3

5.6K 228 0
                                    

Az órák csak úgy suhantak...meg ha úgy vesszük...mondjuk ellógtam a hetediket. Német. Brr! Ki nem állhatom. Habár állítom, hogy csak is azért, mert ezt az anyám "igen szükséges"-nek találja. Nos igen. Az anyám...őt inkább hagyjuk. Csak szép sorjában.
Szóval a hetedik órát azzal töltöttem, hogy átnéztem a kottákat gitárra. Amúgy a szakkörök igazából szerdánként vannak, de nekem hétfő és péntek. Mert rosszlány létemre nem engedhetem meg, hogy bárki is olyat lásson csinálni, ami "a gonoszoknak nem illő tevékenység". Szóval mielőtt ki csengettek hetedikről, rohantam a zeneterem felé. Szerencsém volt, mert pont akkor csengettek ki, mikor feltéptem az ajtót. Ezt is Ms.Mercer-nek köszönhetem. Mondtam, hogy sokkal jövök a nőcinek.
Mr.Vlack már bent várt rám. Rámosolyogtam és kezdhettünk is.
A próba úgy ment, mint szokott. Én elvettem egy gitárt, előszedtem a kottát, és elkezdtem játszani. Ő pedig csak figyelt, halgatott, és kijavított, ha valamit elrontottam. Befejeztem és elraktam a gitárt.
-Ausztrina ne csináld ezt. Légy aki vagy. Az egyik legtehetségeseb diák vagy ebben az iskolában, az égbe is!-hát igen...Ms.Mercer és Mr.Vlack tudnak a színjátékomról. Ők ismerik a teljesen igazi Ausztrinnát. És csak ők. Mert ők még a kedves, segítőkész, naív, mosolygó, hiperaktív lányt ismerték meg bennem...Aki már két éve jó mélyre el van temetve. Ó, igen, ez az isokla emberek!
-Maga is tudja mi a helyzet Mr.Vlack-mondtam és beraktam a holmim a táskámba.
-De ezen lehet változtatni Ausztrina. Mindenen lehet-mosolyodott el biztatóan.
-Nem igaz Mr.Vlack. Ezen nem lehet-mosolyodtam el keservesen. Kiléptem az ajtón és csak úgy mondtam-Az iskola a világ legmocskosabb helye...És nekem itt kel le élnem napjaim...és még tanulni is kéne hozzá-persze az utolsót maró gúnnyal montam már, és nem szomorúan. Mivel a suliban már rég nem volt senki, így nem kellet félnem, hogy valaki is meghall, ezért el kezdtem dúdolni. Hiba volt.
-Na! Csaknem egy sztár van fejlődőben a mi kis iskolánkban?-tapsolt Mcfly, mert a másik nevét még mindég nem tudtam.
-Na! Csaknem egy igazi kretén faszfej van fejlödőben a mi kis iskolánkban?-csaptam össze a tenyerem, és fordultam felé.
-De nagy a szája valakinek! Be lehetne fogni-húzogatta szemöldökét.
-Perverz disznó. Ja várj! Még az is kedvesebb!-és még folytattam volna az oltogatását, csak nem engedte. Hirtelen előttem termet és neki nyomott a szekrényeknek. Szemeztünk egy darabig, majd eltávolodott. Barna szemeiben komolyság tükröződött.
-Miért vagy ilyen?- kérdezte.
-Mert!
-De mégis miért?
-Mert! Tünés az utamból csinipofi!
-Hogy mi? Mit mondtál?!
-Csini. Pofi.-hajoltam közel az arcához.
-Nem csinipofi vagyok, hanem rosszfiú! Fogd már fel!
-Érdekli a faszomat Mcfly. Tünj az utamból-már nem érdekelt semmi, csak minnél hamarabb szabadulni akartam a pokolból.
-Te meg az enyémet érdekelnéd. Mond a választ!
-Nem-suttogtam és ellöktem magamtól, majd rohantam az iskola ajtó felé, ahogy csak tudtam.
Ez nem lehet igaz! Ezt a részedet mélyre letemedted Au! Hogy a francba puhulhattál meg pár, rohadt mondattól?! Bolond! És az a legszarabb, hogy nincs erről kivel beszélnem.
A kibasszott életbe is! Mért jöttél Mcfly?! Az első nap, hogy találkozok veled, és már kínzol!
Már nem messze járhattam az utcánktól, amikor meghallotam egy ismerős hangot a hátam mögül, ép telefonált valakivel.
-Igen, mindjárt othon vagyok. Nem. Nem csináltam balhét már megint...még-suttogta-Ahh! Majd, ha haza érek folytatjuk anyu. Szia!- és lerakta. Hátra sem néztem, úgy mondtam.
-Na mi az szárnyaska? Már követsz is? Habár, ha nem akarsz "balesetet" ,akkor a suliban nem is ártana.-mondtam szótakozottan.
-Nem leader. Történetesen hazfelé tartok.
-Ó! Hát neked nem szokásod minden nap más pláza ribancal összefeküdnöd?
-Csak minden második nap-vont vállat.
-Na jó, kretén. Én húzok.-kanyarodtam a kapunkhoz.
-Remélem következő éjszaka örömmel fogod hallgatni az élvezettel teli nyögéseket-intett.
Ez meg miről...? És bekanyarodott a kö etkező ház kapujához. Ugye nem...és de. A szekrénye is, a háza is...Argh! Bemutattam neki, majd feltéptem a házunk ajtaját.

A rossz lány \✔\Where stories live. Discover now