A remény soha nem hal meg! (Szünetel)

1. fejezet

-Gyerekek fejezétek be és menjetek a helyetekre- Szólt ránk Laci bá (a-sok ofője). Elkezdtük a fœ próbát a banketre. A közepén persze az éneket vagy 100x elpróbálták. Ezt mi nem figyelhetük tétlenül ezért elkezdtünk beszélgetni persze az hamar ordibálás lett. Ezért megint figyelmeztetek hogy fogjuk be mert ciki lenne ha elszúrnánk. Én oda menten az ofőnkhöz és megkérdeztem hányszor próbálják meg -Ameddig nen megy - mondta fáradtan. Mikor végeztünk a próbával mindenki elment készüllődni mi szokásunkhoz híven elfoglaltuk az uszás öltözőt. Mire kész lettünk 3/4 4 volt ugyhogy mentünk is fel a terembe. Rajtam egy hófehér ruha volt egy szintén fehér boleróval és egy fekete cipővel. A hajam be volt göndörítve a sminkem egy kis pírositó és rózsaszín szemhéj festék volt mivel az alapozóra alergiás a bőröm. A barátnőim is csodálatosak voltak. Az ofőnk elmondta mire figyeljünk majd le mentünk az ebédlő elé. (Itt lesz a műsor)

《Remêlem tetszik az első rész》