Firkák (-‿◦)

Jikook 😚

Mosolyogva nyitom ki szemeim a felkelő Nap első sugaraira amik táncot járnak arcomon. Ujjbegyeimmel megcirógatom az engem ölelő karokat majd megfordulok hogy szembe kerülhessek tulajukkal aki még mindig édesen szuszog.
Jungkook.
Puszit nyomok pici orrára mire egy mosoly terül el szép lassan arcán.
- Jó reggelt, Jiminnie~ -pislant rám szempillái takarásából így éppen hogy csak láthatom gyönyörű szemeit.
- Neked is -levakarhatatlan vigyor költözik arcomra ahogy tökéletes arcát nézem és igyekszem minden egyes apró vonását megjegyezni arra a pár órára amire el kell majd válnunk.
Ha tehetném minden egyes percemet vele tölteném és egyetlen pillanatra sem mozdulnék el mellőle.

-Baj van?-emeli fel államat, miután már több perce nem szóltam egy szót sem (mert lekötött hogy bámuljam), ezzel igyekezvén elérni hogy szemébe nézzek, de tekintetem leragad telt ajkainál, és nem is nagyon akaródzik feljebb vándorolni.

-Nincs- nyelek nagyot miközben lehunyom a szemem.

-Jimin-mormogja rekedtes hangján.

Kipattan a szemem ahogy egyik kezével még közelebb húz magához minden felesleges centimétert megszüntetve kettőnk között, míg másikkal végigsimít gerincem mentén. Még levegőt is elfelejtek venni mikor hosszú ujjaival hajamba túr és cirógatni kezd. A szívem vad dübörgésbe kezd a bordáim által alkotott ketrecben, és félek hogy a reggeli csöndben ő is könnyedén meghallja ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban dobog.

Hiába vagyok vele több éve még mindig ugyanolyan hatással van rám.

Arcomba pír szökik és halvány mosoly játszik arcomon ahogy felém hajol, hogy megszerezze tőlem reggeli csókját, de kuncogva térek ki előle és így a vállamra kapok egy cuppanós puszit.

Kibújok karjai közül és nevetve pattanok ki közös ágyunkból a napsütötte szobánk másik végébe menekülve.

-Ha ez kell -csücsörítek felé - Gyere és szerezd meg.

Az a sunyi vigyor ami arcára költözik semmi jót nem ígér nekem a későbbiekben ha elkap, de máris megvan a tökéletes tervem hogy mivel is menthetném meg magam. Eszeveszett száguldásba kezdek az egyetlen olyan helyiség felé ami kulccsal is zárható; azaz a fürdő felé. Amilyen ,,ügyes" vagyok sikerül elcsúsznom útközben, de Kookie még félúton sem jár amikor beesek a kék színben pompázó fürdőbe, és azonnal magamra is zárom az ajtót.

Ezért nagyon ki fogok kapni.

Vigyorogva döntöm hátamat az ajtónak és nézek bele a szemben lévő tükörbe. Az arcom egészen kipirult, s lassacskán pont olyan színben fog pompázni akárcsak piros hajam. Ajkamat rágcsálom ahogy meghallom a Sütikém közeledő lépteit a folyosó felől.

-Hyung.

A hangja egészen elveszettnek tűnik, és már rohannék is hogy megölelgessem, ha nem ismerném már pontosan az aljas kis trükkjeit. A legutóbb amikor nem kapta meg amit akart rosszabb volt mint egy hisztis kisgyerek...azóta is sajog a seggem ha belegondolok.
- Ez nem fair -nyüszít az ajtó túloldaláról miközben dörömböl a fán -Jiminnie engedj be kérlek.
El tudom képzelni hogy úgy áll az ajtó előtt akárcsak egy szomorú kiskutya és lebiggyesztett ajakkal várja hogy kinyissam az ajtót...de sokkal valószínűbb hogy ördögi mosollyal az arcán tervezgeti mit is tesz velem ha a kezei közé kaparint. Hjaj.
Viszont örökké a fürdőben sem rejtőzködhetem, meg nekem amúgyis előbb kell dolgozni mennem mint neki...
-Jimin- szipogja.
Ő most sír?
Igyekszem minél halkabban elfordítani a zárat, hogy résnyire nyithassam az ajtót és megnézhessem mit is művel ott kint...
Na ezt megszoptam...
Árgus szemekkel figyeli az ajtót, arcán az elmaradhatatlan vigyorral és az alkalmat lesi hogy mikor tud végre bejutni (mármint a fürdőbe...).
Mikor meglátja a nyíló ajtót azonnal belöki azt, engem a földre küldve ezzel a lendülettel és oltári nagy szerencsém van hogy mindketten lusták vagyunk kosárba szórni a szennyest mert így legalább puhára esem.
-Kookie -nézek fel rá hatalmas szemekkel édesen mosolyogva.
Nevetve közeledik felém rosszallóan csóválva meg fejét mintha csak valami csintalanságon kapott volna éppen.
- Én mindig megkapom amit akarok, szóval most kérem azt ami az enyém- jelenti ki határozottan.
Szemei huncutul csillognak ahogy leguggol elém egy szál pizsama alsóban.
Elég sok gondolat ötlik eszembe ezt a mondatát hallva és incselkedve vonom fel szemöldököm.
-Mit is szeretnél?-kuncogok.
-Nem tudod?
-Nem, Kookie. Nem világosítanál fel?- pillogok rá angyali ábrázattal.
-Először is -kúszik hozzám közelebb és kezét tarkómra csúsztatva invitál egy szenvedélyes csókba.
Ahogy ajkaink találkoznak bizsergés fut végig egész testemen és itt helyben képes lennék pocsolyává olvadni puhasága miatt. Na meg mert követelőző csókja közben úgy döntött hogy a kezével is vándorútra indul meztelen mellkasomon.
-Aztán pedig... -távolodik el tőlem, de még így is ajkamra suttogja édes szavait.
Nem fejezi be a mondatot hanem csókokkal halmozza el nyakamat, közben pedig az oldalamat cirógatja folyamatosan. Nekem már ennyi is bőven elég hogy szűknek érezzem a rajtam levő boxert.
-Kook- sóhajtom a nevét mikor simogató kezei elérnek ágyékomig.
Félig lehunyt pilláim alól nézek fel rá ő pedig sokat sejtetően mosolyog rám vissza.
- Hm?
Olyan érzés mintha mindenhol ott lennének a kezei. Egyszerre simogatják az oldalam, túrnak bele a hajamba és cirógatják a hasamat.
-Csináld már- türelmetlenkedem ahogy egyre inkább eluralkodik rajtam a forróság.
-Micsodát, hyung? -hajol egészen közel fülemhez hogy suttogva tegye fel kérdését.
-A..akarlakh -suttogom amikor ujjai ráfonódnak férfiasságomra.
-Csak ennyit akartam- nyom puszit a számra- Mennem kell dolgozni. Szeretlek, hyung. Legyen szép napod!
Rám kacsint és nemes egyszerűséggel hagy ott engem a földön teljesen elkábítva...álló farokkal.
Akkor most hívhatom fel a főnököm hogy késni fogok vagy 20 percet...