Az új nap hajnalán

A másik tábor

Sziasztok! Köszönöm a 160+ megtekintést, a 24 csillagot és a hozzászólásokat :)
Szuperek vagytok! Mivel még van jó pár szép és boldog nap az iskoláig, ezért úgy gondoltam, hogy most kicsit sűrűbben fogom hozni a részeket. Sőt, talán naponta. De ha elkezdődik a suli... nem ígérhetek semmit :( De igyekezni fogok. Már a Gyűrűk Urás könyvemben is kitettem, de itt is meghirdetem a kérdezz-feleleket, szóval hozzászólásba jöhetnek a kérdések! ;) Most pedig nem is húzom tovább az időt, itt az új rész:

A völgyben ott volt Róma. Vagyis nem, mégsem, hiszen kocsival mégsem juthattunk el Rómába. De egészen olyan város volt alattunk, amilyennek az olasz fővárost képzeltem. Csak persze nem romok voltak az ókori épületek, hanem teljesen újak.

- Ez itt Új Róma - mondta a kísérőm - a Római Birodalom új fővárosa. Odalenn van a XXII. Légió. Mint már mondtam, hozzájuk fogsz csatlakozni. Most fogd ezt a levelet, és odalent add oda a praetornak. Lehetőleg a férfinak. Én nem mehetek le, ezért örülnék, ha a fegyvereket is levinnéd - mondta, és letette a talicskát.

Épp mondani készültem volna valami köszönetfélét (és feltenni még száz kérdést), viszont amikor hátranéztem, már nem volt sehol.

Elindultam lefelé a talicskával. Amikor leértem találkoztam az őrökkel. Teljesen megijedtem, hogy le fognak kaszabolni.

- Na végre megjöttek a fegyverek. Mercutio már teljesen kiborult tegnap, amikor meglátta, hogy szinte üres a fegyverraktár - dörmögte az egyik őr.

Már a szerencsémet áldva slisszoltam volna el, amikor egyszer csak...

- Várjunk csak! Megállni! Te meg ki a fészkes fene vagy?! - dörrent rám az őr.

- A fegyvervivő, nem látja? - kérdeztem pimaszul.

- Kapd el a grabancát Marcus! - mondta a társának.

- Nem - jelentettem ki határozottan (és ezzel még magamat ia megleptem) - Mercutio praetorral kell beszélnem!

- Ejha, sokat tud a kiscsaj, pedig le merném fogadni, hogy még egyszer sem járt itt - szólalt meg a Marcusnak nevezett őr - ha lett volna már itt, már nem lenne szűz - és elkezdett röhögni.

Én pedig se szó, se beszéd, leraktam a fegyvereket és lefutottam a városba. Elegem volt már az ilyen Marcus féle fiúkból.
Mikor leértem Új Róma (igazán ötletes egy név, bizonyára sok fantáziára volt szükség a kitalálásakor) utcáira, belefutottam valami nagy csillogó valamibe. Vagy inkább valakibe. Mikor felnéztem egy páncélos római katona állt előttem.

- Hová ez a nagy sietség? - kérdezte, és a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen.

Én azonban nem fogadtam el, nem akartam gyengének tűnni. Gyorsan felálltam és, habár sajgott a térdem kihúztam magam.

- Mercutio praetort keresem - mondtam, aztán a tekintetem megakadt a kitüntetésein, és gyorsan hozzátettem: - uram.

- Azt hiszem nem kell sokáig keresned, én vagyok itt a praetor - szólt - gyere utánam!

Miközben mentünk, sikerült alaposabban szemügyre vennem a tisztet. Szőke haja volt, és barna szeme. Az alkata izmos. A palástja pedig lila (igazán férfias, mondhatom, de inkább nem kötöttem bele), a páncélja színarany.
Kimentünk a város határához, ahol felvett egy kőszobor alatt heverésző lánykától egy kardot. Közben a térdemen lévő horzsolásból lassan szivárogni kezdett a vér.
Tovább mentünk egy nagy, díszes házhoz. A tornácon megkérdezte a nevemet, én pedig készséggel feleltem neki:

- Suzannenak hívnak Uram, a vezetéknevemet nem tudom, mert árvaházba nőttem fel.

- Suzanne, hogy kerültél ide? - kérdezte.

- Egy férfi hozott ide, azt kérte tőlem, hogy adjam oda Önnek ezt, ugyanis csatlakozni szeretnék a légióhoz - feleltem.

Átadtam neki a lepecsételt levelet, ami állítólag az ajánlásomat tartalmazta. A fiú alaposan áttanulmányozta, a nap felé fordította, gondolom valami hibát keresett. De nem talált.

-Ez úgy tűnik rendben van - mondta végül - még meg kell látogatnod a jóst, és a fegyverraktárat. Majd este döntünk a sorsodról - ezek után körülnézett, mintha keresett volna valakit.

A völgy ennek a része teljesen kihalt volt.
Legnagyobb meglepetésemre azonban egyszer csak egy alacsony és csontsovány fiú lépett elő a semmiből. Fekete ruhát viselt, a haja és a szeme is fekete. A bőre viszont, mint egy halotté, olyan sápadt volt. A szeme alatti fekete karikák arra engedtek következtetni, hogy jó pár napja nem aludt. Miután megjelent, kicsit megszédült, de sikerült talpon maradnia. Elég volt ránézni és rögtön meg lehetett állapítani, hogy beteg volt. Amikor meglátott minket, elmosolyodott.

- Szervusz Nico - köszöntötte Mercutio - az Istenek hoztak újból mifelénk! - hallani lehetett a hangjából, hogy nem kedveli a jövevényt - Pont jókor érkeztél, szükségünk van rád. Mindenki elment a falakat megerősíteni, és körbe kéne vezetned az új lányt, Susant. Ha más dolgod nincsen, remélem elvállalod ezt a kis feladatot.

- Természetesen - mondta álmosan az új srác.

- Örülök. Ja és vidd el a jóshoz és a fegyverraktárba is - tette hozzá gyorsan a praetor, majd megfordult, és bement a házba.