Legjobb barátok örökre? (Jungkook FF) - BEFEJEZETT

10. rész - Stahl konyha

A hosszú út után fáradtan értünk a nyaralóhoz, ami Busantól nem messze volt. Mivel késő volt és az eső úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék ezért úgy döntöttünk, hogy majd holnap látogatjuk meg a családot. Igen. Út közben mindent elmondtam Jungkook-nak és láttam, hogy örült neki, ezért egyre izgatottabb lettem.

Próbáltam úgy bevinni a saját bőröndöm a házba, hogy közben ne ázzak el. Tátott szájjal néztem a csodás építményt. Oké, hogy én béreltem ki erre a pár napra, de nem tudtam, hogy ilyen jól fog kinézni. Csodálkozva sétáltam a nappaliba, a konyhába, felfedeztem az egész épületet. Csak később vettem észre, hogy van egy udvar is. Hú basszus. Nem akármilyen udvar. Volt egy rohadt gyönyörű medence.

Ha jobb lesz az idő muszáj kipróbálnom.

Úgy látszik jó, hogy emellett a ház mellett döntöttem. Vagy anyuéknál laktunk volna vagy itt. De hát ki hagyhat ki ilyen luxust?

Jungkook is megbabonázva sétált fel és alá megnézve minden apró részletet. Elmosolyodtam látva, hogy mennyire tetszik neki. Valahogy mindig olyan kényelmesen éreztem magam vele. És hatalmas öröm volt számomra, ha valami, ami hozzám fűződik, tetszik neki.

Örültem, hogy ezt az időt Kook-kal tölthetem. Régen voltunk sok ideig együtt ezért jól jött. Jungkook-nak ez az idő pont jól jön, hogy elfelejtse Irene-t. Igaz, nekem hiányzik Tae, de most Kook az első. Szerelmemnek pedig megígértem, hogy minden nap felhívom. Kellett ez a kis kiruccanás, hogy kizökkenjünk a hétköznapokból.

-Jungkook, van kedved vacsorát csinálni? –kérdeztem egy nagy mosollyal a pakolászó fiút.

-Miért is ne? –vigyorgott vissza majd eltűntünk a konyhában. Beindítottuk a zenét és együtt énekeltünk vagy táncoltunk a dallamra. Nevettünk és roptuk. Nagyon rég éreztem magam ennyire felengedetten. Nem is féltem, ha undorító lesz a vacsora, főzési képességeinket tekintve. Most csak az érdekelt, hogy jól érezzem magam. Talán egy kicsit önző vagyok.

Éppen az uborkát vágtam, amikor belevágtam az ujjamba.

-Ssszz... –szisszentem fel majd számba véve próbáltam csillapítani a vérzést. Na, mintha sokat segített volna. Jungkook egy idő után észrevett és nagy, aggódó tekintettel nézett rám.

-Mi történt? –kérdezte. Azt hittem lerepül a szemöldöke a homlokáról annyira ráncolta.

-Áhhhh... semmiség, csak megvágtam az ujjam. Mindjárt eláll. –mondtam és már mentem volna vissza a fel nem vágott uborkákhoz amikor Jungkook elkapta a csuklóm.

-Ezt le kell fertőtleníteni. Gyere velem. –mondta és elkezdett húzni, de én nem hagytam.

-Jungkook, nem kell, jól vagyok. –próbáltam ezzel magamat is nyugtatni. Oké, nem nagy seb, de egy kicsit csípett.

-A-a, én ezt nem tűröm. Azonnal gyere. –mikor továbbra sem mozdultam térdeim alá emelte kezét és felkapott az ölébe. –Ha a saját lábadon nem jössz, akkor viszlek. –mondta és elindult a fürdő felé.

-Yaaah! –kiáltottam. –Tegyél le, de azonnal! –próbáltam magam kiszabadítani, de nem sikerült. Túl erős volt.

Végül leült a zárt fedelű vécére és ölébe vont. Elkezdte fertőtleníteni a kezem, majd rakott rá egy ragtapaszt.

-Ez most tényleg hercegnős? –kérdeztem meghökkenve a rózsaszín, Hamupipőkés sebtapaszra nézve. Nem tudtam, hogy nevessek vagy vonjam kérdőre, hogy mégis honnan van neki ilyen.

-Szerintem aranyos. –mondta és megpuszilta betapasztott ujjam.

-Nem tudtam, hogy szereted Hamupipőkét. Ha szólsz, összehozlak vele. –nevettem gyerekességén.