Szürkeség /BEFEJEZETT/

3.rész

Aaron Wish vagyok. - Nyújtotta szabad kezét.
- Hana Kureji - Nyújtottam én is, és kezet fogtam vele,  és akkor.... Egy pillanatra színes lettem.....

- Tényleg. Miért szürke itt mindenki? - kérdezte, én meg bámultam a kezem. Ami az előbb még színes volt.
- Hahó! - lengette meg a szemem előtt a kezét.
- Mi? Ja bocsi, nem figyeltem.... Mit mondtál? - kérdeztem.
- Hogy itt miért szürke mindenki?  Még te is. - kérdezte.
- Ja... Hát... Ezt nehéz elmagyarázni... De... Mondhatjuk úgy is, hogy nincs egyéniségük. Vagy céljaik az embereknek, és nem teremtenek kapcsolatot. Ezért nincs színük, ahogy nekem sincs. - mondom neki, de ahogy nézem elég fura fejet vág. " nem érti "
- Majd meglátod - legyintek.
- oke.... Elég fura.... De izgalmasan hangzik. - mondja nekem meg leesik az állam.
- Ez izgalmas? - kérdezem elképedve.
- Igen, de az benne legérdekesebb hogy az előbb mikor kezet fogtunk, a kezed színes lett.... - mondta izgatottan,  én pedig csak hallgattam. " olyan fura ez a srác, és mellette egyre több gondolatom van ... Ez nagyon fura"
- Hahó figyelsz? - kérdezi, látszólag mondott valamit. De nem halottam.
- Bocsi.... Elgondolkodtam... - mondtam, és felnevetett. " Most mi van? "
- Fura egy lány vagy, az biztos. Azt kérdeztem hogy mindig szürke vagy? - szemében látszott az izgatottság. " Tényleg érdekli őt "
- Hát... Igen, már nem is emlékszem mikor voltam színes... - mondtam kicsit szomorúan.
- Értem. Szeretnél bejönni? Igaz még van pár dolog amit ki kell pakolni de,  azért van hely.- mondta, és szerettem volna menni. De nem tehettem.
- Bocsi, szeretnék de még egy csomó dolgom van. De még találkozunk, nekem most mennem kell. Szia!  - köszöntem el, intettem és elindultam a ház felé.
- Szia! - hallottam hangját, ami nem ment ki a fejemből. Sajnos tényleg tanulnom kellett, így hát neki álltam a leckének. De mindig eszembe jutott a fiú... A színek, és hogy egy pillanatra én is színes lettem...nem tudtam kiverni a fejemből a hangját, egy furcsa érzés kerített hatalmába és nem engedett. Anya bejött az ajtón és vissza tért az üresség ami mindíg mindennap itt volt. Csak bejött leült és olvasott, nem szólt egy szót sem. Apával is ez volt, haza ért leült és dolgozott. Én pedig ott voltam, de nem vettek észre. Vagy ha észre vettek  nem vettek figyelembe. Aztán fel mentem a szobámba és semmi.... Semmi nem jutott az eszembe... És újra előjött ez a nyomasztó érzés, ami mindig velem volt.  Nagy csend volt de mi más is lett volna, hamar el is aludtam.

Hali!  Itt hoztam a kövi részt. Ebben már úgy ahogy történnek az események. Amint tudom hozom a következőt remélem tetszik.