Újra találkozunk... (Befejezett Bill Kaulitz ff.)

Part 1

Hát gondolom most jön az a rész amikor be kellene mutatkoznom a nevem Winter Snow 24 éves vagyok. Jelenleg Los Angeles-ben élek és portré festőként dolgozom. Épp a stúdióban vagyok és várok egy csapatott akik portrét akarnak. Mien meglepő. Megszólal az ajtó felé akasztott csengettyű és én pedig mosolyogva fordulok hátra. De ez a mosoly néhány pillanat múlva le is olvad az arcomról. Ugyanis ott áll Ő. Az akinek megígértem hogy hamarosan találkozunk hogy várok rá és nem hagyom el. Mindennek már majdnem 9 éve.

-Sziasztok. Akkor készítek néhány fotót és amelyik a legjobban tetszik nektek azt fogom megfesteni.-szólalok meg a pillanatnyi csend után. Látom hogy ő is felismert.

Elkészítettem a képeket ők pedig kiválasztották melyiket akarják. Kezet fogtam mindegyikőjükkel de egyedül csak Gustav mosolygott rám. Tom egyenesen felakart nyársalni a tekintetével. Aztán Vele kerültem szembe. Felém nyújtotta a jobb kezét amin még mindig ott díszelgett a monogramom tetoválás formályában.  Én is felé nyújtottam jobb kezem és láttam hogy megakad a tekintete a kezemre tetovált betűkön. B.K. Az Ő monogramja. Szomorkás mosolyra húzta az ajkait és köszönés után kiléptek a stúdióból. Láttam ahogy Tom megveregeti öccse vállát.

Hát igen Ő az a férfi aki az első szerelmem volt és talán még most is szeretem. Annyi szép emléket köszönhetek neki és sok elejtett könnycseppet. Bill Kaulitz.

Neki kezdtem a portrénak és ahogy mozgattam az ecsetem a vásznon sorban törtek rám az emlékek.....

*Emlékek*

2004. Szeptember 1.

Egy hete érkeztünk a családommal Németországba azon belül is egy kis faluba Loitschebe. És ebben az országban kezdtem meg a gimnáziumot a Wolmirstedti Kurfürst-Joachim-Friedrich Gimnáziumban. Rettegek az első napomtól. Apukám leparkol az iskola előtt én pedig habár vonakodva de kiszállok az autóból és elindulok az épületbe. A folyosón sétálok és keresem az osztálytermemet. Egyszer csak azt érzem hogy valami vagy valaki nekem jön.

-Jaj ne haragudj. Fájt?-néz rám egy srác. Eléggé fura mert, fiú létére ki van sminkelve és a körme is ki van festve és eléggé egyedi a frizurája.

-Nem. Jól vagyok. Habár egy kis segítség jól jönne. Hol találom a 31-es termet?-nézek rá kérdően.

-Gyere erre van. Egyébként Bill Kaulitz vagyok ő pedig a testvérem Tom Kaulitz.-mutat egy fiúra maga mellett. Tom teljesen úgy nézett ki mint Bill annyi különbséggel hogy neki szőkés barna raszta a haja és vagy 3 számmal nagyobb ruhákat hord.

-Én Winter Snow.

2004.Szeptember 15.

Itt állok a Loitschi buszmegállóba és várom az ikreket akik az egyetlen barátaim lettek Németországban. Sok mindent megtudtam róluk például hogy van egy bandájuk. Megígérték hogy egyszer elvisznek egy próbájukra. Megérkezett a busz és én mindenkit előre engedtem és pánikolva tekintettem körbe hátha meglátom a fiúkat. És így is lett lélekszakadva rohantak felém és/vagy a busz felé. Eléggé röhejes látványt nyújtott Tom amint félkézzel a nadrágját próbálja magán tartani a nagy rohanás közepette. Ahogy láttam Bill nem vette észre mert furán nézte hogy min is röhögök. Lendületből megragadta a karom és felhúzott a buszra ahol bérletünket felmutatva a hátsó ülések felé vettük az irányt. Én még mindig röhögtem és a fiúk türelmesen kivárták még lenyugszom és elmesélem a jókedvem okét. Mikor ezen túl voltunk csak Tom nem találta viccesnek.

Befelé sétálva a suliba az ikrek ilyesztően vigyorognak rá.

-Szóval Winter ma eljöhetnél velünk a próbánkra.-közli Bill.

-Komolyan. Ez király.-és ezzel megölelem.

-Hé én nem is kapok?-háborog az idősebb Kaulitz.

************************************************************************************************