Az új nap hajnalán

Első beszélgetésem a bokorral és a különös élőhalott sráccal

- Luke, Luke itt van!!! Az előbb látta őt Will!!! - rohant el mellettünk egy srác, majd visszakanyarodott Nicolehoz.

- Főnök, nem láttad Percyt? - kérdezte a fiú az újdonsült barátnőmet.

- Nyugi Conor, nincs itt Luke, biztos csak képzelődsz - mondta gondterhelten a lány, majd elindult a nagy ház felé, hogy kiderítse, igaz-e a pletyka.

Nekem semmi kedvem sem volt visszamenni oda, de nem akartam elvegyülni a többi félisten között sem, úgyhogy inkább az erdő felé vettem az irányt. Rosszul tettem.

Már bőven bent jártam az erdőben, amikor úgy éreztem, mintha figyelnének. Gyorsan körbenéztem, de nem láttam semmi feltűnőt, csak jó pár fát és egy apró borókabokrot. Továbbmentem hát, de az érzés nem múlt el. Egy idő után ez már nagyon idegesített é elüvöltöttem magam:

- Gyere elő! - címeztem e szavakat a kukkolómnak.

De még így sem történt semmi, mind a fák, mint a bokrok csöndben maradtak. Ekkor pedig feltűnt, hogy egy borókabokor is volt és ez pont ugyanúgy nézett ki, mint az előző. Igen, most komolyan azt hittem, hogy követ engem az a fránya bokor. De nem is tévedtem olyan nagyot.
Megszaporáztam lépteimet és szinte már futottam az erdő mélyére, majd egy hirtelen felindulásból hátranéztem és teljesen leesett az állam. Na jó, nem szó szerint, de akkor is nagyon meglepődtem. Ugyanis a borókabokor lábakat növesztett és futott utánam. Ráadásul, ha ez még nem lenne elég, volt két csillogó zöld szeme is. Amikor észrevette, hogy megálltam és őt bámulom, megállt és aranyosan (hogy lehet egy mászkáló bokor aranyos???) a szája elé kapta a kezét majd lesütötte a szemét... hoppá, lehet hogy innen kimaradt az, hogy magamból kikelve ráüvöltöttem é kérdőre vontam, hogy ő meg ki, hogy képzeli, hogy követ engem és hogy miért is növesztett lábakat meg ilyesmik. Szóval itt kapta a szája elé a kezét, majd dadogva bemutatkozott:

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, Boróka vagyok és nimfa...

- Gondoltam is, hogy nem egy ent vagy... - dörmögtem magamban, de úgy nézett ki, hogy meghallotta, mert megkérdezte:

- Mi az az ent? 

- Jelen esetben nem lényeges és egyébként is, ez egy hosszú sztori... - mondtam - De miért követtél?

- Luke megkért, hogy ha meglátom azt a lányt, aki tegnap érkezett, szóljak neki. Tegnap láttam, ahogy Will behozott a gyengélkedőbe, így hát szóltam neki és ő megkért, hogy adjam át, hogy beszélni akar veled Zeusz öklénél - mondta. Nekem viszont feltűnt, hogy miután kimondta a Luke nevet elvörösödött, akarom mondani elzöldült.

- Hol van az az átkozott ököl? - kérdeztem tréfás-bosszúsan, de meglepetésemre ő nem nevetett, hanem komolyan megmutatta az irányt, amerre mennem kellett. Így hát elindultam.
Miközben sétáltam, azon gondolkoztam, hogy ki lehet az a bizonyos Luke. Nicole szavaiból úgy vettem ki, hogy a srác halott, de aztán felbukkant az a Conor nevű srác és ő váltig állította, hogy itt van a táborban. Mondjuk úgy néz ki, igaza volt. 
Mikor felértem a domb tetejére, nem láttam mást, csak egy nagy sziklát. Embernek nem volt semmi nyoma. 

Ekkor azonban egy srác sétált ki a fák közül. A srác. Még a lélegzetem is elállt, amikor megláttam. Ő ült a gyengélkedőn az ágyam mellett. Szőke haja volt és egy sebhely éktelenkedett az arcán. Magas volt és izmos és sovány és úgy nézett ki, mint aki napok óta nem aludt, de mégis buzgott benne a tettvágy és az erő, de az aurája szomorkás volt. Elég cikinek érzem, hogy ezt így leírom, hiszen túl sablonos és túlon-túl nyálas, de egyszerűen imádtam, olyan dögös volt!!! Még soha nem éreztem ilyet. Na, álljunk csak meg, vegyük úgy, hogy ezt le se írtam de. Ez szörnyen nem én vagyok.
A fiú felém sétált és halvány félmosolyra húzta a száját.

-Szia, Suzanne - köszönt nekem, NEKEM! - csakhogy végre ideértél.

El sem hiszem, tudja a nevemet!!! Természetesem a fejem iszonyúan vörös lehetett ekkor már. Csak egy halk Helló-t tudtam kinyögni, természetesen úgy mosolyogtam közben, mint a tejbe tök, majd magamhoz tértem és gyorsan összekaptam magam. Basszus, ez rém ciki volt.

- Neked nem halottnak kellene lenned? - kérdeztem teljes komolysággal.

Nagyon sajnálom ezt a rengeteg kimaradást! Most magyarázkodhatnék, hogy fellépéseim és próbáim, na meg persze edzéseim voltak/vannak, de ezek csupán kifogások lennének, amikkel el akarnám vonni a figyelmet a nyilvánvaló lustaságomról. Nem kéne elhamarkodott kijelentéseket tennem, de ígérem, hogy most már rendesen fogom hozni a részeket, habár lehetséges, hogy csak heti egyre futja az időmből, na meg csak heti egy-kétszer jutok internethez. További szép estét Nektek! <3