A rossz lány \✔\

7

Csütörtök

Reggel,...mint álltalában. Szétnyíltak a...bla, bla, bla. Tudjátok. A nagyszünetig minden pazar volt. Nem volt zavargás, stílus váltás. Pl.:kockából geek, vagy ilyesmi. Szóval ezt elkömyveltem egy viszonylag jó napnak...hamar.
Kint ültünk a két kisajátított lócán. (Ilyen különleges lóca, mert csak ez a kettő van amit, szinte pontosan egymás mellett van, és nem két méterre a másiktól, ráadádul ráborul a fa ága, így kevésbé látszik, ha cigizel, vagy ilyesmi.) Az a szemétláda
Mc-elszálokmagamtól-fly a szemem elé került...tam, tam, tam...Lillával az oldalán. Szó szerint leesett az állam, de nem csak nekem, hanem mindenkinek aki körülöttem volt. Ördögi vigyorral sétált el melletem az a k...ajh! Már azt se tudom, mit mondjak rá! Mc-elszállokmagamtól-fly egy pillantásra se méltatott. Mert nem az! Túlélem, nyugi, de az már sok, hogy összejött...azzal. Csak azt nem tudom, hogy szándékosan ott köttött belém, ahol a legjobban dühít, vagy az csábította el valahogy. De, neem! Annyira hülye még Mcfly se lehet...Vagy mégis? Hm.
Ez volt az első hadjárata. Az ezt követő szünetekben próbálta tönkre tenni a napom. Hadlám, ebédre sikerült is neki. Legalább egyvalami összejött abba a nyomorult életében, mert ő rosszabul fog járni! Azt garantálom, ahogy azt is, hogy megkeserüli ezt a napot!
Ebédszünetben épp a mosdóból tartottam az ebédlő felé. Minden nyugis volt, túl nyugis.
Beléptem az ebédlőbe. Minden szem rám szegeződött, ezen nem is lepődtem meg. Az asztal felé tartottam, mikor megcsúsztam, repültem, vagy két métert és Mcfly lábai előtt értem célt. Felnéztem a köcsögjére és láttam, hogy nagyszerűen szórakozik a "mutatványomon". Ennyi épp elég volt ahoz, hogy rájöjjek, ő áll e mögött. Több se kellett, felálltam-bár a karom az baromira fájt-és szépen tökön rúgtam. A földre térdelt.
-Csezd meg Learder-nyöszörögte.
-De kivorultál Mcfly-hajoltam közel az arcához-hiába. Úgy szép a köcsög, ha megtöltik...Megfogom keseríteni ezt a csökött, kis életedet, ez már biztos-bólintottam, majd minden elkezdett homályosodni, végül feketébe borult a világ számomra.
××××××××××××××××
Következő emlékem az, hogy valakik beszélgetnek, majd ajtócsukódás és csend. Kinyittam a szemem nagy, nehezen. Körülnéztem és pár perc múlva leesett hol vagyok. A suli orvosi rendelőjében.                                                                                                                                                       Nyöszörgést hallottam a jobb oldalamrór, oda kaptam a fejem. MCfly kínszenvedett képével találtam magam szemben. Felnevettem, hisz olyan röhelyes volt! Sam azonnal rám kapta a fejét.

-Ne röhögj Learder... te se nagyon jártál jobban-értetlenül néztem rá-Na mi az? Még nem vetted észre?-összeráncolt szemöldökkel néztem rá,ő is összeráncolt szemöldökkel nézett rám.-Jó lenne, ha lenéznél a karodra.                                                                                                                                   Nem tudom miért, de megtettem amit mondott...A kezemen egy gyönyörű, fehér, kemény...gipsz, díszelgett.                                                                                                                                                -Te fasz! Ez a te hibád!-ordítottam rá.                                                                                                                           -Mi? Má' mér lenne ez az én kibaszotT HIBÁM?-emelte fel fokozatosan a hangját.                                  -Na vajon miért?-ültem fel hirtelen. De meg is bántam tettem, mert azonnal szédülni kezdtem, majd azon kaptam magam, hogy dőlök lefelé. Aztán hirtelen megálltam, és MCfly-al találtam magam szemben. Szemeztük egy darabig. Csend volt. Kellemes csend. Akkor először mióta összevesztünk. Végül Sam törte meg a csendet.                                                                                                      -Máskor jobban vigyázz-kerestem, de valahogy nem találtam a szarkazmust a hangsulyban. Vajon...? Neem, az nem lehet. Vagy mégis lehet, hogy...? Nem. Tuti, hogy nem féltéssel mondta...De mi van, ha mégis? Ahh! Ha nem lenne ott az a ha!                                                                        Kínos volt a csend közöttünk. Egyikünk se tudta, mit mondjon. Hirtelen kivágódott az ajtó, és Lilla libegett be rajta.                                                                                                                                                            -Samii! Édesem! Jól vagy? Nincs semmi bajod?-pattant az ölébe, és csókolgatta össze-vissza.        -Ö...nem, nincs-válaszolt a kérdéseire,de mintha nem is ott lett volna lélekben. Engem nézett. Csak nézett és csak nézett. Szemeim, valahogy rátaláltak az övéire. Lilla nyávogása semmivé vált. Mintha ott sem lett volna, majd hirtelen vissza zuhantam a valósága. Be kell vallanom:...kurva, szar érzés volt. és minden utálatom visszatért irántuk.