Szerelmes szadistám!

3. fejezet első rész

Épp szobámat takarítom, kidobom a megpenészedett ételeket,a romlott krémeket amiket végül nem használtam el a hegeimre.Felmosom a padlót mindenhol. Leülök a kanapéra hátha látok még pár dolgot.Benézek a hűtőbe a romlott kaját kidobom.Kimerült vagyok, ölni akarok...

Nem nem fogok bántani ma senkit,megígérem önmagamnak.Megfogom a koszos késeimet és a pisztolyaimat, elkezdem takarítani őket.A kádba engedek forró vizet beledobom az összes ruhám csak az alsómat nem.Tele öntöm szappannal.Ezután megborotválkoztam és folytattam a takarítást, közben folyton mondogattam magamban sikerülni fog,menni fog segít majd mindez nekem.Dél lesz 8 perc múlva.A másik utcában lakik egy idős néni,amnéziás viszont mikor kicsi voltam apa gyakran megkérte hogy vigyázzon rám.2 éve nem beszéltem vele de most megyek és meglátogatom, van egy kertje amiben  termeszt zöldségeket és van egy hatalmas barackfája.

Igazából talán már csak neki van a környéken kertje...mivel a világunk pusztul...globális felmelegedés meg ilyesmi...Turkálni kezdek a fiókjaimban mivel valamit fel kéne vennem.

Már csak egy fiók maradt,egy sötét színű pulcsi van benne,és kettő egyszerű farmer.Jézusom ezer éve nem hordtam sima kék farmert na jó csak maximum másfél éve.Felvettem őket hiszen csak ez volt száraz a többi ruhámat kicsavartam és kiterítettem a "házam" melletti fának az ágaira.A kapucnit a fejemre tettem,és a számat is bekötöttem a kendőmmel.6 perc múlva oda értem a néni házához,és a romlott világunkhoz képest a rengetek változás után...az a ház teljesen olyan volt mint kisfiú koromban.A falai tengerkékek,az ablak keret  okker sárga volt egyszerűen feldobta az embert ha ránézett.Két emeletes volt a kert pedig a ház mögött rejtőzött el.Kerítés ugyan nem volt  ezért rögtön az ajtó felé vettem az irányt, és bekopogtam.A néni valószínűleg az emeleten volt ugyanis a nyitott ablakon  hallottam ahogyan az kiabálja:

-Azonnal, egy pillanat türelmet!-a hangja talán picit dallamosabb lett az idő elteltével.

Nagyon féltem hogy már elfelejtett bár mikor utoljára nála jártam tökéletesen tudta ki vagyok.Gyorsan levettem a kendőt a számról ás a kapucnit a fejemről.Ajtót nyitott és a mosolya a szája szélén még nagyobb lett.

-Csókolom-szóltam kisfiúsan és talán picit szégyenlősen.

-Azt hittem hogy már sosem látogatsz meg újra-mondja boldog arckifejezéssel.

-Hát-mondom-így hozta a sors.

-Gyere beljebb had kínáljalak meg valamivel!

Tudjátok az idős néniknek van ez a bizonyos szokásuk.

Később hozzá tette hogy mi járatban vagyok és hasonlók,de úgy láttam a szemében tudja hogy miért jöttem.

Beléptem a házba,minden olyan volt mint a "balesetem" előtt, a tapéta virágos volt kidomborodó mintával,a földig érő függönyök pedig cseresznyefaszín barnák voltak.Tökéletes.

Bekísért a konyhába és leültetett egy régi, nyikorgós székre.Néztem az asztalon lévő virágokat,gondolom a kertből valók.

-Tegnapról maradt egy kis zellerkrém levesem ha az megfelel-hangja nyugodt és lágy.

-Persze tökéletes lesz,két napja nem ettem főtt ételt úgyhogy most bármivel beérem-mosolygom és boldognak tűnhetek de valójában...kavarog bennem minden.

Megmelegítette nekem a levest és utána beinvitált a nappaliba aminek a belmagassága 4-5 méter lehet, és faltól falig könyvek vannak mindenütt.A polcokon van pár régi képeslap,beleolvasok...

-1969 május 15. címzett:Mary Parker London Caxton St.  28 Drága Mary már nagyon várom hogy Amerikában vakációzz nálam és együtt tölthessük az egész júliust....magamban olvasok,visszateszem a helyére és leveszem a következőt a címzett ugyanaz 

Kedves Mary nagyon sajnálom hogy tavaly nyáron nem tölthetted nálam a vakációt, remélem idén sikerül.

1970. február 13.

A képeslap mögött megtalálom a folytatást.

Címzett: Jennifer  Campbell USA Lombard Street 12

Drága Jennifer megszereztem a repülőjegyet és örömmel tudatom hogy az egész júliust együtt töltjük...

1970 június 5.

Furcsa...nekem sosem voltak barátaim...talán mindaz ami történt velem emiatt volt...a hiány miatt