Focistának születtem (Harry Styles)

1.13

-Nee, Harry kérlek nee! Én szeretlek! Kérlek ne hagyj el! Hagyjaa már békén, ne ölje meg! -ekkor elővettem a fegyveremet és a fejemhez szegeztem szorosan, majd megfogtam a ravaszt. -Ha maga lelövi Harryt én is lelövöm magam és akkor nem fog megkapni. - mondtam és idegesen markolásztam a  Taurus PT145 típusú fegyveremet.

Ekkor egy lövés dördült el, aztán követte mégegy, amelyek Harry agyát szelték át sebesen. Aztán engem is utolért az én időm , amikor ugyanis két lövést a fejembe lőttem.

-Wáááááaáááhhh!! - ültem fel hirtelen az ágyon és ezzel a lendülettel lelöktem a pár másodperce még békésen alvó kósza hajú fiút.

-Jézusom Lena, mi a bajod? - kérdezte fáradt szemekkel, majd amikor meglátott, hogy ki van sírva a szemem, rögtön komolyra váltott és kiment belőle az álmosság majd gyorsan feliszkolt mellém az ágyra.

-Nahagyohon, rohosszahat áhálmohodtaham! - mondtam neki keserves sírás közepette.

-Héé, nyugi semmi baj! Csak egy álom volt.. - mondta nyugtatóan, ami nem tudom hogy hogy, de lehiggadtam tőle.

Pár órával később már a konyhában ültünk a pultnál és nutellát kanalaztunk, miközben jókat derültünk egymás hülyeségein.

Már egy ideje beszélgetünk, amikor kopogtak az ajtón, megíjedtem így Harry bíztató pillantasokat sugárzott felém és elindultam kinyitni az ajtót. Még előtte megálltam és visszanéztem Harryre aki csak bólintott, majd visszafordultam és kinyitottam az ajtót. Nem kis meglepetésemre egy régi osztálytársam állt velem szemben. Kenneth Morgen; padtársak voltunk általánosban, ő is úgy volt, mint én, vagyis ugyanúgy kicsúfolták.

Hirtelen csak megöleltem minden köszönés nélkül. Már egy ideje szorítjuk egymást, mikor Harry egy khm-özéssel félbe szakított minket, én csak kuncogtam, hogy milyen féltékeny.

-Hát szia Lena és .. - nézett rám kérdőn Kenneth, én pedig bemutattam neki Harryt, ők meg kezet ráztak.

-Gyere beljebb, Ken! - szólítottam meg, hogy ne kint ácsorogjon.

-Ó, Lena! Mi lett veled? Soha nem hívtál Kennek, mert szerinted az túl átlagos lett volna. - nevetett fel jóízűen.

-Hát tudod, változnak az idők velük pedig mindenki más. - mondtam majd adtam Harrynek egy puszit az arcára, hogy ne érezze magát kiközösítve.

Nemsokára már úgy beszélgettünk mindhárman, mintha kiskorunk óta ismernénk egymást. Kenneth elmondta, hogy mi történt vele azóta, és én is elmondtam. Láttam rajta, amikor mindent elmeséltem, hogy szívből sajnálja a történteket. Ezt a témát ő is és mindenki jobbnak látta hanyagolni így másról beszeltünk.

Este volt már amikor Ken elment, mivel nemrég ideköltöztek Londonba, és ráadásul nem messze tőlünk. Megbeszéltük, hogy sokat fogunk együtt lógni.

Ezután Harryvel elmentünk zuhanyozni, egyelőre még csak külön-külön, aztán goo aludni.

Éjszaka furcsa zajokra keltem fel. Valami nyikorgós-csikorgós hangot hallottam, így úgy döntöttem nem megyek le egyedül és hívom Harryt. Pár perc múlva már a lépcsőn mentünk halk léptekkel, amikor megnyikorgott alattam a lelakkozott laminált lépcső. Hirtelen egymásra néztünk Harryvel, majd amikor nem hallottunk több hangot indultunk tovább. Harry egyszer csak gyanúsan megállt.

-Hé, Lena! Gyere menjünk nincs lent semmi és senki. - mondta Harry szinte könyörögve.

-Nem, én akkor is lemegyek. - mondtam erőszakosan és magabiztosan elordítottam magam. -Ha valaki megakar ölni, akkor most tegye! Megvárom nekem már úgy is mindegy! - vártam kicsit majd folytattam. -Na, mire vársz? Talán lelkifurdolásod lenne? Ne aggódj miatta! - mondtam makd nagy nyugodtan elmentem a csodálkozó Harry mellett be a szobába és lekefüdtam az ágyra, majd elaludtam. Harry ugyanígy tett.

Harry szemszöge:

Hú, még szerencsére Lena nem tud semmit és sikerült lebeszélnem arról, hogy lemenjen a nappaliba, ahol már folynak az előkészületek. Ugyanis Lenanak holnap lesz a születésnapja. A nagy nap amit a szíve mélyén mindig is vár, csak nem mondja, úgy tesz mintha elfelejtette volna. Június 14. Itt lesz, vagyis már itt van a földszinten Rose, Kenneth, Louis, Liam, Niall és Zayn-t is sikerült rászednem, hogy jöjjön el és ismerje meg a mostani életemet.

Apropó Kenneth. Olyan furcsa volt tegnap, egész végig nyomult Lenára és ő nem is ellenkezett, mármint Lena. Nem tudom van-e okom ezen rágódni, de remélem nincs és nem is lesz.

És hát a szülinapja Lenának kész káoszként indult. Először Rose hívott fel, hogy csináljunk egy 24 órás bulit, én beleegyeztem, de csak annyi lesz, hogy baráti találkozó szerűség az egész.

A reggelt úgy terveztük, hogy berontanak a többiek a szobába és bekiabálják, hogy boldog születésnapot Lena, majd egy giga nagy pezsgőt felráznak és kinyitják, majd elkezdenek mindenkit spriccolni (szerk.) vele.

Tiszta dedó-kor, de a lényeg a szórakozás és, hogy Lenának tudjunk egy kis örömöt okozni ezekben a nehéz időszakokban.

Hát itt lennék egy újabb résszel, ami kicsit később letg befejezve mint elterveztem, de próbáltam így estére mindent kihozni magamból.
U.i: Szerintetek mi fog kisülni ebből a születésnapos dolgoból? :)
🤘Xx.🤘