Szerelmes szadistám!

2.fejezet utolsó rész

-Figyelj...máskor is találkozhatunk ha szeretnél-a hangja lágy,olyan emberfeletti.

-Igazán?Komolyan mondod?

-De csak akkor ha te is szeretnél- hangsúlyozza ki a te szót.

-Hogy szeretnék-e?Ugye most csak viccelsz?

-Én nem viccelek...komolyan gondoltam

-Én igazán szeretnék találkozni veled,nagyon akarok!

Mosolyogva bólint majd felveszi a maradék ruháját.Bólint majd kilép az ajtón otthagyva engem önmagammal.Tennem kell valamit.Ez így nem jó, teljesen elgyengültem.Felállok,felöltözök...de mielőtt ezt megtenném a fürdőszobába megyek.Belenézek a törött tükörbe ,és hirtelen szóhoz sem jutok a látványtól.A V vonalamnál két vöröses lila folt díszeleg.A nyakamon pedig több mint három folt éktelenkedik.Hűha,és a hasam és a bordáim...tele vagyok kiszívott foltokkal.Mikor öltözött meg sem figyeltem hogy vajon én is kiszívtam-e.Önkéntelenül is elvigyorodok.Felveszek egy fekete pólót meg egy egyszerű fekete farmert,és már megyek is ki az ajtón.Hajnali négy van,szürkület...vagy hát...eléggé sötét van.Sétálgatok,és akkor megpillantok a sötétben egy autót.Egy srác ül az járműben.Óvatosan az autó oldalához osonok,és a késemmel elkezdem karcolni a kocsi oldalát.

-Mi az Isten?-mondja a srác

Kinyitja az ajtót,és megpillant engem.Méregetem a srácot,a vonásai annyira emlékeztetnek valakire.

-Ki maga?

-Mi a neved?

-Adam Lane

-Komolyan?

Hűha erre nem számítottam.

Előkapom a fegyverem és lövök,a golyó azonnal célt talál.A kocsira csak annyit karcolok hogy hiányzol!Carol nevét azért nem írom rá mert nem akarom bajba sodorni.Hirtelen felkapcsolódnak a mellettem lévő  ház lámpái.Én pedig futásnak eredek.Már az utca végén járok,kezdek elfáradni de hallom a szirénákat és még gyorsabban kezdek el futni.Egy sáros sikátorba érek,mély levegőt veszek majd tovább sétálok ,lassan haza érek.Hajnali öt,kezdek unatkozni.Bekapcsolom a tévét,és épp a hajnali híreket keresem hátha megemlítik ezt a csodás és egyszerű gyilkosságot.

-Francba!

Valószínűleg csak az esti hírekben fogják bejelenteni.Nem baj...Már annyira hiányzott ez a gyilkolás,egyenesen vágytam rá.Lefekszem a koszos kanapémra.Felteszem töltőre a telefonomat.De előtte írok egy SMS-t Carol-nak mégpedig ezt:"Szép reggelt Édesem!"

Pár perc múlva jött is a válasz...de nem csak a viszont szó hanem egy kérdés is.

"Neked is!Egyébként te ölted meg Adam-et????"

"Hát,melyiknek örülnél jobban?Az igazságnak vagy a hazugságnak??"

"Talán az igazságnak!"

"Igen én voltam, sajnálom"

"Te azt hiszed csak annyival elintézheted hogy sajnálod??"

"Te is tudod hogy...nem tehetek róla"

Próbálok kibújni a felelősség alól,Carol-nak fogalma sincsen róla hogy milyen nehéz ez nekem!

"Akkor mégis ki tehet róla??Mindegy hagyjuk is,nem is érdekel most ez,egyébként te is hiányzol"

Na erre tényleg nem számítottam.

"Honnan tudsz az üzenetemről??"

"Hát mivel Adam édesanyja felhívott hogy mi történt,innen  tudom"

"Felhívhatlak??"

"Aha"

Tárcsázom és azonnal bele is szól.

-Szia!

-Szia,kérdezhetek egy eléggé bizart?

-Igen.

-Neked...is ki van szívva a tested?

-Mi az hogy neked is??

-Csak mert nekem az egész felsőtestem kiszívtad...

-Az lehetetlen...

-Magamnak csak nem szívhattam ki,na neked is ki van?

-Igen...

-Pontosabban hol??

-Hát a nyakam a mellkasom,a combom és a gerincem...

-Jézusom...

-Hát én is ezt mondtam mikor tükörbe néztem...

-Ne haragudj...

-Öhm nekem nem gond-mondom mosollyal a hangomban.

-Mit fogsz csinálni holnap?-a hangjában van valami egészen érdekes valami megfogalmazhatatlan.

-Nem tudom,miért?-nem bírom ki vigyorgás nélkül ezt a beszélgetést.

Miközben telefonálok leülök a ronda fekete és, kissé talán szakadt kanapéra.Régi garnitúra, vagy 15 éves még a családomé volt.A szobában sötét van és csak akkor tűnik fel milyen koszos minden mikor Caroline megkérdezi hogy át-e jöhet estére.

-Hát persze hogy át-mondom kissé egoistán.

-Okés akkor mit szólsz mondjuk a 6 órához?-a hangja közvetlen mintha teljesen normális lenne hogy nálam tölti az estét.

-Nekem megfelel ha neked is-nem tudom mit is mondhatnék.

Végül annyival zárta le  beszélgetést hogy tanulnia kell hétfőre.Istenem annyira de annyira össze vagyok zavarodva.Mi a faszt csinálok?Pár napja még embereket öltem, és mindez boldoggá tett most meg egy nőért vagyok oda, Jézusom.Elmentem sétálni.Elkezdtem gondolkodni azon hogy tudnék-e egyáltalán bántani valakit,lehet már ez sem megy nekem.Már én sem vagyok tisztába magammal.A sétám alatt nem találkoztam hála istennek emberekkel.Mikor haza értem elkezdtem takarítani,ha pszihológiailag  vesszük lehet a takarítás segít abban hogy megleljem a valódi énem. Lehet hogy valójában Carolra sincs szükségem...