parancsnok soha nem alszik ágyban, mindig a kis székén nyomja el az álom, és maximum 3 órát tud aludni.

-I-igen? Mégis miféle álom?-a hangom remegett, de minden erőmmel próbáltam megfékezni a dadogást.

-Azt álmodtam, hogy meghalsz, és veled együtt a barátaid is-oh....hát reméltem hogy nem ilyen álomról van szó-Ezért gondoltam rá, hogy jobban meg kellene gondolnod mit teszel. Túl meggondolatlan vagy és forrófejű...Ez rossz dolog

-Sajnálom parancsnok...Próbálom fékezni magam-hajtottam le a fejem

-Mond, miért vagy ennyire bizonytalan? Miért remeg a hangod? Mikor mással beszélsz, magabiztos vagy

-Mert...maga más nekem. Nagyobb a rangja, feljebb való, tisztelem, olyan szeretnék lenni, mint maga-hangomban kis bánat volt felfedezhető, hisz nem akartam még egyszer kimondani hogy szeretem, legalábbis én úgy gondolom hogy ez szeretet.

A hadnagy közelebb lépett, annyira hogy maximum 3 cm lehetett köztünk.

-Vannak rólam furcsa gondolataid?

-N-néha...-nyeltem nagyot

-Ha párat teljesítenék, akkor nem lennél előttem ilyen zavarodott?

Az igazat megvallva, ha bármit is teljesítene, akkor csak még jobban összezavarna.

-Nem tudom...-nos, tényleg nem tudtam. Nem tudtam mi is lenne jelen helyzeten a legjobb válasz.

A hadnagy közelebb hajolt hozzám, jobb kezemet a falnak nyomta. Valamiért most lassabban vettem a levegőt. Nyugtató volt ez a közelség, a lehelete. 

Az orra összeért az enyémmel, és ugyanúgy a száján vette a levegőt, mint én. Viszont még így is lassabban mint én.

-LEVIIIII-rontott be az ajtón Hanji (amúgy az animében nem tudom hogy lett belőle Hange xd)

A hadnagy ahelyett hogy kapkodott volna, lassan elhajolt tőlem és Hanjira nézett. Egy halom papír volt a kezében, én pedig rák vörös fejjel bámultam a padlót

-Talán kopoghattál volna-jegyezte meg a hadnagy. Hanji rám nézett, majd lerakta a papírokat az asztalra. Ott állt és mosolygott, de nem mozdult, csak vigyorgott rám. 

Komolyan, miért kellett pont most megzavarnia? Biztos vagyok benne, hogy direkt csinálta.

Húha xd idejét nem tudom már, mikor volt új rész >.> de nem baj u.u most itt van. Mellesleg egy kérdésem lenne hozzátok ^^ nektek hogy tetszik a második évad? Nekem nagyon vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban, na meg sajnos sok dolgot már tudok >< mindenesetre :3 remélem élveztétek, további szép napot~