A remény soha nem hal meg! (Szünetel)

5. fejezet

Mikor bepakoltam elővettem a kötőféket és a vezetőszárat. Majd elindultam a 3-as box felé mivel ma elkezdjük futószárazni mikor be léptem a boxba Koral szemébe félelmet láttam óvatosan kivezettem a karámba és elengedtem had szokja kicsit. Elvágtázott majd hirtelen felém kezdett jönni az ösztöneim azt mondták ne fussak el ezért nem tettem. Mikor oda ért hozzám le fékezett majd hirtelen ágaskodni kezdett én az ösztöneim miatt csak hátrébb léptem hogy ne teritsen a földre ekkor Koral közelebb sétált és meg hajtotta a fejét majd elsétált. Kimentem a karámból.
-Jól vagy?- kérdezte Erik aggódva.- nem halottad hogy szólok?
-Jól vagyok csak megijedtem kicsit. Nem halottam hogy szóltál.- mondtan sajnálkozva.
-Oké nincs gond csak annyit mondtam maradj nyugodt és ne tégy hirtelen mozdulatot. Tudtam hogy nem hagyod hogy a földre lökjön. Ügyes vagy -dicsért meg a tanárom.
-Köszi- köszöntem meg a dicséretett.
- Ülj le kicsit amíg meg nyugodsz-
ezzel le ültem. Gondolkodtam és néztem a lovamat. Mivel Eriknek diákja jött ezért át vittem Koralt a kis kör karámba majd be mentem a futószárért és az f.ostorért (Futószárazó ostor).
-Zsófi nem tart sokáig az órám csak fél óra. Megvársz vagy elkezded? -kérdezte Erik
- Megvárlak- mondtam neki.
Mikor végeztek még elköszönt a tanitványa majd elment. Erik oda jött hozzám 
- Na már csak 5-től vannak óráim ugy hogy dolgozhatunk. -mondta
-Amugy hány óra?- kérdeztem
-fél 10- leesett az állam- 1 óráig pakoltunk utánna 2 órát gondolkodtál a padon.- válaszolt látva meghökenésem.
-Ó bocsi nem néztem az időt- kértem bocsánatott.
-Semmi baj na de mostmár dolgozzunk- Ezzel elindultunk Koralért és vissza engedtük a nagykarámba majd vissza mentem a padhoz a cucaimért.

《Van ikletem ezért van még egy rész komentbe irhattok kérdéseket következő rész végén válaszolok rájuk》