Stone Cold|✔️

14.

______________

Péntek, kora esti, nyári nap volt a mai. A nap a horizonton narancsárgás és rózsaszínes árnyalatba festette az eget, és lassan de biztosan lenyugóban volt.

A szobámban pakoltam, és épp a ruháimat válogattam, miket akarok elvinni magammal a nyaralásra, amikor is kopogtattak az ajtómon.

-Igen?

Az ajtó kitárult, és Logan lépett a szobába.

-Szia.

-Szia. -álltam fel a földről és oda lépve hozzá az arcomat a nyakába fúrtam.

-Minden oké? -símított végig a hajamon.

-Persze. -néztem a szemeibe. -Te már össze pakoltál?

-Ami fontos az már itt van. -nézett mélyen a szemembe mosolyogva, aztán egy forró csókba forrtunk össze.

Mikor Logan kiment a szobámból, nagyjából befejeztem a pakolást, és bebújtam az ágyamba. A telefonomat felkaptam az egyik párnámról, majd felhívtam Shelbyt.

-Sziaa! Bepakoltál? -hallottam meg izgatott hangját, mire elmosolyodtam.

-Igen, nagyjából mindent eltettem. -nevettem fel kimerülten. -Te?

-Aha, szerintem én is.

-Már alig várom a holnapot! El sem hiszem hogy elutazunk! -mosolyodtam el fáradtan.

-Én is! -sikantotta. -De remélem nem lesz kellemetlen számodra.

-Mármint? -vontam fel a szemöldökömet.

-Hát.. Logan meg te. Tudod. -húzta el a mondatot, és jó kedve kicsit alább hagyott.

Görcsberándult a gyomrom.

Istenem.. Ezt még nem is gondoltam át igazán. Shell is Ryan nem tud rólunk, és napokig össze leszünk zárva velük. Muszáj lesz beavatnunk őket. Ez így nem mehet tovább.

-Kibírjuk. -mondtam nagyot sóhajtva.

-Ez így nagyon rossz. Tudom hogy nem egyszerű, de mindkettőtök fontos számomra, és jó lenne végre ha pontot tennétek erre az akármire is. Nem jó ez így senkinek, D. Figyelj, nem kell nektek jóban lennetek, de férjetek meg egymás mellett, hisz ez így nem mehet tovább. -magyarázta szomorkásan.

-Tudom Shell, jól tudom mi mindenen kéne változtatnunk, meg kéne bszélnünk dolgokat, de ez nem megy egy csettintésre. -húztam el a számat, és gondterhelten lehunytam a szemeimet.

Utáltam hazudni neki, és a lelkem mélyén tudtam, hogy egy hamar nem fog nekem megbocsájtani. Ami pedig a legjobban megijesztett, az az volt, hogy már szinte olyan jól hazudtam neki, hogy egy percre én is elhittem hogy Logannel olyan a kapcsolatunk még mindig mint régen.

-Aludj jól D, reggel hatra ott vagyunk nálatok Ryannel. -köszönt el.

-Rendben. Próbálj meg te is aludni. -nevettem fel halkan, majd letettük.

A bőröndöt lecsuktam, aztán elterültem az ágyon.

Mi lesz ezután? El sem tudtam képzelni, de azt tudtam, hogy ha hamarosan nem alszom el, reggel tuti nem tudnak kiszedni az ágyból, és miattam késsük le a gépet.

Órákig csak forgolódtam, aztán végül feladtam. Annyi minden volt a fejemben, hogy egyszerűen lehetetlen volt elaludnom. Leszedtem magamról a takarót, és felkeltem. Tudtam mire, azaz kire van most szükségem hogy kiürüljön a fejem.

Át sétáltam a mellettem lévő szobáig, majd halkan benyitottam. A fiú, akit mindennél jobban szerettem, békésen aludt, az oldalára fordulva, és a párnáját ölelve szuszogott. Mint egy nagy gyerek. Olyan édes volt. Elmosolyodtam a látványon, majd a félhomályban lassan elindultam az ágy felé.