Sárkány Testvér /Szünetel/

-8-

Két nap telt el azóta az este óta.
Megkérdeztem Alice nagyit, hogy tud-e valamit az Árny Hiúzokról, de azt állította, hogy soha sem hallott róluk. De miközben mondta, láttam, hogy egy pillanatra elkerekedik a szeme az ilyedségtől. Ennyire veszélyesek lennének az Árny Hiúzok?
Azóta nem mozdultam ki a házból. Hogy miért? Szürke üzent, hogy most egy ideig kerüljem az erdőt. Hogy miért? Nem tudom. Nem írta. De valahogy van az az érzetem, hogy most jobb ha rá hallgatok.

Éppen az ágyamon fetrengtem, mikor valami kaparászást hallottam az ablakom felől.
Odanéztem. Szürke kocogtatta az üveget a mellső mancsaival.
Gyorsan odaugrottam és kinyitottam az ablakot, amin azonnal be is ugrott.

- Hát te? - kérdeztem mosolyogva.

- El kell jönnöd velem az erdőbe -jelentette ki köszönés nélkül.

Igaz köszönni én sem köszöntem. Hanjában ideggességet véltem fölfedezni, így úgy döntöttem, most nem kötöm az orrára, hogy nem köszönt.

- Mi történt? - kérdeztem inkább.

- Ja semmi érdekes, csak Bíbor asszonyság látni szeretne téged -csapott egyet a farkával.

- Ja te idióta! - csattantam fel halkan -Azt hittem valami nagy baj történt!

- Hát részben... - mormogta a sárkány.

- Bökd már ki!

- Eltűnt Holdvilág, Bíbor asszonyság fia.

- És te ezt csak így mondod? - csúszott feljebb a hangszínem egy oktávval.

- Miért hogy mondjam? Jajgassak? -gúnyolódott.

- Ahj, nektek sárkányoknak nincsenek érzelmeitek? - sóhajtottam, miközben magamra rángattam a bakancsom.

- De vannak - felelte némi sértődöttséggel a hangjában.

- Akkor te kivétel vagy! - csipkelődtem tovább.- Na menj vissza Bíbor asszonysághoz, és mond meg neki, hogy pàr perc és ott vagyok.

Erre Szürke csak bólintott, majd kiröppent az ablakon, amit aztán be is csuktam utána.
Sietve lerobogtam a lépcsőn.

- Hova mész Millie drágám? - szólt utánam anyukám, aki a konyhában mosogatott éppen.

- Sétálni - vágtam rá, majd kirohantam a házból.

Még hallottam, hogy utánam kiabálja, hogy sötétedésre érjek haza, de most nem igazán érdekelt.
Végigszaladtam a földúton, majd a mezőn átvágva berohantam az erdőbe. Itt már kicsit lassítottam, és próbáltam a lehető legkevesebb zajt csapni, mivel ki tudja még milyen ártalmatlan és átralmas lények élnek itt az erdőben a sárkányokon kívül!
Ígyhát öt perc múlva már ott is álltam a fa előtt amelynek az odújában Bíbor asszonyság és kölykei laktak.

Szürke ott várt a fa tövében.

- Szia - ziháltam a térdemre támaszkodva.

Jó kis táv ez a házunktól idáig!

- Na végre - sóhajtott föl. - Azt hittem már sose érsz ide.

- Emberből vagyok! - horkantottam föl. Mire láttam, hogy megrándul a szája széle. - Tudod én csak a lábamon tudok közlekedni.

- És mi van azzal a kétkerekű micsodával? - kérdezett vissza.

- A biciglivel? - nevettem el magam. -Utálok azzal menni!

- Ahha - fintorodott el, vagyhát erre következtettem az arcát megnézve.

- És hol van az asszonyság? - tértem a témára.

- Az odúban - intett a farkával a fa felé Szürke. - Eléggé ki van borulva szegény!

- Nem csodálom - mondtam együttérzően.

- Miért? - nézett rám értetlenül.

- Hahó Szürke itt vagy köztünk? -csettimtettem a szemei előtt. - Eltűnt az egyik gyermeke. Aggódik. Én amúgy ha eltűnne az öcsén minimum sírógörcsöt kapnék! - húztam el a szám, majd nagyot sóhajtottam. - Néha olyan vagy érzelmilegy mint egy kamaszfiú! - néztem rá, mire láttam, hogy a pofája megint egy savanyú fintorba torzult.

- Neked mi bajod az emberekkel? Mert akárhányszor szóbahozom az emberi létet, te fintorogsz - mutattam rá a tényre.

- Nem szeretem az embereket - felelte egyszerűen a sárkány.

- Akkor engem sem bírsz - húztam el a szám szélét.

- Veled nincs bajom - Csapott egyet a farkával közönyösen.

- Hát kösz! - horkantottam, ám nem tudtuk folytatni a beszélgetésünk, mert Bíbor asszonyság mászott ki az odúból, majd egy ugrással mellettünk termett.

Én pedig gyorsan az ujjamra húztam a gyűrűt.

- Szerbusz Millien drágám - köszönt szomorúan.

- Csókolom. Hallottam mi történt. Tudok segíteni? - kérdeztem.

- Fogalmam sincs holl lehet Millien kislányom, fogalmam sincs! - kezdett jajveszékelésbe az asszonyság. - Eltűnt az én kicsi Holdvilágom, eltűnt.

- Tessék egy kicsit lenyugodni. Mi majd megkeressük Holdvilágot -ajálottam fel. - Ugye Szürke? - néztem szúrósan a mellettem tébláboló mezei sárkányra.

- Segítünk megkeresni Holdvilágot -erősített meg.

- Köszönöm drágáim - könnyesedett be az asszonyság szeme. - Nagyon hálás vagyok, amiért segítetek nekem!

- Tessék csak nyugottan visszamenni, mi pedig elmegyünk megkeresni Holdvilágot - mosolyogtam Bíbor asszonyságra.

- Köszönöm - suttogta sírós hangon az aszzonyság, majd felkúszott a fán és eltűnt az odúban.

- Na akkor merre? - kérdezte Szürke, teljesen nyugottan.

- Neked tényleg nincsenek érzelmeid! -sóhajtottam fel, majd mezei sárkány barátomat otthagyva, rohanni kezdtem az orrom után.