Focistának születtem (Harry Styles)

1.5

-◇-5 hónap elteltével-◇-

-Johny, ne csikizz! -próbáltam magamról letolni, de egy kosárcsapat bajnokát nem épen az egyszerűbb változatok közé tartozik. -John! Hagyd abba! -az arckifejezésem átváltott komolyra, de ahogy egy újja hozzá ért az oldalamhoz kitört belőlem a nevetés.

Majd lassan elrugaszkodott, és amikor azt hittem, hogy rámugrik, fölémhajolt és lágyan megcsókolt. Az érzéki csókból, erős csókcsata lett, amiben már az ajkak, a nyelv és a fog is szerepet játszott.

Most biztos kíváncsiak vagytok, hogy jutottam idáig. Hogy John Montgomery a nagy nőcsábász, itt fekszik fölöttem es csókcsatát vívunk, egy olyan lány mellett, akinek nem olyan ismert neve, mint neki. Egy olyan lány aki nem akar celeb lenni a suliban, hanem elvan a saját baráti körébe.
Hát elmesélem szerény kis történetünket, hogy hogyan is tartunk ott ahol..

Emlékeztek még a bálra? Akkor próbák közben ahányszor hozzáértem Johnhoz és a szemébe néztem, olyan érzések kerítettek hatalomba amit nem tudtam uralni. Megmagyarázni sem tudom, olyan.. olyan csodálatos.

Azt hiszem ez a szerelem.

Egy nap a bál után az ágyamon ülve gondolkodtam, hogy milyen jó lenne ha most itt ülne mellettem. Ha engem hívna a leggyönyörűbbnek. Aztán egy átgondolatlan cselekvés folytán felhívtam és elmondtam neki amit érzek. Azt mondta átjön és megbeszélhetjük mert kölcsönösek az érzései irántam.

Alig telt el 10 perc, megszólalt a kapucsengő. Az egész házat átfutottam, hogy ajtót tudjak nyitni. Anyu elég furán nézett rám, de mondtam neki, hogy csak az osztálytársam jött el házit kérni, amit ő -kicsit furcsán, de elhitt.

Megálltam az ajtó előtt, magamra pillantottam megigazítottam magamat és kinyitottam a fából készített lakkozott ajót. Ott állt előttem egy fekete pólóban, szokásos sötét szürke bőrdzsekijében és egy egyszerű farmerben.

-Szia.- lepillantottam a lábamra, mert nem tudtam a szemébe nézni. -Öhm.. gyere be! -mondtam majd elálltam az útból, hogy beljebb jöjjön. Hirtelen megállt előttem, láttam, hogy hezitált egy kicsit, majd adott két puszit az arcom két oldalára, amitől rögtön elvörösödtem. Erre ő elmosolyodott, jelezve, hogy nem szeretne itt állva, egymást bámulni.

A szobában leültünk az ágyra, és körülbelül 3 percen át csak ide-oda bámulva próbáltunk megszólalni, majd végül John törte meg a csendet.

-Szóval, Lena. -majd vegigszántotta újjaival a haját és folytatta megkezdett gondolatát. -Fura érzéseim vannak irántad amit azt hiszem te is érzel ahogy elhadartad a telefonba. Lena! Én azt hiszem.. szeretlek. -és odajött hozzám, leült mellém, megfogta a kezem majd lágyan rátapasztotta puha, tökéletes ajkait rátapasztotta az enyémekre és lágyan megcsókolt, szót nem adva nekem, hogy esetleg én is elmondjam amit gondolok. De nem baj így is jó, sőt tökéletes.

És akkor vissza a jelenbe. Azóta együtt vagyunk, a suliban mi lettünk az álompár. Volt aki dühvel, irigységgel tekintett ránk, de olyan is előfordult, aki örömmel.

Most gondolom azt hiszitek, hogy Harry teljesen kilépett az életemből. Nos ez nem így van. Ugyanúgy csak barátok vagyunk, ő legjobb fiú barátom. Akinek mindent elmondhatok és nem szól le az igazi énem miatt. John előtt majdnem összejöttem vele, de nem jött össze, mert elutazott és akkor nem beszéltünk sokat. Harry iránt is vannak érzéseim, de amit John iránt érzek az felülmúlja ezt.

Újonan -igen ez nekem még mindig új - nagyon sok könyvet olvastam. Mióta Johnnal vagyok, azaz 5 hónapja, már-már lassan 50 könyvet olvastam ki. Most olvasom Julianne Donaldson Blackmoore című könyvét. Egyszerűen imádom.

John örömmel halgatja könyvtapasztalatai-mat. Egyszer rászedtem, hogy kezdjen bele J. K. Rowling Harry Potter sorozatregényét, de a huszadik oldalnál idegesen összecsapta a könyvet, és azt mondta ő nem fog ilyen nyálas könyvet olvasni. Hát igen, fő hogy egy fikarcnyit sem nyálas. Na mindegy, tipikus fiúk.