A rossz lány \✔\

12

Szombat

Nagy készülődésben vagyunk Clarával és Jessicával a halloweeni bulira, mikor bejön hozzánk az anyám. Szinte úgy nézek rá, mintha szellemet látnék, hisz már elkellet volna mennie az üzleti útra.
Én, Jessica és anya is kínosan halgatunk, mikor Clara jön ki a szekrényemből.
-Szerintem ezt húzhatnád! Egy kicsit átalakítsuk és pont olya...-ő is észrevette az anyám.-Csókolom!-mosolyog.
-Szia Clara-válaszol kimérten.-És ki a másik lány Ausztrina?
-Ő? Jessica.
-Jessica?-elkezd közeledni felénk.-Szia. Én Ms.Collins vagyok. Örülök-nyújt kezet. Jessica megrázza a kezét, majd furcsán rám néz.-Na, jó lányok! Én csak anyitt szerettem volna, hogy itthon hagytam a telefonom, esetleg nem láttad-e.
-De-válaszolom, mielőtt még bármi mást mondana.-Lent van a konyhaasztalon.
-Rendben, köszönöm! Sziasztok lányok!
Addig mind a hárman síri csendben vagyunk, amíg nem haljuk, hogy csukódik a bejárati ajtó.
Mindhárman kifújjuk a visszatartott levegőt. Egy kis csend után Jessica szólal meg először.
-Miért Collinst mondott? Nem Learder?!
-Nem. Elváltak-válaszol helyettem Clara. Hálásan nézek rá.-De most ne foglalkozzunk ezzel! Melőtt bejött volna az anyukád, abba kezdtem bele, hogy: Szerintem, ha ezt a ruhát-mutat rá a legszexibb, legminibb és legéjfeketébb ruhámra-választanád, akkor beöltözhetnél vámpírnak. Nekem vannak fogak!-mivel Clara teljesen belelkesedett ettől az "öltözz vámpírnak" dologtól, nem akarom elrontani a jó kedvét.
-Oké. Leszek vámpír.
-Víííí!-visít fel.-Gyere Jess!-ragadja kézen és húzza kifelé a szobámból.-Te elkezded áttvarni, addig én hozom a többi hozzávaló dolgot és...-itt megszakadt. Eddig hallottam, amint mennek lefelé és Clara magyaráz Jessicának.-Te meg meg ne mozdulj!-kiált fel nekem. Csak mosolygok, hogy Clara hogy betud lelkesedni valamitől.
******
Két óra elteltével egy olyan öltözetben állok a tükröm előtt, amit az életben meg nem tudtam volna megfizetni, ha egy márkás ruha.
A fekete, szinte mini ruhából egy goth vámpír mindennapi öltözetét hozták létre, esküszöm! Ahogy nézem magam, el sem hiszem, hogy ez én vagyok.
-Úr isten!-kiált fel Clara.-Már ennyi az idő?!-mered a telefonjára.-Bocs Au, de mennem kell. Még én is fel akarok öltözni-kapja fel a táskáját... Benne mindenfélével.-Nem kell kikísérni! Sziasztok!-kiáltja, már a lépcsőről. Egyszercsak  a bejárati ajtót haljuk csapódni.
-Kezdjük azzal, hogy esélyünk se volt kikísérni-ingatja a fejét Jessica, miközben a hajam fonja.
-Ja-nevetek.
Pár perc múlva Jessica végzett a hajammal és lementünk a konyhába.
-Kérsz valamit? Van...-nyitom ki a szekrényt.-Kakaó, cappuchino és kávé. Illetve még csapvíz és körtés dzsusz.
-Ugyan. Hagyd. Nem hiányzik, hogy leöntsd a ruhát.
-Ilyen ügyetlennek nézek ki?!-nevetek, miközben kiveszen a dzsuszt és egy poharat.
-Nem. De sose lehet tudni-veszi ki a kezemből az italt. Elindulunk a kanapénk felé.-Na, és mit szólsz, hogy a slácok fellépnek ma?-kérdi kíváncsian.
-Hogy mihez szólok mit?-meredek rá.
-Hogyna slácok fellépnek ma a bulin-néz rám összeráncolt szemöldökkel.-Nem tudtad?!-esik le neki.
-Nem. Egy hét alatt valahogy Sam nem tudta elmondani...
Ezután már nem szólunk semmit. Jessica hamar megissza a pohár körtelevet, kikísérem és várom, hogy Sam kopogjon. Bár már nem vagyok benne miztos, hogy fog...
******
Aztán hatkor mégiscsakkopognak az ajtón. Örülök, hogy nem kellet Samben csalódnom. Kinyitom az ajtót.
-Szia-köszön.-Mehetünk?
-Szia. Persze.
Bezárom azajtót éskilépünk a már-már csípó, hideg estébe.