Firkák (-‿◦)

Baszódj meg! 1/2

A csípőm lágyan ringatózik a zene ütemére és még jobban hozzá nyomom hátsó felem a mögöttem táncolóhoz, kinek mindkét keze a derekamon nyugszik. Talán egy kicsit többet ittam a kelleténél, de a hozzám préselődő test, és a zene lüktetése felpezsdíti a vérem és teljesen elvarázsol. Ezért is jöttem ide. Hogy feloldódjak, és szórakozzak egy kicsit. Egy szakítás után mindenki ezt teszi, nemde? 

-PARK JIMIN!

Az, hogy a teljes nevemen szólított semmi jót nem ígér. Vajon mire jött rá? Hogy meleg pornó van a tabletemre töltve, vagy hogy meztelen képeim vannak róla amiket sunyiba csináltam amíg zuhanyzott? 

Lassan sunnyogok be a szobájába és édesen mosolyogva sétálok oda hozzá hogy ölébe üljek, míg ő csak keskeny vonallá préselt ajkakkal dühösen mered rám. 

-Várom hogy megmagyarázd nekem, mégis mik ezek?-mutatja fel a tabletem. 

Szóval mindkettőre rájött... Hupsz. 

-Yoongii -rebegtetem meg szempilláim, de mielőtt folytathatnám félbe szakít. 

-Nem, Jimin. Nem egyszer a szádba rágtam, hogy ne csinálj ilyeneket. A srácok közül mindenki könnyedén hozzáfér a gépedhez, és rájöhetnek mi is van köztünk. Annak ellenére hogy megmondtam azt is hogy ne csókolgass vagy simogass amikor ők is ott vannak, azt is megteszed és szarsz rá mit is mondok. 

Megszeppenve nézek rá. Természetesen megegyeztünk valamiben amikor kiderült, hogy kölcsönösen vonzódunk egymáshoz, méghozzá abban hogy a csapat többi tagja elől eltitkoljuk, hogy ne legyen belőle semmiféle komplikáció. De egyre nehezebb fékeznem magam ahogy telik az idő, és csak lopott pillanataink vannak, azok is nagyon ritkán. 

-Akkor miért nem mondjuk el nekik? -hajtom le buksim.

-Mert nem akarom, hogy megtudják hogy együtt vagyok veled. 

Könny szökik a szemembe, ahogy felpillantok rá. Arca egy merev maszk csupán, pont mint szeme; érzelmektől mentes. 

-Szóval szégyellsz -mondom ki a fájdalmas igazságot. 

-Nem, ez nem így van ChimChim -simogatja meg hátamat. 

-De igen. Szégyelled, hogy egy fiúval vagy. Ráadásul velem -csapok mellkasára.

Egyre kevesebbet látok a szemembe toluló könnyektől, a szívem pedig minduntalan apróbb darabokra törik. Hónapokon keresztül elhittem neki, hogy tényleg szeret. Vágyakoztam utána minden egyes percben amíg mellette voltam, de nem érinthettem. És tessék. 

-Hallgass már meg! -csattan fel és elkapja a csuklómat erősen megszorítva azt.

Felszisszenek a fájdalomtól és távolabb húzódom tőle egészen az ágy végébe. 

-Ha igazán szeretnél, és nem szégyellnél akkor nem zavarna, hogy a többiek is megtudják -suttogom a szavakat -De te vagy Min Yoongi. Te aztán nem hagyod hogy egy ilyen ,,kis dolog" bemocskolja a hírnevedet. Hát mondok valamit. Nem kell aggódnod többé miattam. Csinálj úgy, mintha ez az 5 hónap meg sem történt volna. Én is így teszek. 

Fájdalmat látok megvillanni a szemében, de éppen csak egy pillanatra, aztán arca már pont olyan üres mint előtte. 

Rákacsintok, és eszelős vigyorral az arcomon hagyom el a szobáját. A nappaliba érve ledobom magam a kanapéra és hátra hajtott fejjel igyekszem visszafogni könnyeim amikor V ugrándozik be a szobába.