[MULTI] TRIPLE H - The Good, the Bad & the Madman || Triple H

Tizedik rész - Halotti tor

Egy holttest van a csomagtartóban.

E'Dawn ha akart, sem tudott volna másra gondolni, mint arra a rossz véget ért fickóra, akit olyan nagy lelkesen furikáztak eddig a tudtukon kívül. Ami azt illeti, az a bizonyos halott ember továbbra is a meseautó vendégszeretetét élvezte a zöld hasúakkal egyetemben, melyek úgy fedték be az egész testét, mint ahogyan ősz tájékán borítják puha takaró alá a talajt az aranyszín falevelek.

Hui tövig nyomta a gázt. Bizonyára így akarta levezetni a feszültséget, ami benne tombolt, nem beszélve arról, hogy a hulla felfedezése után roppantmód tanácsosnak tűnt elhagyni a benzinkutat, mielőtt valaki meglátja őket újdonsült barátjuk társaságában, aki jobbára holt, mintsem élő minőségében erősítette a csapatot.

- Mégis mit csináljunk vele? - tette fel a nagy kérdést Hyuna, mintha nem ezen kattogott volna agyban az egész kompánia.

- A navigáció szerint hamarosan áthaladunk egy hídon, ami egy folyót szel át. Ott megválhatnánk a potyautastól. Nem hiszem, hogy ellenvetése lenne egy kis pancsolás iránt - Hui azt a tipikus "zseni vagyok" arckifejezését öltötte magára, amely arra engedett következtetni, hogy kimondottan elégedett a tervével.

Meg kell látni, jobb ötlet híján ez is megtette, E'Dawn legalábbis képtelen lett volna kiötleni valami értelmesebbet. Látva, hogy Hyuna egyetértően bólogat az anyósülésen, bizonyára a lány is hasonló véleményen volt.

Hyuna azóta is kerülte a tekintetét. Az egész szituáció egyszerre dühítette és szomorította el valahol. Próbálta megérteni a döntés mögött álló okokat, és tudta, hogy ha idővel ez be is következik, akkor sem lesz képes elfogadni a kialakult helyzetet soha a büdös életben. Hogy őszinte legyen, maga sem értette pontosan, miért is teszi tűzbe a kezét egy vadidegen emberért. Azért, mert valóban nem volt hová menjen? Megesett a szíve a lányon, hallva a sanyarú sorsot, melyet az égiek osztottak neki? Azt hitte, így saját magát is megmentheti? Talán mindben volt egy kis igazság. Még abban a kissé gyermetegnek tetsző ideában is, hogy Kim Hyuna arra a bizonyos valakire emlékeztette, akin E'Dawn már nem tudott segíteni. Ha a találkozásuk valóban végzetszerűen elrendeltetett, akár azért is kaphatta ezt a lehetőséget, hogy helyrehozza a múltban vétett hibát.

Arra eszmélt, hogy a kezében tanyázó remegés, mely még a töltőállomáson költözött a tagjaiba némi szívdobogás érzéssel együtt, lassan alábbhagyott. A sebtében, férfi mosdóban bekapott pirulák végre megtették a hatásukat, a tünetek pedig észrevétlenek maradtak a külső szemlélők számára. Az aprócska, zsebében lapuló üvegcsében még jócskán csörgött néhány dilibogyó - a következő havi adagot a jövő héten esedékes kontrollon kellett volna megkapnia. Egyelőre nem akart azon merengeni, hogy mi lesz vele, ha kifogy a gyógyszeréből, vagy úgy eleve, hogy hol a bánatos rossebben lesznek hét nap múlva ilyenkor. Az is lehet, hogy úgy járnak, mint az a szerencsétlen a csomagtartóban, jobb esetben előzetes letartóztatásban csücsülnek valamelyik fogdában. Az ilyesmit igazán nem láthatja előre az ember.

E'Dawn néhányszor megcsipkedte az arcát, hogy észhez térítse magát, elméje pedig végre valahára felhagyjon az ilyen és ehhez hasonló baljóslatú végkifejletek vizionálásával. Minden energiára szükségük volt, hogy azt a hátul heverő problémahalmaz megoldására pazarolhassák.

- Vajon hogyan kerülhetett ide ez a férfi? - bukott ki belőle a költői kérdés, mely funkciója ellenére némi elmélkedést indított el az utastérben tartózkodók között.

Az út szélén mélyzöld tábla szaladt el mellettük, tizenöt kilométernyire jelezve előre a nemrég beharangozott átkelőt a víz felett. Hui párszor megvakarta a tarkóját, ahogyan felelevenítette magában a bravúros akciót a klubban, amellyel megkaparintotta a slusszkulcsot.