Wings - {ASTRO Ff.}

5.

-Meg kell várnunk amíg a tanár megérkezik és elkezdik az órát. Utána elkísérlek a teremhez viszont onnantól egyedül kell boldogulnod. Ezt a papírt visszaadom, majd ha bementél, add oda a tanárnőnek.
Rendben?

-Rendben.

A portásnak valami elintézni valója akadt, így itt hagyott engem egyedül. Fantasztikus.
Miközben várakoztam, figyeltem az osztálytermeik felé lézengő diákokat. Több helyes fiút is láttam, viszont amin legjobban meglepődtem, hogy kifejezetten sok NEM koreai diák jár ide. Nekik a kezükben egy kis valami van, amit nem tudok felismerni

Hirtelen megpillantottam egy nagyon ismerős arcot.

MinAh?

Akivel együtt utaztam haza, várjunk... ide Magyarországról a repülőn?
A fekete hajú lány nem vett észre engem, csak tovább sétált az egyik terem felé, amin nem is lepődök meg. Ki venne észre egy random lányt a portás 'szobájában'? Szerintem nem sokan...

Tudom, hogy egy idősek vagyunk, és már azt is, hogy egy iskolába járunk, remélem egy osztályba is leszünk beosztva. Hisz akkor nem érezném ennyire egyedül magam, és lenne aki segít beilleszkedni ide. Azt tudni kell rólam, a beilleszkedés sohasem volt az erősségem...

Elmélázva nézem a már egyre kevesebb diákot, akik már egyre sietősebben mennek a termeik felé.

A portás nyugodtan kissé nehézkes járással közeledett felém. Remélem indulunk is, mert engem megesz itt az ideg...

Az úr intett felém én pedig bólintottam, majd felálltam és elindultam felé. Mikor odaértem mellé, megfordult és tovább kezdett sétálni, gondolom azért, hogy kövessem.

Egy terem elé érkeztünk, ő felnézett az ajtóra, majd rám.
Én újra bólintottam, ő pedig nehézkesen elsétált.

Oké. Mélylevegő. Jó. Most bemegyünk.
Hallottam bentről egy női hangot, valószínűleg már megy az óra. Ez azért kicsit zavar, hogy félbe kell szakítanom. Na mindegy.

Lassan lenyomtam a kilimcset és kinyitottam az ajtót.

Hirtelen minden arc rám tapadt. Mindenki engem nézett, és ez igazán zavaró. Ügyetlenül meghajoltam és köszöntem, majd elkezdtem a tanár irányába sétálni, hátha ő tud segíteni.

A nő fiatal volt, és nyugodt tekintete volt, ami engem a mostani alkalommal egyáltalán nem tudott meghatni. Majd legközelebb.

Mikor odaértem, a tanárnő elkezdett valamit nekem és a diákoknak is magyarázni, amiből sajnos semmit nem értettem, hiába artikulált. Majd kérdőn rám nézett, gondolom várta, hogy én is megszólaljak. Gyerünk Dia, most vagy most!

-Öhhm... sorry, I don't speak Korean language... - mondom kicsit bizonytalan hangon, és reménykedek, hogy mindent helyesen mondtam.
A nő kicsit megilletődve hallgat végig, majd bólint

-What language can you speak?

-I'm from Hungary...

-Okay, no problem. - Majd elkezdett matatni a táskájában, végül előhúzott egy távirányító szerűséget. Pici volt, fehér és tényleg hasonlított egy távirányítóra, csak volt rajta még ilyen kicsi hangszóró szerűség. Lehet hasonlókat láttam reggel a diákoknál. Na és én ezzel mi a francos fenét kezdjek?!

A tanárnő megnyomott egy gombot, és lassan elkezdett beszélni hozzá. Egy ponton az osztály kicsit felmorajlott, és egy irányba nézett. Miután a nő befejezte, elengedte a gombot és rám nézett. A távirányító magyarul megszólalt (!!!):
-Szia. Gondolom te leszel az új tanuló. Én Min tanárnő vagyok, az új osztályfőnököd. A tanórák nagy részét én fogom letanítani. A helyed a középső padsor vége felé lesz, Moonbin mellett, Ő a fiam. Ha kérdésed van nyugodtan kérdezhetsz. Ezt az eszközt odaadom neked, ezzel tudsz a többiekkel kommunikálni.

Mikor abbamaradt a hang, Min tanárnő odaadta a fordítót (?), és egy srácra mutatott, aki gondolom Moonbin.
Bólintottam és elindultam a padsorok között.

Barna haja a fekete szemébe hullott, ami egész jól állt neki, nem tagadom. Fekete nadrágja volt, és egy, a hajához hasonló színű felsője. Egyszerű ruhái vannak, de jól áll neki.

Leültem majd kerestem egy olyan könyvet, ami a többiek asztalán hevert, és Moonbinról lelesve az oldalszámot, ki is nyitottam.

A padtársamon látszott, hogy próbál nem foglalkozni velem, de lopva néha rámnézett és elmosolyodott, amit elég furcsa gesztusnak vélek...

Próbáltam becsatlakozni az órába, de olyan szinten nem ment, hogy azt el sem hiszem... Körübelül egy szót sem értettem az egészből. Csak annyi esett le, hogy magyar... akarom mondani koreai óránk van amivel jelen pillanatban édeskeveset értek.

Valahogyan jobban lekötött a padtársam, mert eléggé hasonlít az egyik Astros tagra... nemtudom, majd délután kiderül.

Az óra további részében szintén szenvedtem az anyag minimális értelmezésevel is. (Mert nem mertem használni a fordítót) Helyette inkább elővettem egy füzetet, és felírtam rá az adataimat (amennyire sikerült, koreaiul) és elkezdtem kicsit díszítgetni a még szinte üres füzetemet.

Az idő kínos lassúsággal telt, és mikor végre vége lett az egész osztály egyöntetűen sóhajtott fel.
Szépen elpakoltam a könyveimet, amiket pár napja küldték el az órarenddel együtt postán.
Gyorsan megnéztek milyen óra következik, Biosz. Okés, de melyik a biológiakönyv? Nem találom... Akkor majd kipakolom óra elején, vagy megkérdezem valakitől.

Még picit piszkálgattam a toltartómat, majd elővettem a fordítómat, és próba szerencse alapon Moonbin felé fordultam.

Éppen az egyik tankönyvébe firkálgatott valamit (lehet hogy jegyzetelt, nemtudom). Barna tincsei a szemébe hullottak elmélkedés közben, és így nagyon aranyos volt.

Hirtelen felém fordult, és kérdőn nézett rám, hogy mit szeretnék.
Én megnyomtam a gombot, és megszólaltam. Közben próbáltam úgy tenni mintha mi kommunikálnánk, és nem a gép fordítana folyamatosan.

-Szia - hangom nem lett olyan határozott, mint ahogyan azt elterveztem, viszont a fordító hangja ugyanolyan semleges maradt.

-Szia. Mit szeretnél?

Na most mit mondjak? Hogy ja amúgy, azt sem tudom hol vagyok, egy embert se ismerek körübelül és még értenem is kéne mit mondanak a többiek. Áhh igazán semmit.

Türelmesen várta a válaszom, majd mosolyogva megszólalt:
-Adhatok egy tanácsot?

-Persze. Mi lenne az? - próbáltam lazának tűnni de szerintem ez inkább volt gáz, mint laza.

Moonbin nem mondott semmit, csak az ölébe vette a táskáját, és egy fülhallgatót emelt ki belőle. Elvette tőlem a kis készüléket, és belerakta a füles egyik végét a dobozba. Majd a fülhallgató két végét a füleimbe helyezte.

-Ez segíteni fog órán, hogy a saját nyelveden hallgasd az anyagot, viszont más nem hallja - majd egy aranyos vigyort eresztett felém - nyugodtan használhatod órán is, senki nem fogja leharapni a fejed.

Én bólintottam és megköszöntem.

-Segítenél? Melyik a bioszkönyv? - kérdezem bizonytalanul pár pillanat múlva, de kíváncsian.
Ő kicsit gondolkozik majd bólint, és elővesz a táskájából (ami még mindig az ölében van) két könyvet, majd felmutatja nekem.
-Ezek lesznek.

Majd leteszi a táskáját a földre, és feláll az egész osztály.

Annyeong! ^^
Elnézést kérek attól, aki azt mondta inkább legyenek rövidebb részek, de gyakrabban, mivel ez a változat akárhogy is igyekszem nem megy. Így is nagyon minimális a tartalom, de az 1000 szót túlléptem.
Köszönöm szépen a vote-okat és követéseket, nagyon hálás vagyok érte! Ha tetszett a rész, nyomj arra a kis nyomi csillagra ^^
Köszönöm hogy elolvastad!
~Tündi