A rossz lány \✔\

11

Péntek

Sammel hazafelé sétálunk, magunk mögött hagyva a jét fáradalmait.
Ezen a héten többször is elgondolkodtam azon, hogy vajon menyire emlékszik arra az estére, amikor nála jártam.
Ha tisztán emlékszik, akkor egy nagyon jó szinész. Ha pedig nem, akkor mit mondjak el?
Vajon megtalálta a füzetet, amiben a rólam szóló dala van? Emlékszik arra, hogy megcsókolt?
Bár nagyon jó és meghitt a csend közöttünk, nagy levegőt veszek, hogy megszólaljak. Ám Sam gyorsabb.
-Átjösz?-kérdi.
-Átmenjek?-válaszolok.
-Reméltem, hogy egy talán helyett igen lesz a válasz-mondja bizonytalanul.
-Én meg reméltem, hogy azt mondod: igen. Mindketten csalódtunk-rántok vállat.
Sam felnevet.
-Akkor döntök helyetted. Átjösz.-húz vissza a kapunktól.
-Kajálunk, megnézünk egy filmet, aztán zenélünk egy kicsit-tervezgette a nála töltendő délutánom és koraestém.-Hm. Mit szólsz? Szerintem egész jó tervek-néz rám tényleg kíváncsian.
Felnevetek.
-Nagyszerű tervek... De biztos, hogy meg is történnek majd?-Csak halgat, mégnem megunom és ránézek. Ekkor látom, hogy perverz mosoly terül el az arcán.-Hülye!-boxolom vállba.
Nevetve lépünk be a házuk ajtaján.
-Te vagy, Sam?-kiáltja egy hang a konyhájuk felől.
Azonnyomban elhalgatunk, majd Sam megszólal egy kis idő után.
-Igen én... És Ausztrina-teszi hozzá csendesebben.
-Az az Ausztrina?-jön be a konyhából.-Te vagy Ausztrina Learder, ha nem tévedek, igaz?-nyújta a kezét.
-Igen. Én vagyok-rázok vele kezet.
-Örülök. Marie McFly, de nyugodtan hívj csak Marie-nek.
-Ömm... Anya, ha nem bánod beljebb menénk-mosolyog Sam.
-Ó! Persze. Megyek is vissza a konyhába. Az az én helyem!
-Kedves az anyukád-veszem le a táskám és akabátom.-Nekem szimpatikus.
-Köszi. Majd megmondom neki, hogy kedvelted.
Felmegyün a lépcsőn és megüti az orrom Sam illata, csak erősebben érezhető. Süti, férfi dezodor. Egyszerűen csak egy jó illat. Akaratlanul megállok és észrevétlenül beleszagolok a levegőbe. Ezt Sam a bizonytalanság jeleként veszi.
-Gyere-mondja kedvesen.
Megyek is!
Belépek a szobájába és kellemes meglepetésként ér, hogy rendben van.
-Na?
-Mi na?-kérdezem feleszmélve.
-Nézünk akkor valami filmet?
-Nyehh...-folytatnám egy olyannal, hogy  "Neem nagyon akaródzik", de Sam lélbeszakít.
-Ne. Kezd!
-Mit ne kezdjek?-nézek rá összeráncolt szemöldökkel.
-Mindegy!-legyint.-Akkor zenélünk?
-Oké-Kinyitja a szobájából nyíló másik ajtót, ami mögött a szoba televan hangszerekkel.-Te. Jó. ÉG!-visítok fel. Sam összezavarodottan néz rám.-A hangszerektől betudok kattani-mosolygok Samre kínosan.
-Aha!-reagál, mintha megállapított volna valamit.
Beléptem a szobába. Azonnal a zongora felé vettem az irányt. Kezemet végig vezettem a billenzyűzeten, aztán a gitárok felé mentem.
-Mikor ideköltöztetek, miért nem láttam, hogy hangszereket is hurcolnak be?
-Öm... Éppenség nem nagyon érdekelt, hogy ki költözik a szomszédba?-találgatott.
-Lehet.
Tovább megyek a hegedűk felé. Megpengetem az egyik húrjait. Még én teljes extázisban végigjárom a szobát, addig Sam felvesz egy gitárt és egy könyebb ritmust kezd játszani, majd énekel is mellé.

Ausztrina nézz rám,
Neked játszom ezt a dalt,
Hogy könyebben kimondhassam,
Amit egy hete már megfogalmaztam.

Szeretném jelmezben, de álarc nélkül látni szépséged belül.
Holnap este,
Ha eljössz velem, te.

Abbahagyja és bizonytalanul felteszi a kérdést.
-Eljösz velem a halloweeni buliba?
Hevesen bólogatni kezdek.
Elképesztő, hogy egy hét alatt úgy összekovácsolódtunk, hogy ilyen hatással van rám. Sam csak mosolyog a reakciómon.
-Akkor ez egy igen?
-Igen.
-Örülök-áll fel. Elkezd közeledni felém.-Hölgyem!-mondja, szórakozottan.
-Uram!-nevetek.
Elkezdünk táncolni. Egy darabig számomra szédületesen forgunk, de nekiütközünk a zongorának.
Samnek sigerül, szinte ráfeküdnie, én pedig Samre esek. Nevetünk, majd hirtelen csend lesz... És egymás szájának esünk.