A remény soha nem hal meg! (Szünetel)

12.fejezet

{Bàr nem kapok sok vissza jelzést de attól folytatni fogom.}

Reggel mikor felkeltem meg próbàltam felöltözni 20 perc alatt sikerült. Utànna elmentem reggelizni. Nem mehetek ki egyből a lovakgoz mivel ma megyünk vissza kontrolra ezért leültem tévézni. 10 re kellet menünk. Miutàn újra megröntgenezték a jezem kérdezősködtek az elmult napok beli egésszégi állapotomról majd azzal hogy màr nincs agyrázkódàsom és jét hét mulva leveszik a gipszet haza engedtek. Miutàn haza értünk àt öltöztem majd anya ki vitt a lovakhoz. Körülbelül délre értem ki. Erikkel futószàraztuk előbb Koralt az ügetés màr elég jól megy neki. Ezutàn felültetett Pipacsra mivel ő egy welsh póni ezért rà tudok ülni egy kicsit. Vele is foglalkoztunk kicst sétàltam vele majd f.szàron ügetet és vàgtàzott kicsit. Ezutàn be engedtük őket a nagy karàmba had szokjàk egymàst mi pedig leültünk a karàm közepére beszélgetni.
- Koral milyen szakàgba legyen be lovagolva?- tette fel a kérdést Erik.
- Díjlovaglàs. De akkor gondolom szakembert kell hozzà hívni.- mondtam.
- Igen. De majd én keresek valakit meg megbeszélem anyuddal.
- Köszönöm.
-Viszont neked is el kellesz kezdened díjlovaglàsra jàrni. A Fedeles lovardàt ajànlom nagyon jó hely.
- Oké. Tudom ezt nàr anyuval is beszéltem.
- Oké. Nézd kik jöttek ide!
Észre se vettem a beszélgetés közbe higy a két lovam oda jött.
Adtam nekik egy fél almàt majd mivel későre jàrt be vittem őket a boxukba majd elköszöntem Eriktől. Majd haza mentem.

{Ne szokjàtok meg ezt a sok részt. De örülök hogy itt vagytok velem! (; }