A rossz lány \✔\

2

Beléptem a suli ajtaján. Mint minden reggel ma is két felé válltak a folyosón, hogy elengedjenek. De valmi más oka is volt. Egy ideig nem értettem. Elértem a szekrényemig...és nem engedtek oda. Már akkor tudtam, hogy valami megváltozott az alatt az egy hét alatt amit betegen töltöttem. Új diák, esett le végül. De miért vállnak előtte két felé? Csak három eshetőségre tudok gondolni:
1. Tipikusan az a nagymenő fajta.
2. Oly lúzel, hogy még azok se keverednek vele.
Vagy 3. Ami nekem nem valami kedvező...rossz fiú,vagy lány. Mert azt még nem tudtam.
Nos, nemsokára rá megtudtam. Bekanyarodott a folyosó ezen részére...A rossz fiú. És mellete az ÉN, imétlem, ÉN bandámmal! Na, nem!
Lassú léptekkel sétált egészen a melletem lévő szekrényig. Ugye nem...? De. Az én szekrényem mellet van az ő szekrénye.
Megfogta a szekrénye kódolóját és már nyitotta volna ki, mikor hirtelen megállt, és rám nézett.
-Te meg ki vagy?-ráncolta szemöldökét. Egy kicsit hezitáltam, majd elkezdtem játszani a szerepem.
-Ó! Hogy te nem tudod?-húztam fel egyik szemöldököm.-Hát Clara nem mondta?-néztem rá mosolyogva, gyilkos tekintettel, amiből ki lehetett olvasi azt is, hogy "Beszédem van veled". Azonnal elkapta róla a tekintetét és a földet kezdte páztázni. A fiú halgatott, így folytattam.-Hát kedves...-néztem vissza rá.- Én lennék itt az alvilág királynője-tártam szét a kezem.-Kérdezd csak meg Lillát nyugodtan. Úgyhogy köszi, hogy helyettesítettél egy hetet. Most már letünhetsz a színről-komolyodtam el. Farkas szemet nézett velem. Nem volt vele tisztában, hogy úgyis én leszek a győztes.
De meglepetésemre nem kapta el a szemét. Ez új volt. Fura érzés fogott el a gyonromnál. Ez is új volt. Eddig ilyet még nem éreztem. Új...és nem jó. De nem kaptam el a szemem. Nem kaphattam el.
-Van királyod is hercegnő?-mondta egy díjnyertes mosoly kíséretében.
-Nincs. Nem is lesz, kisfiú!
Apró csevegésünket a csengő hangja zavarta meg az igazgató helyettesével együtt.
-Mcfly! Learder! Mit csinálnak maguk?! Ne, hogy itt egymásnak essenek! Még az kéne nekem!
A helyettes szavát figyelmen kívül hagyva mondtam.
-Ha nem látná Ms.Mercer. Épp poszt harc folyik. Ne akarja megzavarni.- Ms.Mercer sokat segített már, azt is neki köszönhetem, hogy még nem rúgtak ki, szóval minig, mikor így kell hozzászólnom, összeszorul egy kicsit a szivem. -Szóval Mcfly?-tértem vissza hozzá.
-Learder?-húzzta fel szemöldökét.
-Sach Matt.-bólintottam elismerően.-De hamár Mcfly... Hm ... Elrepülhetnél-mosolyodtam el ördögien.
-Hamár Learder...Akkor légy leader és vezess el szépen innen.
-Oké Mcfly-húztam össze szemeim-Most már értem miért fogadtak el, mint ideiglenes vezetőt-persze, hogy értem. Hisz olyan, mint én.
-Inkább te voltál az.
-Óhó, nem szárnyaska. Én még ide járok az maradok, hidd el nekem. Úgyhogy...elhúznál az utamból? Kösz-mentem el mellete, közben pedig elsodortam a vállát. Tuttam, hogy ez idegesíteni fogja. Így mentem az órára. És a banda felfogta, hogy követnie kell, vagy megkeserítem az életüket.
Beléptem az osztály ajtón, és megláttam, hogy Lilla a helyemen ült.
-Egy hétig nem vagyok, és feje tetejére fordul ez a basszott iskola? Könyörgöm.-mentem ezzel a mondattal a padom felé.-Na, emeld fel azt a kerek segged a székemrő', Lilla.
-Lylla-állt fel ezt nyávogva.
-Leszarom. Húzás.
-Jól van, na-nyávogta. Na, ez is egy ok volt amiért megnyúztam a csajt.
A matek óra -mint mindig- dög unalmasan telt. Meg amúgyis minek figyeljek? Nem megyek én Einstainnek. Habár ő fizikus volt...
Megtehettem volna, hogy ellógom, de a tanár így se kedvel, és azért kettessel ki akarom húzni.
A következő óránk történelem volt. Az egyik óra a kevés közül, amit kedvelek. Meg is látszik, hisz jeles vagyok belőle. Úgy, mint irodalomból, angolból és zenéből. De csak ezekből. A többi meg...örülök, ha nem bukok meg. Mondjuk amíg nem voltam rosszlány, addig sem voltam valami jó tanuló.
××××××××××××××
A töri után Claraval a nyomomban mentem a lány mosdóba. Még jó, hogy a suliban a pletykák futótűzként terjednek. Így a lányok ki akartak maradni Clara "lebaszásából". Beléptünk, én letettem a táskám, míg Clara becsukta az ajtót. Csendben volt. Én belenéztem a tükörbe, és elővettem a smink cuccomat. Szép, lassan felkentem egy kis szájfényt, újra kihúztam a szempilláimat, majd Clara felé fordultam. Rá mosolyogtam. Nyelt egyet.
-Mond csak Clara...-tartottam egy kisseb hatás szünetet.-Miért van az...? Hogy nem írtál nekem semmit?!
-El-elvesztettem a telefonom-nyelt egy óriásit.
-Szerencséd...-végülis sokmindenben segített már nekem...Van elég pénzem, és megvan mindenem...miért ne adjak neki is?-Holnap kapsz egy újat-persze ezt ,olyan ridegen mondtam, amilyen ridegen csak tudtam.
-Kö-köszönöm-dadogta.
-Ugyan Clara! Te is tudod, hogy nem vagyok szívtelen, és csak akkor vagyok veszélyes, ha felbasznak-simítottam meg a vállát. Csak bólintott. Felkaptam a táskám és ki is léptem a folyosóra. Minden szem rám szegeződött. Újra ketté nyílt előttem a folyosón hömbölygő "hülyék" csapata. Ördögi vigyorral sétáltam keresztül a folyosón. Welston gimi, remélem felkészültél... Mert vissza tértem!