[MULTI] TRIPLE H - The Good, the Bad & the Madman || Triple H

Tizenkettedik rész - Fogd a pénzt és fuss?

 - Bocsáss meg nekem...

Mint egy aprócska csengettyű elhaló csilingelése az éjben. Olyan halk, mégis minden kétséget kizáróan valós, épp úgy, mint a hozzá tartozó vékony test, ami odaadóan simult a fiúhoz.

E'Dawn szédült. Talán az a sör az oka. Annak ellenére, hogy nem kellett volna, hogy beüssön, a piruláival együtt jókora bulit csaptak az agyában. Az is meglehet persze, hogy Kim Hyuna bódító közelsége tette meg a hatását. Lány még soha nem került ilyen szinten a személyes szférájába, főleg nem úgy, hogy ő maga ajánlkozott oda - több volt ez, mint amit E'Dawn a maga nyomorúságos állapotában valaha is remélni mert magának.

Egyáltalán nem életszerű... Nekem nem.

Tompa puffanás verte fel a párost. Hui éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy egy hatalmas nyekkenéssel az ágyról a padlóra költöztesse a székhelyét. A manőver nem mondhatni, hogy jól sikerült, tekintve, hogy felettébb fájdalmas pozitúrában, arccal lefelé ért földet.

E'Dawn finoman fejtette le magáról a nyakába csimpaszkodó karokat, és néhány lépést hátrálva bontotta a kettőjük között létrejött kontaktust. Az a néhány centinek tetsző távolság menten méteres falakat emelt a varázs és önnön maga közé.

- Figyelj... - nehezen találta meg a hangját, a fejében azonban már körvonalazódott, mit is szeretne mondani.

Hyuna őszinte értetlenséggel meredt rá. Olybá tűnt, nem tud mit kezdeni a kezeivel most, hogy eddigi nyughelyükről eltávolították őket, így jobb híján alvópólója alját gyűrögette velük.

- Nem kell odaadnod magad, hogy kiengesztelj. Lehet, ez másoknál bejön, de nekem nem, sőt! Nem kéne ezt csinálnod.

- Mit?

- Legyen egy kis önbecsülésed. A tested is és te is többet értek ennél. Ha nem hiszed, nézz tükörbe és mondd el magadnak minden reggel, míg másképp nem gondolod.

E'Dawn saját magát is meglepte ezzel a kijelentéssel. Mintha csak a dilidokiját hallotta volna azokból az időkből, amikor még úgy érezte: az orvosa törődik vele. Szinte látta maga előtt a jelenetet, ahogyan abban a roppant süppedős és kényelmetlen fotelben feszeng, csontig soványodva, teste több pontján kötésekkel és tapaszokkal, alattuk cigarettacsikk vagy borotvapenge pusztítását rejtegetve a bőrén. A sebek nehezen és fájdalmasan gyógyultak mind kívül, mind belül, és még messze volt a vége. E'Dawn azonban hirtelen roppantmód büszkének érezte magát, amiért a neki adott tanácsot képes volt őszintén, jó szándékkal tovább adni. Közben ráébredni látszott az akkor még olyan értelmetlennek tetsző szavak mondanivalójára is. Úgy tűnt, többet szedett fel magára azokból az ominózus beszélgetésekből, mint ahogyan azt eddig gondolta.

- Jobb, ha lefekszel - javasolta a teljesen ledermedt lánynak, majd elhaladva előtte a rádióhoz lépett, hogy lekapcsolja a zenét.

Hui magáról nem tudva hevert a szőnyegen. E'Dawn csak reménykedni tudott benne, hogy a svindler nem szenvedett komolyabb sérüléseket a korábban bemutatott produkció nyomán. Csúnyán szétcsapta magát, annyi szent. Tekintve a szobában beállt állapotokat, a pizsama partinak hivatalosan is lőttek.

A szőke a fürdőszoba felé vette az irányt, s közben abban bizakodott, hogy mire végez a zuhanyzással, Hyuna már az igazak álmát alussza. Úgy tűnt, kettőjük viszonya a világ minden kincséért - vagy éppen félmillió wonjáért - sem akar helyrerázódni. Talán felesleges is erőltetni, ami nem megy? Ez egy olyan kérdésnek bizonyult, amelyen E'Dawn ott és akkor még nem volt képes napirendre jutni, bárhogyan is nyomasztotta a válasz hiányának tudata. Vajon nyugodtabban telt volna az éjszakája, ha tudja: a probléma hamarosan megoldja önmagát? Jövőbelátás híján azonban nem maradt más, mint a hosszas őrlődés mindazon, ami rájuk várhat, míg épp olyan nyugtalan álomba nem merült, mint amilyen maga a valóság volt.