Szent Johanna Gimi 9.-Egy Új Kezdet

Június 26.3

-Megérkeztünk-ujjongtam ezzel fel verve édesen szundikáló barátomat...

-Rendben.-ásított.

-Hívom Davet.-Válasz helyett csak bólintott.

-Szia Ren
-Ricsi?
-Aha. Nálam maradt Dave iPhoneja-nevetett
-Értem. Hol vagytok?
-Itt vagyunk.-akadt meg. Hirtelen Kinga hangját a háttérből. Hangos volt és erő teljes. Pont úgy mint régen :)
-Nem hiszem el, hogy ennyit nem tudsz megjegyezni.-Szidta Kinga Ricsit.
-A repetéren vagyunk-szólt bele.
-Köszi Kinga
-Ne köszöngess semmit,csak siessetek!!- és ezzel letette.

Cortez érdeklődöen nézett rám mikor bele csúsztattam a táskába a telefonom

-Azt mondta...inkább mondták-korrigáltam-, hogy itt vannak valahol...

-Szálljunk le és utána majd megkeressük őket.

Leszálltunk és azonal a barátaink keresésére indultunk.

Mindenhol megnéztük. Sehol sem voltak. Az egész repülő teret átkutattuk. Több embert is megkérdeztünk nem-e látták őket. De senki sem találkozott velük.

-Szia Dave!
-Szia Reni. Itt vagytok már?
-Igen...de ti merre vagytok? Csak mert az egész repteret átnéztük...
-Itt vagyunk bent.
-Sehol sem talánunk titeket...várj ti egyáltalán Pesten vagytok???
-Oda kellett volna mennünk??
-Igen. Miért hol vagytok??
-Debrecenben...
-Édes istenem........
-Add idee-hallottam Kinga hangját, aki barátjától próbálja el venni az iPhone-ját.
-Renáta. Miért nem szóltál, hogy Budapesten szálltok le?
-Miért nem volt egy értelmű??-hirtelen egy férfi hangot hallottam aki azt mondta, hogy lefogyott az egyenlegem...

-Cortez-fordultam a kómás fiúhoz-add a telefonod-egy szó néklül oda adta. Bepögyögtem Virág számát.

-Szia hangosítsd ki!!
-Hali, oki.
-Szóval, Macu nézd meg kb milyen messze van Pesttől Debrecen.
-Héé-halottam Dave hangját-most megsérttél.
-Bocsi, de most ez nem fontos...
-226 km és három és fél óra az út
Zsák franciául káromkodott. Kinga homlokon csapta magát. Virág szomorúan dadogott. Dave megsértődött. Ricsi meglepődötten nézett (Macu állítása szerint). Cortez álmosan gondolkozott azon,hogy mi legyen. Én pedig folytattam a beszélgetést.
-Most mi legyen?
-Valószinű,hogy nekünk kell oda menni.-szólat meg először Gábor-csak nekünk van kéznél autó.
-Rendben. Én azt hiszem felhívom apát. Nálunk leszünk míg meg nem érkeztek, majd oda gyertek.
-Rendben.-ordította bele a tárcsába Zsolti
-Szia
-Sziasztok.

Miután ez a beszélgetés is meg volt apát hívtam

-Hello?
-Szia apa!
-Gyere értünk a reptérre majd mindent elmagyarázok.
-Okés, háromnegyed óra és ott vagyok.
-Köszi, szia
-Szia, Kincsem.

-Apu itt lesz 45 percen belül ott leszünk még meg nem jönnek a többiek.

//45 perccel később//

Be gurult elénk a kocsi és mind ketten be ültünk hátra.

-Jó napot!

-Helló.

-Szia, apa

-Szia Reni.

Köszöntünk mind apunak.
Út közben elmeséltem az egész utatés az eseményeit röviden.

-Szóval majdnem lekéstétek a repülöt,majd kiderült, hogy nincs nálad fényképezeő gép és most Robiék úton vannak Debrecenből ide.

-Igen.

-Aha...

Otthon anya tárt karokkal várt minket. Megint főzött. Pedig majdnem el felejtettem a főztjének ízét. Ez megint kísérteni fog egy darabig...

Miután megkajáltunk, beszélgettünk és felmentünk a régi szobámba nem sokkal utána. Hangos kopogás hallatszott. Andris volt az.

-Jó napot Reni szülei- köszöntek a rockerek és egy szó nélkül bejöttek. Lejöttünk a nagy hangzavarra az elmeletről és (én) mindekit körbe öleltem.

-Jaj...engedj már el Renáta...Semmit sem változtál ugye?-Válasz helyett csak megráztam a fejem.

-Uuu...elnézést. Maradt még a kajából amit készített?-ugrándozott oda anyához Virág. Ő az egyetlen aki szereti anyu főztjét.

-Természetesen. Tessék.-Rakott elé egy tányér...nem tudom mit. Az ízéről meg igazán lehetett felismerni.

Miután Virág megebédelt vagy uzsonnázott el is indultunk, de mielőtt meg tettünk volna egy ajánlatot tettem fel.

-Mi lenne ha benéznék a Szent Johannába?- kérdeztem a reakciókat várva.

-Szerintem jó ötlet.-mondta Cortez.
Virág, Kinga, Dave, Macu, Gábor, Zsolt és Zsák bele egyeztek. A Rockerek már a Balatonra akartak menni, hogy lássanak minket bikiniben...

Ahogy felsétáltunk a sulihoz, rengeteg régi emlék jutott hirtelen eszembe. Majd' el sírtam magam.
Beléptünk a régi sulink ajtaján. Óriási csönd fogadott minket. Ilyen még soha sem volt. A nyári szünet miatt egy diák sem volt ott a büfé zárva...hirtelen Máday hangját hallottuk meg. Zsolti mosolyogva intett a régi igazgató helyetesünknek.

-Nagy Zsolt? Maga mit keres itt?

-Jöttem meglátogatni Önt.

-Csodálatos-felnevettünk.

Körbe jártuk az iskolát. Majd miután végeztünk be ültünk Dave kisbuszába és fel váltva vezettünk le a Balatonra.

Megérkeztünk:5/5* végre.

12 vote és folytatás