Szerelmes szadistám!

1.fejezet utolsó rész

Mikor hazaértem az ájult lányt lettem gyorsan az ágyra,és megnéztem magamat a tükörben.Hogy ne látszódjon az arcomból semmi...hm tökéletes imádom a bohóc maszkom.Visszasiettem mert mozgolódás kezdtem észrevenni a lány lassan ébredezik.Gyorsan felvettem ,és kikötöztem egy székhez.Leragasztottam volna a száját,ha el jutott volna odaáig. Ezzel alapból el voltam 5 percig,és úgy éreztem hogy eljött a pillanat.Nem ragasztottam le a száját,mert lusta voltam.Megfogtam egy kanna vizet,és pofán öntöttem.Igazán vicces volt, mármint hogy a csaj fel sikított...ez nagyon ormótlan volt.Nem értem az ijedtségét.Borzalmas volt...én nem bírom a hangos dolgokat.De még ennél is idegesítőbb volt ennek a kezdete...

-Ki maga?-kérdi hatalmasra nőtt önbizalommal...amit felindultsága okozott...-Mit akar?-kérdi teljesen kiakadva az adrenalintól.

Rendben akkor most újra leütöm...hátha normális lesz mikor felébred kitudja,lehet igazam van.Bár lehet mégse kéne,vagy lehet mégis.Túl sokszor használom azt a szót hogy lehet.Hm...badarság,nem számít.Adtam neki egy gyors,csattanós pofont,hogy lenyugodjon.Upsz azt hiszem elájult...Istenem hogy lehetek ilyen balf*sz.Kicsit ideges lettem,ezért kimentem a szobából mielőtt nagyobb kárt okoztam volna.Becsaptam az ajtóm, ami már így is tele volt sérülésekkel.Elkezdtem ordibálni...azt gondoltam,és még most is azt gondolom hogy ez segít.Pedig egyáltalán nem.A könyvespolcom felé vettem az irányt.Levettem a maszkom,mély levegőt vettem.Lekaptam egy könyvet amiben anatómiai rajzok szerepeltek.Leültem az asztalomhoz majd elkezdtem rajzolgatni.Épp egy női testet rajzoltam mikor egy hangos,érthetetlen ordítást hallottam.Később még egyet.Hm...nem tudok így dolgozni,így hát visszavettem a maszkom.Majd visszamentem megnézni az otthagyott foglyom.Mikor Rám nézett hangosan felkiáltott.Csak tudnám miért...

-Ne aggódjon,nem bántom!Csak pár kérdésre szeretném megkapni a választ.-mondom higgadtan...

-Mit akar?

-Ismeri Carol-t?Esetleg tudja hogy tetszik neki valaki?Ha igen akkor ki?-kérdezem csendesen.

-Ha válaszolok magának akkor...elenged?-kérdi hitetlenkedve.                                                         

Nem vagyok kínzós kedvemben szóval elengedem.

-Igen,a szavamat adom.-próbálok meg nem hazudni...de nagyon nehéz

-Ismerem,és igen tetszik neki egy srác.Holnap 5-kor fognak randizni.Úgy hívják Adam.

-Remélem igazat mond.Mi a vezetékneve?

-Adam Lane...

-Hol találkoznak?

-A park melletti étteremben.Most már elenged?-kérdi teljes felháborodással.

-Nyugi,kislány.Mi a kedvenc virága Carol-nak?

-Hm...ha jól tudom-mondja remegő hangon-a sárga rózsa.

-Köszönöm a készségességét.Mindjárt otthon is lesz...

Ismét leütöttem,majd a kocsimmal gyorsan hazavittem.A kapuban hagytam úgy ahogy elraboltam,kivéve néhány liluló foltot az arcán.Mivel már este 6 volt úgy döntöttem utánanézek annak a srácnak a neten.Egy teljes óra múlva szinte mindent tudtam róla.Kezdek unatkozni,a virágot majd reggel megveszem,de most inkább rajzolok.Épp Carol-t rajzolgattam mikor csörgött a telefonom.Hm...vajon ki a frász az?Felvettem...

-Háló,tessék...

-Tudja épp magán gondolkoztam...-na ne-hogy mit gondoljak Magáról...-ez Carol.

-Szóval azt hiszed hogy a bolondját járatom veled...-mondom egy apró kuncogás közepette.

-Igen,teljes mértékben.-mondja kiegyensúlyozottan.

-Tudja,én is Rajtad agyalok...-közlöm vele ezt az egyszerű tényt.

-Maga letegezett?

-Mivel nincs köztünk sok kor különbség...

-Hm...-úgy hallom elgondolkodott valamin...ez megmosolyogtatott.

-Tudja egyszer igazán meglátogathatna...

-Ez eléggé szemtelen volt...

-Most pimaszkodik velem?-kérdem édes mosolyra húzva az ajkaim.

-Miért,tán nem szabad?-kérdi ő is aprót kuncogva.

-Miért hívott fel?

-Csupán abból a célból hogy megtudjam ki maga,és mit akar tőlem.

-Téged akarlak...-mondom ki teljes merészséggel.

-Engem?Ne nevettessen.

-Igen,Téged!Miért?Nem szabad akarnom téged?

-Tudja maga most teljesen elgondolkodtatott...

-Igazán?

-Igazán.Nem értem magát,és azt sem tudom ki Maga,de meg akarom tudni...valamiért érdeklődöm maga iránt.

-Akkor lemondja a holnapi randiját?

-Honnan tud Róla?

-Érdekes hogy nem félsz tőlem.Pedig azt hittem hogy többé nem fogsz keresni...-mondom végig a monológom.-Beszélgettem a barátnőjével,igazán könnyed teremtés.

-Hm...fogadok már a fél suli tudja...-a hangjában érzem a végtelen szomorúságot.

-Ez zavar Téged?-kérdezem meghamisított empátiával.

-Nem tudom,mit mondhatok Neked...erről.

-Nekem bátran elmondhatsz bármit,örömmel meghallgatlak,és minden köztünk marad.-meglep hogy ennyire megolvadt a szívem csak mert a kezébe adtam...tovább rajzolgatom az arcát...

-Nem akarok megbízni benned...-amikor ezt kimondta felfedeztem benne a régi depressziós önmagam...

-De kell valaki...akinek kiöntheted a szíved...kérlek ne állj ellen annak amiről tudod hogy jó.

-De ez nem jó,ez egy mocsokkal és kínokkal teli eszmecsere volna.Közted és köztem.

-Mindketten tudjuk hogy szükségünk van egymásra...

-Nem,ez beteges...ki vagy te?Csak azt ne mondd hogy a Messiás aki megsegít.

-Nem,Én vagyok a Herceg aki megküzd a világgal csakis azért mert elégtételt vesz abból hogy fájdalmat okoztak Neked...

-Azt hiszem...-és akkor nem fejezi be.