A remény soha nem hal meg! (Szünetel)

4. fejezet

- Anya Apa köszönöm nagyon boldog vagyok. - szòlaltam meg.
-Nincs mit de vigyáz vele- figyelmeztetett anyu. De nem rudtam miért.
Aztán haza kellet menünk mert már késő volt de a szüleim azt mondták holnap korán ki visznek majd hozzá ezért mikor hazaértünk ettem zuhanyoztam majd lefeküdtem hogy minél hamarabb reggel legyen.

-Jó reggelt- rohantam a konyhába fél 6 kor. Majd megdöbentem mert senki nem volt fent ezért gyorsan be mentem a szüleim szobájába.
-Anya ki viszel a lovardába?- kérdeztem halkan nehogy felébresszem apát.
- Igen öltözz meg pakolj valami ennivalót. Gyorsan felöltözök.- Adta az utasitásait anya.
10 perc múlva készen áltam anya gyorsan összeszedett valami dobozt és betette a kocsiba majd indultunk is. A lovardához le kisért anya is Erik már lent volt. Anya átadta a dobozt: -tessék kicsim ez a lovad cucca plusz pár apróság a kiképzéséhez.
-köszönöm- majd megpusziltam.
- Mostmár megyek este jövök érted hívj ha gond van.
- Nyugi vigyázok rá- Mondta Erik anyának.
- Majd jövök sziasztok- köszönt el anya.
-Zsófi nem vagy te fáradt?-kérdezte Erik.
- Nem most nem- kacsintottam.
Majd kinyitottam a dobozt.
Ezeket találtam benne: 2 fekete nyereg ( egyik versenyzéshez)
1 fehér nyeregalátét (versenyhez)
1 zöld nyeregalátét
2 kantár (egyik versenyhez)
fekete lábvédő
zöld lábvédő
szállitó fásli
Zöld kötőfék
Zöld vezetőszár
Zöld ló takarò
Zöld pucolò készlet
Futószár
Futószárazó ostor.
elég sok mindent kaptam amiknek nagyon örültem plusz még egy kisebb dobozt amibe patazsír volt. Miután a lovam cucainak kaptam egy szekrényt bepakoltam Erik segítségével.

   《Remélwm tetszik a rész tudom nagyon sokáig nem voltam és sajnálom. Az első részből csak 1 sor látszik vagy több?》