A rossz lány \✔\

13

Belépünk a feldíszített tornaterembe... Nos. Szerintem időutazást végeztünk egy középkori szörny bulira!
Minden sötét, néhol hangulatosan megvilágítva. A lenti ajtónál a puncsos és kajás aztalnak találtak helyet. A felállított szinpad vele szemben, tele hangszerekkel. Egy dobszettel, két gitárral és egy mikrofonnal. Az embereket csak a lelátónál lévő ajtón engedik be.
A zene halkan szól, mikor az igazgató beleszól a mikrofonba. Az eddig is elég csendes hangzavar elhal. Mivel az  igazgató egy baromi hosszú beszéddel készült, csak a lényeget írom le.
-Köszöntölek titeket az ezévi halloweeni iskolabálon! Az ügyeletesek Ms.Green és Mr.Vlack-megvilágítja őket két külön-külön reflektor fény. Mind a ketten beleintenek.-Köszönöm a figyelemt! Csak ennyit szerettem volna. Jó szórakozást!
Lesétál a színpadról és a zúgolódás visszatér.
-Most egyedül kell, hogy hagyalak egy fél órára, de aztán jövök is vissza. Addig gyere a színpad elé, légyszi-mosolyog Sam.
-Jó-sóhajtok.
Sam felszalad a színpadra, én pedig elé állok.
Sam beleszól a mikrofonba.
-Helló emberek! Mi vagyunk a Megvezetettek  zenekar és ma este egy darabig mi fogjuk itt húzni az időt!-mosolyog. A többség felnevet a viccén.-Akkor kezdenénk is.
A koncertet csak egy könnyű számmal kezdik. De tééényleg egy nagyon laza számmal!(Szarkazmus) Az Ossian Rock katonái dallal indítanak. Aztán egyre lajtosabb és lajtosabb számokra váltanak. Végül a 5SOS-18 dala következik... És utána? Kitalálod? Nem? Akkor mondom én! Az a dal, amit ő írt, félig részeg, félig józan, de többnyire elázott állapotában, nekem... Vagyis. Inkább rólam.
******
Az utolsó refrénnél leugrik a színpadról, pont előttem. Amíg végigdalolja, engem néz. Miután befejezi, hirtelen a fejemnek dönti az övét.
-Mit szólsz?-suttogja.
-Tetszett-mondom. Hát persze, hogy tetszett! A kezdetleges verió is tettszett, nem hogy még ez!-Csak...
-Csak?-kérdezi, kicsit megriadtan.
-Emlékszel?
-Mire?-válaszolja. Egy pillanatig tényleg azt hiszem, hogy fogalma sincs róla, miről beszélek, aztán elmosolyodik.-Részletekre-bólint.
-Milyen részletekre?
-Egyenlőre maradjon az én titkom.
Ez után az egész este homályos. Emlékszem, hogy táncolunk, hogy puncsozunk, hogy hazafelé megyünk... De ennyi.
******
Reggel... Vagy talán délben.... Ki tudja, mikor! Mindegy. Felkelek. A nap elvakít, így csak később fogom fel, hogy a szoba ahol fekszek, nem az enyém. Mégis ismerős. Hol lehetek?
Ajtónyitódást hallok, majd lépteket, amik egyre közelednek.
-Ébren vagy? Nagyszerű!-mosolyog rám Sam édesanyja. Álmos szemekkel és összezavarodottan nézek rá.-Édesem. Ezt elmondani nem az én dolgom. Majd Sam mesél.
Felülök és a kezembe nyom egy pohár vizet és egy tablettát, majd siet is ki a szobából.
Beveszem a tablettát és megiszom a vizet, ugyanis kibaszottul fáj a fejem.A poharat az ágy melletti kisasztalra teszem.
Nem sokkal ezután Sam lép be a szobába. Mogorva tekintettel jön felém. Leül az ágyára velem szemben. Egy darabig csak halgatunk, de miután már nem bírom tovább a kínos csendet köztünk, megszólalok.
-Mi történt az este?
-Berúgtál... Aztán a parkból hazafelé összeestél. A házatokhoz nincs kulcsom. Az édesanyád pedig nem volt otthon... Úgyhogy idehoztalak-hosszú csend után meglágyulnak Sam arcvonásai.-Többet ilyet ne csinálj! Nekem ne ess össze mégegyszer, mert nem fogok segíteni! A szívbajt hoztad rám!
-Bocsánat, de nem emlékszem, hogy mit tettem!-mondom, kicsit idegesen.
-Elmondjam?!-mondja, ő is feszülten.
-Nem tudom!-fakadok ki.- Akarom hallani?-suttogom.
Sóhajt.
-Nem kell hallanod, nekem pedig nincs kedvem elmondani.