Szürkeség /BEFEJEZETT/

8.rész

~Hana~:

-Hm.... Ez isteni! - mondtam neki mosolyogva és tovább ettem. Nagyon szép a kinti város, imádom. Főleg hogy színes! De tudom hogy nem maradunk sokáig. Aaron nagyon kíváncsi rá hogy miért ilyen a város, és az emberek. Én már rég tudom miért. De nem szeretném neki elmondani. Főleg hogy úgy látom sokkal jobban élvezi a találgatást mint bármi mást. És félek akkor már nem lehetnék vele.
- Min gondolkodsz ennyire? - szólalt meg én meg felkaptam a fejem.
- Ja.. Semmin. Mindegy. - ettem tovább. Elég furán nézett rám de nem érdekelt. Nem akarom neki elmondani. Pár perc múlva megettem.
- Na mehetünk vissza? - nézett rám.
- Aha. - álltam fel és ramosolyogtam.
- Oké. - megfogta a kezem és elindultunk. Megint elpirultam. " És íme megint paradicsom Hana... "
- Jól nézel ki.-ki utalt a vörös fejemre. Én csak még jobban elpirultam és a földet néztem. Elmosolyodott. " Ez nem fair "
Hamar vissza értünk a kis városba. És minden ugyan úgy szürke volt mint azelőtt.
- Örökké itt akarsz élni? - nézett rám.
-Hát... Nem. Sőt!  Minnél hamarabb el akarok innen menni. - néztem rá.
- Én nem tudom. Nagyon érdekes kis város. És már elegem van a nagy nyüzsgésből. - gondolkozott el. Vissza néztem a földre, oda értünk hozzánk. Aaron megnézte a telóját mert jelzett.
- Anyámnak ki kellett mennie Tokióba... -Biztos valami nagyon fontos munka miatt. - Tette el.
- Akkor egyedül leszel? - néztem rá.
- Igen. Öhm... Hamár itt vagyok, nem mehetnék be? - mosolygott rám.
- Miért ne? - mentem be és jött ő is. Körül nézett.
- Így világosban mégszebb. - nézett rám, mire én megint elpirultam. " Ez nem lehet igaz! "
- Kérsz valamit enni? - siettem a hűtőhöz.
- Ja. - jött a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, kivettem két Rament és meg melegítettem a mikróban. Mikor kész lett oda adtam neki az egyiket és megbontottam a másikat.
- Imádom a Rament! - kezdett el enni.
- Én is imádom! - láttam neki én is. Gyorsan meg is ettük, aztán órákig beszéltünk minden feléről. Elmondta hogy neki volt régebben egy barátnője akit nagyon szeretett viszont megcsalta. Azóta nem járt senkivel. Már éppen a felelsz vagy merszet kezdtük volna mikor az anyukám belépett az ajtón és nagyot csodálkozott a sok színben pompázó házon. 
- Ez meg... - nézett anyukám körül.
- Jó napot Ms. Kureji! - mosolygott rá Aaron, amit az anyukám egy kicsit viszonzott. Látszott rajta hogy nagyon megvan lepődve.
- Öhm... Anya ő itt Aaron. Most költöztek ide. - mondtam.
- Örülök hogy megismerhetem. - mosolygott tovább Aaron.
- Én is... Öhm... Bemegyek a dolgozó szobámba.- indult el közben végig a házat paásztázta.
- Hát... Úgy tűnik sokszínű lett.- mondtam viccesen mire Aaron kuncogott.
- Na én megyek. - indult ki.
- Várj... Nem alszol itt? Mármint... Úgyis egyedül lennél... És... Még nem vagy nagykorú.. Szóval hogy... Érted... - hablatyoltam össze vissza.
- Igen értem- mondta kuncogva.
- Hát ha az anyukád megengedi. - mosolygott.
- Áh vele ne is törődj. Egész végig ott van bent.- mosolyogtam rá
- Akkor oké!  Csak megyek és össze pakolok. - ment ki.
" Hát hajrá... "
Amíg elvolt én megágyaztam a vendég szobában, anya pedig végig járta a lakást. Apa nem jött még haza. Lehet nem is fog.... Ezek szerint sok a munkája... Megint...
Vissza jött Aaron egy nagy táskával amit ledobott a vendég szobába és hozott egy filmet amit megakart mutatni. Valami olyan volt a címe hogy Egy kutya négy élete... Vagy több volt?  Mindegy, a lényeg hogy imádtam! Nagyon aranyos film.
Utána kajáltunk és én mentem fürdeni.
Egy egyszerű rövid mackó nadrágot és egy felsőt vettem fel. Kimentem és mikor Aaron meglátott végig mért amitől megint elpirultam. Erre ő csak mosolyogva bement a fürdőbe. Elköszöntem anyától és mentem is aludni. Elég gyorsan el is aludtam. Valami fura hangra ébredtem...

Hali! Itt a kövi rész. Remélem tetszik. Na ennyi voltam 👋