Szobatárs? [JiKook ff.] |•Szünetel•|

5.rész

Elindul a kocsi, elkezdődik az út a vidámparkba. A járműben ül a hét fiatal férfi, kik a sok fellépés és próba után végre kaptak három nap szabadságot.

Az út felénél járunk. Taehyung elől a sofőr melett ül és hallgatja a Cypher pt.4-t, Suga bámul ki az ablakon, J-Hope írogat valakivel, Jin és NamJoon azt beszélik, hogy hova fognak majd elmenni a vidámparkba. Én pedig Jungkookal beszélgetek az Overwatchról. Csak néhány szó jut el agyamig, megint elbambultam.

Hogy lehet valakinek ilyen cseresznye szája? Azok a fogak, Istenem. Miért ilyen gyönyörű?
Járkáltak a kérdések a fejembe, mikor a mellettem ülő szépfiú megbökött.

-Hyung! Minden rendben? -kérdezte és közben kezét vállamra helyezte. Belemélyedtem csodaszép szemébe, majd pár másodperc múlva válaszra nyitottam szám.
-Igen, persze. Csak elgondolkodtam. -mondtam mosolyt festve arcomra.
-Akkor jó. -paskolta meg bal vállam és kezét újra a telefonra helyezte. Percekig csak a csend uralkodott a járműben, mikor megszólalt a sofőr:
-Srácok! Nemsokára megérkezünk. Csak egy helyet kell találni ahol le tudok parkolni. -mondta.

Elkezdtünk pakolni és nemsokkal később megáll a jármű. Nyitódnak az ajtók, a napfény beszökik a fekete autóba.
-Megérkeztünk. -mondta a férfi. Érezzétek jól magatok!

Mindenki kiszáll a kocsiból és beállnak a kígyózó sorba. Fél óra elteltével átlépik a kaput majd egy padnál összegyűlve egyeztetnek.
-Szóval. Jelenleg 10:42 az idő. Este 8:30kor ugyanitt találkozunk. Lehetőleg mindenki legyen itt addigra. -mondta a leader.
-Mehetek már? -kérdezi Taehyung ugrálva.- Be akarok állni a sorba! -mondja nyafogva a horrorház felé mutatva.
-Biztos vagy te ebben? Én szeretnék este aludni, nem pedig a rinyálásod hallgatni, hogy félsz! -mondta Jimin a fiúra nézve.

Jungkook szemszöge

-Jimin? -fordulok a fiú felé. -Hova menjünk elsőnek? -kérdezem miközben táskámat hátamra veszem s megigazítom pólóm. A fiú nem válaszol csak gondolkodik míg szemeim akaratom ellenére is az ajkaira tévedtek.

Milyen puhák lehetnek... Úristen Jungkook, hova gondolsz te? A legjobb barátodról van szó és a száját nézed ábrándozva? Elég!

Míg ezen gondolatok ezerszer s ezerszer átfutottak agyamon csak merengtem s a földet néztem magam előtt, mikor azt érzem hogy valaki megfogja vállaim és kicsit megrángat. Tekintetem felkapom a földről majdan a vállamra nézek s a kézen végigfuttatva szemem láttam meg Jimint.
-

Jungkook! -szólongatott. -Minden rendben? -rázogat meg ismét.

-Am, igen. Persze. -hallattam a választ bár nem így gondoltam, de próbáltam maszkot húzni, hogy ne lássa valódi érzéseim. -Menjünk, mit szólsz a dodgemhez? -kérdezem hajamat megigazítva.
-Rendben! Csak tudd, nem úszod meg egyetlen egy ütközéssel. -mondta Jimin felkacagva.
Elindultunk megkeresni az említett helyet, hol napunkat kezdjük. Dodgem, nem is tudom mikor dodgemeztem utoljára, talán 12-13 évesen még a bátyámmal. Pár perc sétálás után a hatalmas tömegben megérkeztünk a pályához. Kígyózó sor, apukák fiaikkal kik örömükben már ugrálnak, hogy mindjárt sorra kerülnek.
-Ahh, milyen sokan vannak! -hallattam egy kis sóhaj kíséretében mint megláttam a sort. -Biztos ki akarjuk mi ezt várni? -hangzott el a kérdés a mellettem álló fiú szájából kinek hangján hallani lehetett az unottságát.
-Ha a következő állomást te választod ki akkor kivárod velem? -kérdeztem érdeklődve és reménykedtem hogy a válasz amit a kérdésemre kapok az igenlő lesz.
-Hihetetlen vagy Jungkook! -mondta. -Rendben, kivárjuk. -majd elővette telefonját, hogy elfoglalja magát míg sorra nem kerülünk. Pár érintés után a telefon képernyőjén emeli fel kezével azt a levegőbe kép készítése gyanánt majd ráeszmélve tartózkodási helyükre lassan leengedve karjait, telefonját zsebébe helyezte.