Az új nap hajnalán

A tábor

Luke hosszasan ecsetelte, hogy mit is szeretne. Ez egy igen kínos beszélgetés volt számomra, mert nem igazán értettem vele egyet, viszont irtó dögös volt és általában csak bólogattam, és persze mosolyogtam, mint a tejbetök. Szóval még csak leplezni se tudtam, hogy mennyire bele voltam zúgva. Röviden összefoglalva arról mesélt nekem, hogy az istenek sem olyan nagy szentek, mint azt mesélik és a legtöbb esetben még csak le sem szarják a gyerekeiket és hogy a halandókhoz való hozzáállásuk teljességgel elfogadhatatlan. Viszont bizonyos Kronosz nevű titán épp sereget toboroz, hogy felszabadítsa és jobb hellyé tegye a világot. Ehhez a háborúhoz pedig elszánt és ízig-vérig bátor harcosokra van szüksége, mint amilyen én is vagyok, legalábbis Luke szerint. Én ebben már nem voltam annyira biztos. 

Alapvetően valóban vonzó egy ajánlat volt, de én csak napokkal ezelőtt érkeztem a táborba és úgy éreztem, hogy még előttem áll egy vidám és tökéletes élet. Hogy én  mekkora bakot lőttem ezzel, már megint... De erről majd később. Szóval úgy gondoltam, hogy egy csomó élmény vár még rám és rengeteg barát. Nem akartam otthagyni a Félvér-tábort. De Luke-t sem akartam megbántani, így hát gondolkozási időt kértem, ő pedig egy hetet adott nekem, majd felszívódott.

- Szerintem most menj vissza a többiekhez, már biztosan keresnek - szólalt meg Boróka a közelben.

- Azt nem hinném... - mondtam, de reméltem, hogy ennek pont az ellenkezője igaz.

Sajnos igazam lett. Szép lassan kisétáltam az erdőből, de senki sem vett rólam tudomást. Elmentem a röplabdapálya mellett, hogy hátha találkozom Nicolelal, az egyetlen emberrel, akit ismerek itt, de már csak a fiúk játszottak. Az egyik nagyon ismerősnek tűnt, szőke haja volt és alacsonyabbnak tűnt a többieknél, akik, mintha csak direkt ki akartak volna tolni vele, folyamatosan laposan ütötték neki a labdát, ha pedig nem tudta visszaütni, kinevették.

 Továbbmentem a bungalók irányába. A tizenegyes sorszámú előtt több gyerek is ült és vitatkozott. Közöttük volt Nicole is, de nem mentem oda hozzá, nem akartam zavarni őt. Odabent hihetetlen nagy zsúfoltság uralkodott, a falak mellett rengeteg emeletes ágy sorakozott, ezek között pedig egy csomó hálózsák volt kiterítve a földre.

Sorba megszemléltem mindegyik bungalót, volt amelyiknek fű nőtt a tetején, volt ami leginkább valamiféle műhelynek nézett ki és volt olyan is, amit szögesdróttal vettek körbe. Benéztem mindegyikbe, de sehol sem voltak annyian, mint a 11-esben voltak. Egy-kettő egészen üresnek tűnt, viszont volt olyan is, amelyben csak egyetlen egy fiú lakott. Annak a bungalónak kagylókkal voltak kirakva a falai és az ablak alatt hínárok úszkáltak egy akváriumban. Ez biztosan a Poszeidón-ház, gondoltam. 

Volt viszont egy olyan bungaló, amihez mindig visszatért a tekintetem. Különös holdfényként derengett az alkonyban. Az ajtó mellé egy tegez és egy íj volt fellógatva. Üresnek tűnt, így hát benyitottam. Odabent minden fából volt. Egész hangulatosnak mondtam volna, ha nem lettek volna a falakon trófeák, levágott szarvas-, és vaddisznófejek. A padlón farkasból készült szőnyeg volt. Lassan kihátráltam a bungalóból, amitől egyszerre undorodtam és amihez ugyanakkor vonzódtam is. 

Visszamentem a röplabdapályához, ahol épp akkor hagyták abba a meccset. A szőke srác odajött hozzám és azt mondta:

- Jobban vagy már? Will vagyok, Will Solace, én mentettelek meg.

- Aham, köszi - ennyit bírtam csak kinyögni. 

Nem tudtam, mit mondhattam volna még. Will csak rám mosolygott és máris rohant vissza a többi fiúhoz. Én pedig, jobb dolgom nem lévén, követtem őket. 

- Hallottátok, hogy megjött Percy Jackson? - kérdezte az egyik srác a másiktól.

- Na végre, már azt hittem, hogy a holnapi meglepetés-edzésen egyedül kell levágnom az összes szörnyet - mondta egy másik.

- Ráadásul Quintos is faggatott már felőle... - mondta Will.

- Ja, nagyon érdekli az öreget a srác. Szerinted szobára is fognak menni? - röhögött egy másik srác.

Láttam, ahogy Will arcára fagyott a mosoly, egyszerre elkomorodott, de nem fűzött hozzá semmit a témához. 

Percy Jackon. Ezt a nevet a mai nap folyamán már többször is hallottam. De ki az a Percy Jackson?