Szent Johanna Gimi 9.-Egy Új Kezdet

Június 29.2

  Valaki újra benyitott. Azt hittem Kinga az aki vissza jött engem "vigasztalni".
De nem ő volt...  

Cortez volt ő akire két és félévet vártam. Most először nézett rám mit annak idején. Azt hittem ott helyben megöl azzal a tekintettel.

-Kérlek  hallgass meg!-könyörögtem.

-Nincs mit meghallgatnom.-fordult el és a szekrényből kivett ruhákat bedobálta a bőröndjébe. Ezek után kisebb sokk ért mikor Barnus is benyitott.

-Oo...Kincsem mi a baj?-jött oda hozzám. Cortrez megint ÚGY nézett rám vagyis ránk mert Barni már az ágyon ült mellettem.

-Hagyjál már azt sem tudom ki vagy...

-Ugyan...nem kell többé elrejtened az érzéseid.  -Olyan sok érzelem gyűlt fel bennem, hogy véget kellett vetnem az ennek

-Mit rejtegethetnék a semmit?-kérdeztem. A szomorúságom olyan nagy dühhé vált. Olyan sok érzelem gyűlt fel bennem, hogy véget kellett vetnem az egésznek. Felálltam, és vagy az őt centivel alacsonyabb fiúra néztem.-Ide figyelj. Próbáltam veled jófej lenni, de ami határ az határ. Nem érdekel, hogy fiatalabb vagy nálam. De ha mist rögtön nem húzol ki a szobából és nem teszel úgy mintha nem ismernél, olyat fogok csinálni veled amit nem biztos, hogy meg akarok tenni.-Barnus tág szemekkel nézett fel rám. Éreztem, hogy Ő is figyeli minden egyes mozdulatom és szavam.

-Én...én...csak...-dadogott.- Nagyon megtetszettél és hát azt hittem, ha letudom koptatni Őt-pillantott rá-akkor a nagy szomorúságodban, én leszek az egyetlen aki vállán tudsz sírni.- Itt majdnem leütöttem, még akkor is ha én nem is az erőszakosságról vagyok híres.

-Rendben-vettem egy mély levegőt-ha a következő két napban egyszer is meglátlak a banda közelében, esküszöm, én lefoglak ütni.
Nem kellett több neki. Motyogott valami "sziasztok" felét és kiszaladt az ajtón.

Reméltem Cortez mindent letudott szűrni ebből a  beszélgetésből.

-Cortez mielőtt megszólalnál tényleg nem ismerem...és sajnálom...-ültem vissza reménytelenül az ágyra.

-Nem, én sajnálom, hogy féltékennyé tette és, hogy nem bíztam benned. Oda jött hozzám és adott egy csókot.

-Szent a béke?-kérdezte.

-Szent a béke.

Életem egyik leghosszadalmasabb perci voltak azok amikor mindet el kellett mesélni a barátaimnak.

-És..és most Barnival mi van?-kérdezte Virág izgalomtól csillogó szemmel.

-Elküldetem és azt mondtam neki ,hogy vissza se jöjjön.-jelentettem ki büszkén.  Kinga forgatta a szemét és lesajnálóan nézett rám.

-Rég megkellet volna csinálnod és nem lett volna ez a cirkusz....

-Hagy már, nézd meg milyen büszke magára- röhögött Zsolti.

-Naa... ne csinál már. Most mond azt, hogy nem csináltam jól.

-Nem csináltad jól- válaszolt Kinga.

-Kössz...-játszottam a megsértődőtett, tudtam, hogy Kingát nem zavarja de nem baj próbálkozni szabad,  bár tudom,  hogy úgy sem változott semmit, szóval. :d

A nap elkövetkezendő része ugyan úgy telt mint a többi. Strand, kaja, város, este pedig beltéri medence. 

Este még beszélgettünk Cortezel. Arra jutottunk, hogy tök felesleges volt az egész cirkusz és tényleg, Barni nem olyan, hogy is mondjam...nem, Cortez. Igen így a legkönnyebb körül írni őt.

-A legjobb lesz ha most alszunk, holnap reggel indulunk haza.-bújt mellém az ágyba.

-Jó éjt!-választ nem kaptam már rá.

Kibékülés 5/5: nehezen fogom fel még mindig az okát annak miért lett ennyire féltékeny Cortez de a lényeg, hogy most minden rendben van.
Alvás 5/5*: jól jönne már...

Folytatás következik 18 vote után