Szürkeség /BEFEJEZETT/

6.rész

Bementem az osztályba és leültem a padomba. Aaron rögtön mellém ült.
- Az osztály is szürke... - nézett körül.
- Hát igen. Mint mondtad nem vagyunk valami sokszínűek. - néztem rá.
- Igen... Ez tényleg szar vicc- kezdett kipakolni.
- Hey!  De te mondtad először! - boxoltam a vállába de nem túl erősen.
- Igen. És most rájöttem hogy ez tényleg szar volt.- nézett rám mosolygova. " min mosolyog ennyit?" Becsengettek és ugyan úgy teltek az órák annyi különbséggel hogy Aaron mindig megnevettetett.

~suli után~

- Szuper... Ma én maradok takarítani... - néztem rá a takarításos papírra.
- Segítek- mosolygott rám.
- Köszi, de nem muszáj. - kezdtem neki a takarításnak.
- De szeretnék. - kezdett felsöpörni.
- Oké.- folytattam.
- Valamit kéne kezdeni ezzel - mutatott a falra.
- Miért mi van vele? - néztem oda.
- Mondjuk hogy szürke? - nézett rám.
- És? Egy átlagos terem mint a többi.
- Pontosan. Túl átlagos. Jobb lenne mondjuk.... Kékben!  Vagy sárgán! -mondta izgatottan.
- Vagy rikító rózsaszínben- mondtam gúnyosan.
- Hm... Vagy akár több színű is lehet. - vont vállat és elindult.
- Most hova mész? - indultam utána. 
- Megkeresem a festékeket- nézett be minden ajtón.
- Komolyan kiakarod festeni a termet? De azt nem szabad. - mentem mellette.
- Igen, igen, igen. De itt úgysem szól senki. És talán nekik is jobb kedvük lenne. Itt van! - vett fel ket vödröt.
- Na segítesz vagy nem? - nézett rám. Sóhajtottam.
- Oké. De ha bajunk lesz én esküszöm~
- De nem lesz. - vágott a szavamba, és a kezembe adott egy vödröt. Vissza mentünk. Össze pakoltunk ami annyit tesz hogy mindent kivittünk az osztályból.
Neki láttunk festeni, vagyis hát... Inkább csak össze vissza húztuk a festék csíkokat. De vicces volt.
Pár óra múlva kész is lettünk.
- Hát ez... Színes... - néztem meg a "művet".
- Ja. De szép! - dobta el az ecsetet.
- Na akkor pakolás! - kezdtem neki.
- Ne már!  Ez így tök jó!
- aha... Az ecset a földön. A vödör kiborulva,  a padok a folyosón,  a tanári asztal felborulva. Igen. Szerintem is jó így. - szedtem fel a földről a vödröket.
- Oké, oké, anya. Máris pakolok aztán megírom a házit rendben? - nézett rám.
- Ennyire öregnek tűnök? - néztem rá.
- Ja nem ártana egy kis alapozó, vagy hidratáló krém. Anyámnak van, ha át jössz talán ad is. -mosolygott rám.
- Kösz.- kuncogtam.
Pár óra múlva mindent vissza vitünk. Felkaptuk a táskáinkat és át mentünk Aaronhoz.
-Nincs itthon az anyám. - nézte meg az ajtón lévő kis cetlit.
- Akkor... Én megyek. - indultam ki de elkapta a kezem.
- Nem akarsz inkább maradni?Úgysem beszélnél a szüleiddel és nekem is jól jönne a társaságod.
- Hát... Oké. - mosolyogtam rá. Elengedte a kezem. Levettem a cipőm ahogy ő is.

Hali! Itt egy újabb rész! Remélem tetszeni fog. Na ennyi voltam 😶👋