Wings - {ASTRO Ff.}

2.

Hirtelen egy kéz érintését érzem a hátamon, mire odakapom a fejemet.
Egy borzasztóan ismerős ábrázat fúrja a tekintetét az én szemeimbe.

Hirtelen lefagytam. Ez Ő?! Az nem lehet!

-YiAn? - a meglepettségtől szóhoz se jutottam. Miután észhez tértem, rögtön a nyakába ugrottam.

-Váá... - mivel nem számított rám, ügyesen feldöntöttem. - Szia - vigyorgott a képembe.

Körübelül 2 éve, hogy utoljára YiAnt láttam. Akkor ment el az osztályunkból. Nagyon hiányzott, mert olyannak érzem magam mellett, mint egy harmadik testvért, az öcsém mellett (De inkább YiAnt választanám).

Az történt mint mindig, ha valaki nagyon messzire megy sok időre. Megbeszélitek, hogy minden nap beszéltek, aztán már csak hetente, végül csoda ha havonta írtok egymásnak. Mi már szinte nem is beszélünk. Ismerős?

Lassan végignéztem: a szeme, ami még mindig szürkéskék. Magasabb lett mint én, amin nem nagyon lepődtem meg. Az össze-vissza álló, barna haja, ami nem tükröz természetes hatást, gondolom festeti, de ez meglepő. A ruházata teljes mértékben az itteni trendet tükrözi, de ő nem az a tipikus 'tömeg' ember.

YiAn gyerekkori legjobb barátom, és volt osztálytársam ül velem szemben. Nem gondoltam, hogy újra találkozunk, de ez most nem is baj.

-Férfiasodtál - töröm meg a csendet.

-Te se vagy már a kicsi Melike, aki régen voltál. De mesélj, van most fiú a képben?

YiAn az, akivel bármiről tudok beszélgetni, és ez alól a szerelem-téma se kivétel.

-Van persze. Szoktam beszélgetni a poszterekkel - nevetem el magam.

-Kpop mi? - kérdezi mosolygósan. Ez az amit szeretek benne: hogy mindennek látja a jó oldalát.

Szégyenlősen bólintottam, mire meglökte a vállam

-Tudod, hogy erre nem divat szidni a kpopot. De egyébként merre laksz?

-Arra. - böktem egy irányba - Egy 5 emeletes tömbházban. Nagyon tetszik, otthonos, nagyon.

-Mennyire megy a koreai? - váltok témát.

-Ezt most komolyan kérdezted? Koreainak születtem, és itt élek évek óta. Miért ne menne?

-Akkor majd segítesz megtanulni a nyelvet. Én is megtanítottam neked a magyart! - kezdem el biztosítani, hogy segítsen nekem.

-Aha, persze... azért is töröm még mindig a magyartot - viccelődik - De nagyon szívesen segítek neked!

-Köszi Oppaaa - kezdem el cukkolni.

-De te vagy az idősebb - kezd el méregetni.

-De csak 3 nappal! Úgyse hívhatok senkit Oppának... - kezd el 'szomorkodni'.

-Tudod, hogy utálom... Megmutatod, hol laktok? -tereli gyorsan a szót, sikeresen.

-Persze! -csillan fel a szemem, és elindulunk a házunk felé.

-Váó! Tényleg szép egy ház, és még modern is - dicséri meg a szobám, majd úgy ahogy van, leveti magát az ágyamra. Máris otthonosan közlekedik.

-Meli, kivel beszélgetsz...? Szia Jiji Hyung! - jön be a szobámba Bálint is, az öcsém.

-Szia Pulsz! - a srácok máris a beceneveiken szólítják egymást - Mizu?