[MULTI] TRIPLE H - The Good, the Bad & the Madman || Triple H

Tizennyolcadik rész - Játszd a szereped!

Hui valóban nem viccelt, amikor azt mondta, felszed magának valakit. Miután tekintetével végigkísérte Hyuna vékony alakját, ahogyan eltűnik a mosdók irányába, E'Dawn pedig még kért magának egy kávét, ahogyan a svindler javasolta, a terv végre a megvalósítási szakaszba lépett.

A kis vörös felszolgálólány úgy egyensúlyozta jobbjában a csöppnyi, gőzölgő csészét, mint valami botcsinálta artista, miközben arra koncentrált, hogy képes legyen fenntartani a látszatot: ő a legdögösebb bögyös széles e országúton. Szinte a föld felett lebegett, nem is járt rajta, ahogyan megközelítette az asztalnál ücsörgő tesztoszteron-részleget. Hui ezt a pillanatot választotta arra, hogy lépjen. Nagy slunggal felpattant ültéből, és látszólag a mellékhelyiségek felé készült venni az útját, lendületében azonban sikerült kis híján teljesen letarolnia az éttermi tündért a szervírozott feketével egyetemben.

A kávéscsésze milliszekundumok alatt megadta magát a gravitációnak, és a fizika törvényeinek engedelmeskedve tucatnyi diribdarabra tört a fekete-fehér kövön. Tartalma előtte azért még egy csinos barna foltot hagyott Hui ingjén, az alkalmi szívtipró pedig hangos szisszenéssel tudatta a publikummal, hogy nem elég, hogy piszkos lett a ruhája, de még le is forrázták a fortyogó láváéval vetekedő hőmérsékletű löttyel.

- Szent ég, szörnyen sajnálom! - a pincérnő a normálisnál két oktávval magasabb hangon kapott Hui után, arcára a kellemetlen helyzet olyan pírt varázsolt, mintha két megérett paradicsomot viselne magán. A tönkretett ruházatról aztán gyorsan a lábainál heverő porcelándarabkákra és a kövön terjeszkedő koffeines tavacskára szegeződött a tekintete. Reflexszerűen hajolt le, hogy felszedegesse a szilánkokat, miközben megállás nélkül azt kántálta, mennyire esedezik a kedves vendég bocsánatáért.

Hui megpróbált a lány segítségére lenni a romeltakarítással. Többnyire többször találta meg ujjaival a kisasszonyét, mint egy-egy megboldogult csészedarabkát, mire első szerelmes tinédzsereket meghazudtolva, zavartan kuncogtak fel mindketten.

E'Dawn eközben csak a szemét forgatta. Nemhogy az alibi-kávéja sem jutott el hozzá, de még ezt a felettébb nyálas és mesterkélt előadást is végig kellett néznie, arról már szót sem ejtve, hogy ha valamivel, hát ezzel az akcióval csak még inkább magukra vonták azt a bizonyos nemkívánatos figyelmet - így is többen bámulták már az eseményeket, mint a falra szerelt televízióban zajló sportközvetítést.

A pincérlányka fájdalmas szisszenést hallatott, ahogyan sikerült megvágnia az ujját egy túlontúl élesre sikeredett szilánk felszedése közepette. Hui jó lovaghoz híven nyúlt a keze után, hogy szemügyre vegye a harci sérülést, melyből vékony csíkban szivárogni kezdett a vér.

- Ezt sürgősen el kell látnunk - jegyezte meg szájhúzva, barna szemeit pedig sokat sejtetően fúrta a lánykáéba. Az szűziesen kérette magát egy kicsit.

- Ugyan, ez semmiség, majd teszek rá egy ragtapaszt - szabadkozott, de a vak is láthatta rajta, hogy szabályosan szívja magába Hui megkülönböztetett bánásmódját, és kifejezetten élvezi a helyzetet, amibe ezzel a jóképű idegennel keveredett.

- Rezidens vagyok a szöuli egyetemen, engedje meg, hogy segítsek. Ez nekem becsületbeli kérdés.

A halacska végérvényesen bekapta a csalit, még rá is játszott egy kicsit az egyébként teljesen ártalmatlan munkahelyi balesetére, miután egy apró bólintással engedélyt adott a sürgős elsősegély végrehajtására.

- Legalább kimossuk az ingjét is - mutatott rá az olcsó módon megbabonázott lány, és Hui kíséretében a mosdók felé indultak bokros teendőik intézése érdekében.