– Titkos hely? – Lepődtem meg. A hatalmas épületet megkerülve számolt be nekem Arnold egy bizonyos földalatti bunkerről.
– Így van. Rengeteget dolgoztunk vele. Évekbe telt, de sikerült. – Volt valami szomorú a hangjában, ami akaratom ellenére is kíváncsivá tett. Nem mertem rá kérdezni. - Az ellenszerhez szükséges hozzávalókat odalent halmozzuk fel, így senki nem veszi észre.
– Említettetek valamit, amiből kevés van. – Érdeklődtem burkoltan. Arnold kapcsolt, majd bólintott.
– Ez egy nagyon ritkán nyíló virág. Szerencsénkre pont volt belőle itt, ám nagyon kevés. – Ebben a pillanatban megtorpantunk. Nem figyeltem eléggé oda, és a Nóra névre hallgató lánynak ütköztem.Olyan szemekkel nézett rám, mint aki meg akar ölni. A szavam elállt és mire kapcsolhattam volna, elszalasztottam lehetőséget, hogy bocsánatot kérjek. Volt egy olyan érzésem, hogy egyáltalán nem bír. A legrosszabb, hogy fogalmam sem volt, mit ártottam neki.
A földben egy hatalmas luk volt, lefelé pedig létra vezetett. Lassan megindultam én is. Nagyon sötét volt és enyhén csúszósak voltak a fokok. Nagyon figyeltem, hogy óvatosan lépjek, nehogy ráessek az alattam mászó Emesére. A szobában már nagyban falatoztak, mikor leértem. Emese már is két szájra tömte a kenyeret.
– Jó étvágyat! – Ricsi felém nyújtott egy tálat, de én ingattam a fejem, hogy nem kell.
– Nem eszel? – Vonta fel egyik szemöldökét csodálkozva.
– Nem szoktam. – Vontam meg a vállam és úgy döntöttem leülök mellé. Valami szöget ütött a fejembe.
– Ricsi..? – Szólaltam meg és a raszta hajú fiú felé fordultam. Egyébként Ricsi végtelenül rendes srácnak tűnt, így tőle megmertem kérdezni azt, ami piszkálta a csőrömet.
– Igen?
– A bemutatkozásnál egyedül a te képességedet nem tudtam meg. Szóval... Mi a te különlegességed? – Erre mintha egy kicsit elkalandozott volna, bár nem igazán tudom, hogy mi lehetett ennyire elgondolkodtató abban, amit mondtam.
– Hát különlegességnek annyira nem nevezném. Te vagy az, aki különleges. – Mosolyodott el, én meg valahol elraktároztam magamban ezt az bókot (?). – Az én képességem kívülről nem túl feltűnő és talán soha nem is tudom meg, hogy van egyáltalán, ha nem hoznak el ide. Immunis vagyok a rosszakaratú szerekre és kicsit jobban értek ezeknek a felépítéséhez, mint egy átlagember. – Csodálkozva néztem rá.
– Tehát neked köszönhető, hogy nem vagyunk megtévesztve? Hogy nem erőltetnek ránk olyan dolgokat a tudtunk nélkül, amit egyébként nem akarnánk? – Tátottam el a szám. Mintha enyhén elpirult volna, majd bólintott. Abbahagyta a falatozást, majd feltápászkodott. Nóra is felállt, akit egészen idáig észre sem vettem. Bizonyára az egész beszélgetésünket hallhatta. Mindketten megindultak, de a lány egy pillanatra megtorpant.
– Ki fogunk innen jutni. – Mondta határozottan és Ricsi után futott.
Meglepődtem a kedves és gyengéd hangján. Elsőnek hallottam és olyas fajta volt, mely a legszebb dalokat tudta elénekelni.– Látod? Befogadó egy csapat. – Ült le mellé Arnold.
– Valóban. – Mosolyogtam rá.– Most már nagyjából értem milyen helyzetben vagyunk. Szeretnék köszönetet mondani, amiért nem hagytad, hogy láthatatlanul megbetegítsenek egy idegen helyen. Köszönöm.
– Igazán nincs mit. Bár részben a te érdemed is.
– Ezt hogy érted?
– Ha nem mentél volna be a mosdóba, nem tudtam volna beadni.
– Ez igaz. Minden újonnan érkezőnél ott vársz, hátha bemegy valaki?
– Igen, bár Nóra ellenzi a dolgot. Szeretné, ha minimálisra csökkentenénk az ellenanyag használatát, mert a készlet kezd hiányossá válni. Szerintem viszont mindenkinek jár egy esély.
STAI LEGGENDO
єgу кüℓöηℓєgєѕ αηgуαℓ тöятéηєтє - 𝙵é𝚕𝚟é𝚛 𝚜𝚣á𝚛𝚗𝚢𝚊𝚔
FantasyMiután kiderül a döbbenetes tény, hogy Írisz további napjait nem egy kicsinyke tanyán kell leélnie, hanem a helyen, ahová erőszakkal teleportálták el, döntést kell hoznia: Vagy ellenszegül, vagy beletörődik. Csakhogy amint döntésre juthatna, egy kül...