Valahogy szürkés volt a fű, az ég, a nap és tulajdonképen minden, amerre a szem ellátott a hatalmas réten. A báli ruhám minden egyes mozdulatnál fennakadt vagy boton esetleg nagyobb növényen, így kénytelen voltam felemelni az anyagot, és úgy tovább haladni a hatalmas, magasba mutató, csavaros fához, ami magányosan lengedezett a szélben a rét közepén. Nem tudom miért éppen oda akartam megindulni... de elbűvölt és késztetést éreztem rá. Gyermek nevetés hangzott fel mögülem. Mielőtt meg fordulhattam volna, elsiettek mellettem. Három, kilenc éves kisgyermek szaladt a fa felé, egy kislány és két fiú. A sok szűrke árnyalatban világított a színük. Apró csillogást hagytak maguk után, ami egyenesen rám szállt, de rajtam tovább haladva, tovaszálltak a szelek útján. Amerre jártak, kiszínesedett a talaj. Kíváncsian léptem közelebb a már fatörzsnek dőlő gyerekekhez. Nem láttak, csak ők hárman léteztek, boldogan beszélgettek és kacagtak. A hatalmas körszemüveges kisfiú virágkoszorút font, majd rárakta a lány fejére.
– Még szebb vagy Gréta!
– Ugyan, Gréti mindig szép! – Szólt a másik fiú, akinek fekete haja szemébe lógott.
– Hát, az én koszorúmmal biztosan gyönyörűbb... – Pillantott a sötétfürtösre, aki a kezében egy meggyötrőt virágokból font koronát tartott. Zavartan mögé rejtette, majd mérgében felállt. A színei, mintha elhalványodtak volna.
– Olyan gonosz vagy! – Haragosan futni kezdett arra fele, amerről jöttek.
Hírtelen váltás következik, egy ócska, rozoga házikóban találom magam. Nyekereg a fáradt deszka, porosak a tárgyak és itt-ott pókháló köti össze a bútorokat. A falon moha és a padlóból kinőtek a virágok. Az előbb megsértett kisfiú a földön ül, egy közeli pitypangot tép le, dúdolva fonja a többi közé.
– Ez nagyon fog tetszeni Grétinek! – Motyogta és újabb szálat emelt magához. – Remélem tetszeni fog neki. – Javította ki magát. Egyből rájövök, hogy az előbb történtek előtt vagyunk. Biztosan régóta oda akarta adni az ajándékát a lánynak, csak félt. A fiú most feláll, még csak most veszem észre, mennyire alacsony. Mezítláb siet végig a kopott deszkán egyenesen áthaladva rajtam. Alig jut időm a meglepődésre, mert a helyszín ismét változik és a talaj a lábam alatt macskaköves úttá alakul. Mindenki engem néz. Csupa meglepődött arc, a lovas szekéren, a boltból kilesve, a az ablakból figyelve... mindenhol rémült és zavarodott tekintett. Összerándul a gyomrom. Eszembe jut, hogy ugyan ezek a szempárok lestek vissza rám egykor... egykor... mikor is?
ESTÁS LEYENDO
єgу кüℓöηℓєgєѕ αηgуαℓ тöятéηєтє - 𝙵é𝚕𝚟é𝚛 𝚜𝚣á𝚛𝚗𝚢𝚊𝚔
FantasíaMiután kiderül a döbbenetes tény, hogy Írisz további napjait nem egy kicsinyke tanyán kell leélnie, hanem a helyen, ahová erőszakkal teleportálták el, döntést kell hoznia: Vagy ellenszegül, vagy beletörődik. Csakhogy amint döntésre juthatna, egy kül...
