Stone Cold|✔️

5.

______________

Shelbyvel a délután nagy részét beszélgetéssel és sok sok nevetéssel töltöttük.

Úgy éreztem végre felszabadultam, és ledöntöttem magamban egy olyan mélyen elzárt gátat, ami eddig elkülönített a társadalomtól és a felszabadult kommunikációtól.

Többet tudtam meg róla pár óra leforgása alatt, mint másról sok év alatt sem.

A szülei már vagy húsz éve együtt vannak, és míg az anyukája barista London egyik nevesebb kávézójában, addig az apukája nagyon sokat van távól, hiszen New Yorkban tanít a Columbia Egyetemen.

Úgy éreztem, Shelby azt akarja hogy én is megnyíljak, de arra még nem áltam készen.

Akárhogyan is próbálkoztam.

Az ágyamon fetrengve mesélt nekem a Gimiről, mikor kopogtattak.

-Igen? -ültem fel.

-Bemehetek? -hallottam meg Márk hangját.

-Persze.

Belépett a szobába, és halvány mosoly tűnt fel az arcán.

-Minden rendben lányok? -kérdezte.

-Minden okés Mr. Etter. -szólalt meg Shelby.

-Akkor jó. Készüljetek össze, hamarosan indulunk.

Csak bólintottunk, mint a szó fogadó kislányok, és mikor apám mosolyogva biccentett, és elhagyta a szobát, a falra néztem, ahol a fehér fali órám kattogott, és lassan hat órát mutatott.

Nos, igen. Az eltervezett ebéd vacsorába torkollott, mivel apának be kellett ugrania a munkahelyére.

Így hát vacsizni készültünk egy étterembe, ezért Shelby közben még délután haza is ugrott elhívva magával engem is, hogy keressen magának egy alkalomhoz illő ruhát.

Volt szerencsém megismerni a lány anyukáját, aki írtó kedves volt, és mikor oda értünk, csinált nekünk egy-egy tejszínhabos forrócsokit.

Shelby nem az a kis "mindegy mit veszek fel" lány volt, ezt be is bizonyította, mikor elém tárult a gardrób szobája.

-Van valami elegáns ruhád Doroti? -fordult hátra hozzám féloldalasan miközben a ruhái között kutakodott.

Az igazat megvallva én teljesen Shelby ellenkezője voltam. Leginkább a farmer és póló lány voltam, semmi extrával, maximum a conversemmel ha az számít.

Nemet intettem, mire a lány boldogan elmosolyodott, és vissza fordulva a ruháihoz, kihúzott a sok közül egy sötétkék, comb középig érő, szűkített, hátul x pántos, elől kissé dekoltált gyönyörű ruhát.

-Ugye tetszik? -csillant fel a szeme. -Nagyon passzolna rád. Illik a szemed színéhez, és nekem hosszban kicsit nagy és egy csipetnyit bő is, szóval rád tökéletes lenne. Oda is adom.

-Shelby.. ez a ruha. Tökéletes. -ráztam meg a fejemet. -De nem fogadhatom el!

-Már miért ne fogadhatnád el? A tiéd, és fel is veszed! -mondta, és a hangja ellentmondást nem tűrő volt, így hát nem is ellenkeztem tovább.

-Rendben. -hagytam rá.

-Akkor jó! Egy bőrdzseki hozzá és egy fekete magas sarkú, harisnya és kész is! -nevetett fel.

Ha az ember először ránézne az apró termetű, óriási szemű lányra, aki fehér köpenyben rohangál, nem tudná elmondani róla hogy egy divat guru. Teljesen más véleményt alkotna róla.