Stone Cold|✔️

8.

_______________________

A hét eltelt, és a srácok jelen voltak délutánonként. Vagy a kanapén videojátékoztak vagy felvonultak Logan szobájába, ahová már nem követtem őket.

Ryan egyre barátságosabb lett számomra, eléggé megkedveltem. Logan pedig ahogy azokkal a hatalmas zöld szemeit összeszűkítve bámult minket, hol rám, hol a fiúra pillantva egyfajta boldogság kerített hatalmába. Tetszett hogy Logan valamilyen formában, de azt hiszem féltékeny Ryanre.

Nem volt hátsó szándékom azzal kapcsolatban hogy össze ugrassam őket, de a bajt elkerülni nem lehet, maximum kicselezni. Megpróbáltam. Tényleg. De nem jártam sikerrel. A baj megtalált.

Vasárnap délután volt, Elis és apa valamilyen ügy folytán Pittsburghba utaztak, így csak mi maradtunk Logannel. Én a szobámban, ő pedig az övében. Aztán nem is olyan soká csengettek, és Ryan hangját hallottam meg. Ezek után csak halk beszélgetést hallottam kiszűrődni a nappaliból, ezért elővéve egy régi rosz tulajdonságomat, leosontam a lépcsőn és halkan a konyhába léptem. Ott a falnak lapulva hallgattam a kibontakozó beszélgetést.

-Logan, figyelj, először nyugodj meg! Mond el mi a bajod, és megbeszéljük. -hallottam Ryan hangját.

-Ryan, tudod mi a bajom? Hmm? Hogy mi az a kibaszott nagy probléma ami basztatja az agyamat? -túrt bele a hajába. -Az a bajom drága barátom hogy fogalmam nincs mi ütött belém! Nem kéne úgy éreznem ahogy! Tartanom kéne a távolságot és semmibe venni azt a lányt, aki már egy hete az életem része! Mert bárhogy is nézzük, ez így van. Befúrta magát ide, és mindenkit magába bolondítva elfoglalta a fejemet. Mert nincs olyan perc hogy ne gondolnék rá. -csattant fel idegesen. -És tudod, Hétfőn belép a gimi falain belülre, bekerül a mélyvízbe, és fogadni mernék hogy a suli túlnyomó része majd boldogan mentőövet dob utána! -halkult el a hangja, és innen éreztem, a fal túloldaláról a belőle áradó idegességet. -Eléggé valószínű hogy nem tudom majd tűrtőztetni magamat. Szóval Ryan, kérlek mond hogy vigyázol rá. Ott leszek én is, de tőlem mégis fura lenne. Azt hiszem. -zavarodott meg egy pillanatra. -Ott leszek, de rád biztosan számít, és látom ahogy rádnéz. Légy a barátja Ryan. -motyogta, mire lehunytam a szemeimet.

Ha tudná, hogy nem csak ő érez így..

-Hű.. -hallottam meg egy idő után Ryan hangját.

Azt hiszem a fiú meglepődött Logan kirohanásán. A hangjából árulkódó érzések kavalkádjából ezt az egyet sikerült kiragadnom pedig sokkal többről volt szó.

-Haver, ez.. -kereste a szavakat. -Kissé hirtelen ért. De örülök hogy elmondtad. Még így is hogy szinte lerohantál. -nevetett fel halkan. -És próbállak megérteni de hidd el nem egyszerű. Végtére azt megígérhetem hogy vigyázok Dorotira és nem hagyom hogy bántódás érje. De ne feledd, hogy ott lesz mellette Shelby is. -mondta ki, mire legszívesebben most behúztam volna neki egyet.

Annyi mindent nem tudnak még ők se. Mindenképp meg kell beszélniük majd a félreértéseiket.

-Szóval Shelby is sok szerepet foglal majd el a kék szemű életében, és nem hinném hogy ezt megakadályozhatnánk. -fejezte be, de nekem egyetlen egy szaván akadt meg a figyelmem.

Azt mondta rám hogy "A kék szemű"? Majdnem felnevettem, de a kezemet a számra szorítva megakadályoztam hogy eláruljam magamat.

-Erre nem is gondoltam. -mondta Logan. -De biztos vagyok benne hogy Shelby se fogja hagyni hogy bántsák. Akár milyen nehéz ezt kimondani, de azért örülök hogy ott van Dorotinak. Legalább nincs egyedül.

-Igaz.

Nem tudtam tovább rejtőzködni, mély levegőt vettem, és mikor úgy tűnt, hogy a fiúk befejezik a beszélgetést, a búvóhelyemről a nappaliba sétáltam, és leültem a kanapéra, mereven magam elé nézve, mintha az elmúlt tíz percet nem hallottam volna, és a tévére nézve mintha csak olyan érdekes lenne a basebool meccs, hátradőltem.