Szerelmes szadistám!

2.fejezet második rész

Azt hiszem jól berúgtam este.Semmire sem emlékszem,csak az abszint karamellizálódására,meg mikor lecsúszott a torkomon az az isteni csoda.Imádom!Szóval ma ki kell nyírnom azt a srácot akivel randizni fog Carol.

Adam Lane egy átlagos srác,szőke haj,világos szemek,egyesek szerint helyes.Szerintem borzalmasan csúnya.Hogyan tegyem el láb alól?Ajj nehéz kérdés,megvan felhívom Carol-t és megkérdezem pár dologról.5-kor találkoznak a park melletti étteremben,csupán ennyit tudok.Egyébként utánanéztem a srácnak de egy dolgot nem tudok,melyik házba lakik.Még az utcát is tudom de a házat nem,nem volt időm megnézni mivel elvoltam foglalva Carol-al.Nem számít,felhívom.

-Háló...-szól bele rekedten.

-Te megfáztál?-kérdezem hitetlenkedve.

-Hát nem igazán,csak lázas vagyok és fáj a torkom-emeli ki a nem igazán-t.

-Az annak számít Drágám.Mi lesz a randiddal?

-Lemondta...mármint azt mondta nem akar Ő is beteg lenni.De én teljesen megértem.Igaza van,nem szeretnék vele emiatt veszekedni.Majd találkozunk máskor.

Azt hiszem édes vigyor ül ki az arcomra,és nem is akar távozni egy hamar.Egy gyilkossággal kevesebb,legalább több időm lesz utána nézni hogy melyik házban lakik.Aztán végre eltávolíthatom.

-Ó,igazán sajnálom.Tudod Én itt vagyok és szívesen kiengesztellek ha kell.

-Nem,nem kell,és nem is kérem!-hangja most hangosabban és tisztábban hangzik.

Ezt a lányt meg kell hódítanom,nem engedhetem el!

-Randizhatnál velem...mondjuk ma 7-kor.

-Normális vagy?

-Nyugi nem bántanálak!

-Nem hiszek neked!

-Kérlek...hozhatsz magaddal kést is ha úgy érzed.De soha nem bántanálak -hupsz becsúszott egy hazugság.

-Hazudsz-mondja kétségbe esve.

-Dehogyis,Carol ne butáskodj!Kérlek,nagyon szeretnék veled találkozni,és mi lenne ha nyilvános helyen találkoznánk,ott úgyse bántanálak!

-Annyira szeretnék hinni neked,de nem tehetem.

-De teheted,mert igazat mondtam!Neked nem hazudnék...kivételesen.

-Biztos?

-Igen,tuti.

-Akkor találkozzunk a park melletti éteremben.Este 6-kor.Az megfelel?

-Persze hogy meg!-A hangom kezd olyan lenni mint egy eszelősé,hát sikerült!

-Jobb ha most megyek a gyógyszertárba.De ugye nem felejtetted el hogy beteg vagyok?

-Nem felejtettem el,de Tőled betegnek lenni öröm!-A birtoklási vágyam most teljesen eluralkodott felettem.Ezer éve nem szexeltem.Istenem,annyira akarom!

-Ahogy akarod,akkor este...de azért a kést elviszem ha nem gond.

-Nem dehogy baj,ahogy jónak látod Édes.Akkor este.

Na most aztán tényleg meglepődtem.Megyek borotválkozni,és felöltözni.Egy fekete inget választottam amin csontok vannak.Azok az átkozott hegek.Mit csináljak velük?Ah talán ha lealapozom őket akkor eltűnnek.Nem biztos de egy próbát megér.

Nos hát nem jött össze,úgyhogy maradok a kendőnél.Ja és felvettem a fekete bőrkabátom,két pisztolyt tettem a belső zsebeimbe.Fekete szakadt farmerom,be kellett festenem,tele volt vér foltokkal.Király,kész vagyok megyek megvenni azt a kibaszott sárga rózsát.

Megvettem a rózsát,már két óra van.Négy óra és találkozunk.Már nagyon izgatott vagyok.Vajon Ő is ilyen tökéletes lesz mint én?

..................................................................................................................................................................

Carol  szemszögéből:

Vajon mit vegyek fel,valami feketét.Tavasz van de nem szeretném felvenni a rövidnadrágom.Szoknya?Én és a szoknya na persze még mit nem.Felveszem a fekete szakadt farmerom,ja és [hózentróger-t]. Meg egy egyszerű fehér pólót.A hajam kontyba van.

Lassan indulnom kéne.Elköszöntem apától,majd elindultam.

................................................................................................................................................................

Szadistánk szemszögéből:

OTT VAN.Hát eljött.A háta mögé lépek,észre sem veszi,hallom a lélegzetvételét.A kezeim óvatosan a derekára teszem,a kezeim remegnek.Nem fordul meg,csak egy kicsit hangosan veszi a levegőt.A füléhez hajolok,és csak annyit mondok.Hát itt vagy...

Megragadom a kezét,nem akar rákulcsolni a kezemre.

-Gyere,sétáljunk egyet.Ne aggódj,megígértem akkor be is fogom tartani.

Félve rákulcsolja az ujjait az enyéimre.Elindulunk egy lepusztult utcán,senki nem lakik itt.Eddig nem nézett rám,elengedem,leveszem a bőrkabátom.Mereven egyenes néz az útra.

A  sötétbarna hajamba túrok majd a kendőt is leveszem az arcomról.

-Mi az?Nem is akarsz Rám nézni?-a hangomon érződik hogy mosolygom.

-És te?

Egyszerre fordulunk egymással szembe.Nyel egyet,én teljesen odavagyok érte.

-Gyönyörű vagy!-a hangom egyszerre remeg meg.Zöld szemei megcsillannak,az ajkai vörösek a a haja barna.Szinte már most megszerettem...ez nem reális.