Bangtan Z /JiKook/

1. rész: "A kezdetek"

Jungkook szemszöge:

Eleinte minden jól ment, keményen dolgoztunk. S hát, itt lenne kemény, hónapokon át tartó munkánk eredménye. Végre elindulhatunk újra Ázsiai turnénkra, ám most kétszer annyi helyen koncertezünk, kétszer annyi időt belefektetve, kétszer annyi pihenéssel. Mostanában olyan remekül mentek a dolgok, hogy tényleg elképzelhetetlen. Csak ne történjen semmi rossz, mielőtt még elkiabálnám magam.

- Jungkook, mennünk kell a színpadra! - Szakította meg gondolatmenetem hangos, figyelmemet felkeltő szavaival leaderünk.

Ezzel indultam is utána. Színpadunk mögött összefutva a fiúkkal, léptünk is fel megkezdeni előadásunkat. Jiminnel egymás mellett mentünk. Mihelyst rám mosolygott, akkora erőt s önbizalmat adott, hogy lehetetlenség lett volna rosszul teljesítenem. Most még jobb leszek! Ezt követően fel is léptünk színpadunkra, majd egy hatásos, káprázatos belépővel neki is kezdtünk. Habár Chim számomra kedves mosolya erősített meg leginkább, de őrjöngő, össze-vissza ugrándozó rajongóink, kik mielőtt elkezdtünk volna énekelni, nekünk szánt meglepetésükként, már dalunkat énekelték is olyan löketett adott, hogy az valami elképzelhetetlen volt. Több ezren tartották kezeikben színesen világító lámpásukat, s az aréna egész területe, mint ragyogó szivárvány, csak úgy pompázott színeiben. Miután végigénekelték koncertünk első számát, mi következtünk. Nekiindulva óriási energiával, nagy mulatságot csináltunk. Szinte bedurrantunk úgy, mint még soha. Rajongók ezrei sikongtak, ujjongtak, ezzel lelkesítve minket, hogy még hangosabbak legyünk. Talán mai koncertünk nevezhető a legnagyobbnak a BTS történetében. Mikor éppen kezdtük volna solo számainkat énekelni, elsősorban lecsítitgattuk a tömeget. Ám volt egy rész, ahol nem igazán maradtak csendben. Sőt, egyre hangosabbak lettek. De ennek ellenére, Taehyung megkezdte saját soloját. Mi egymás mellett álltunk, ám Suga hozzám sétált.

- Jungkook, valami nem stimmel. - Súgta kissé rémülten fülemhez hajolva.

- Miről beszélsz? - Kérdeztem értetlenül.

- A közönséget fgyeld, ott. - Mutatott rajongóink közé.

- Mi van ott?

- Nem látod? Ott egy lyuk, ahol nem égnek fények. Ahonnan jön a sikoltozás.

- Ugyan már. Miért vagy így megrémülve?

- Jungkook. Nincs jó előérzetem..

Sugán sosem láttam még, hogy ennyire megrémült volna valamitől. Úgy gondoltam, valami tényleg nincs rendben. Látszódott rajta ijedtsége, ami szememet kezdte szúrni. Kicsit jobban megfigyeltem azt a "lyukat". De mire odapillantottam újra, már nagyobb volt, ám hangzavarjuk is növekedett. Taehyung lassan dala végén járt, de megállt furcsa módon, majd oldalra pillantott.

- Mi folyik ott? - Emelte le szájától mikrofonját.

A többiek is színpadunk ezen oldalára sétáltak, hogy megnézzék mi történik ott. Tényleg rendkívül furcsa volt. Hátulról megszólított egy hang, mire fejemet kaptam.

- Jungkook, miért nem énekel egyikőtök sem? - Kérdezte furcsállva hátamhoz sétáló menedzserünk.

- Te is látod ott azt? Az ARMY-k közöt egyre nagyobb ott a hely. Valami nem oké.

- Nem látok semmit, csak ijedt rajongói tekinteteket felétek.

- Nem viccelek. Valami tényleg nincs rendben. - Kattant meg bennem is valami.

- Jó. Beszélek a kamerásokkal, hogy irányítsák oda őket. Akkor megtudjátok nézni, hogy mi folyik ott megnyugvásként. - Ajánlata után el is sétált.