[MULTI] TRIPLE H - The Good, the Bad & the Madman || Triple H

Első rész - Hyuna

Későre járt, már csak ő maradt az aprócska szalonban. A többiek - egy másik lány és a tulaj - jó ideje végeztek az aznapi vendégekkel. Igazából már ő is a holmiját pakolta, amikor az üzlet ajtajára szerelt csengettyű vidám hangon jelezte előre egy utolsó utáni pillanatban betoppanó kuncsaft érkezését. A lány gondolatban megfeddte magát, amiért megint elfelejtette megfordítani a "Nyitva" táblát, majd kényszeredett mosolyra húzta az ajkait, ahogyan a betérő felé fordult.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte minden magára erőltetett udvariasságával, és lopva végigtekintett az előtte ácsorgó férfin. Túl a harmincon, inkább a negyven felé stagnált. Jól öltözött, öltönyt, inget és nyakkendőt viselt, a márkás kölni illata pedig már-már teljes egészében belengte a zsebkendőnyi helyiséget az alatt a röpke húsz másodperc alatt, amit benn töltött.

Hyuna nem szokott hozzá az ilyen skatulyából kihúzott fickókhoz. Az üzlet nem egy Gangnam vagy hasonló kaliberű környéken helyezkedett el, és csak nagy ritkán szédelgett be pár módosabb ember. A lány éppen ezt szerette benne. Nem várták el tőle, hogy a maga szabad száját és stílusát egy kényelmetlen álca mögé rejtse. Itt szabadon nevethetett, csipkelődhetett a vendégekkel, viselhette a nyári forróságban olyan nagyon kedvelt szellős, rövid ruhácskáit, és senki sem szólta meg érte, ha egyszer-kétszer kikandikált belőlük a válla, vagy a kelleténél többet mutatott meg magából.

Ezt a pasast viszont nem ismerte. Meg merte volna kockáztatni, hogy ezelőtt még egyszer sem látta itt. A tudatra - maga sem értette pontosan, hogy miért - de furcsa érzés kezdett kavarogni a gyomrában.

- Nem akartam alkalmatlankodni, csak láttam, hogy még nyitva vannak. Egy gyors borotválást szeretnék kérni, ha még megoldható.

A kellemetlen érzet nem akaródzott múlni. A lány az asztalon heverő hosszú kendője után nyúlt, amit a hűvösebb estéken szívesen terített magára. Úgy érezte, mintha ez valamiféle védelmező erőteret vonna köré és a férfi felettébb furcsa aurája közé. Sorra vette a lehetőségeket: nemet is mondhatna neki, és egy csapásra túl lenne ezen az egészen. Vagy elvállalhatná őt annak ellenére is, hogy látványosan jégkockák versenyeznek a hátán tőle. Nagyon kellett neki a pénz és egy kis extra mindig jól tud jönni. Végül az utóbbi mellett döntött. Az is lehet, hogy ha elég kedves és készséges lesz, több borravalót is kaphat! Egy ilyen muksónak biztos nem aprópénzzel van tele a pénztárcája!

Menten felderült az arca, és egészen más szemmel kezdte nézni a fojtogatóan fülledt szalonban nyakkendőjét lazítgató férfit.

- Ez a szerencsenapja, uram! - ragadta meg a párnázott, vörös forgószék támláját, és hellyel kínálta a jatt ígéretével kecsegtető vendéget. - Ha csak öt perccel később érkezik, már nem talált volna itt!

A fickó arcvonásai enyhültek kicsit. Hallva, hogy még kiszolgálásban részesül, leült a felajánlott műbőr trónusra.

- Nagyon köszönöm. Ma este fontos programom van, ahol nem mutatkozhatok úgy, mint aki sündisznóval törölközött.

Hyuna felkacagott a frappáns hasonlaton.

- Máris orvosoljuk a problémát!

A légkör érezhetően oldottabbá vált, és a lány kezdeti feszültségének is nyoma veszett, ahogyan egy törölközőt tekert a kuncsaft nyaka köré, majd óvatosan hátra döntötte a széket. Felkevert némi borotvahabot, amit finoman oszlattott el a férfi arcán. Csak most vette észre, milyen sokat mondó, mogyoróbarna szemei vannak. Azon gondolkodott, hogy szóvá teszi felfedezését, de aztán végül megtartotta magának. A környékbeliekkel bátran lehetett szókimondó, de egy ilyen pénzes pacákkal, aki mintha egy egészen más világból csöppent volna hozzájuk, nem akart tapintatlan lenni, vagy esetleg túllőni a célon. Így inkább alsó ajkába harapva hajolt a férfi fölé, hogy munkához lásson.