Legjobb barátok örökre? (Jungkook FF) - BEFEJEZETT

11. rész - Legkedvesebb emlékek

6 évvel ezelőtt

Éppen egy könyvet olvastam ágyamon, amikor az ablak felől hangokat hallottam. Kövek kopogását. Lassan feltápászkodtam, hisz tudtam ki az és tudtam, hogy nem kell miatta sietnem. Komótosan nyitottam ki a nagy ablakom.

-Mi az Jungkook? –kérdeztem a kelleténél mérgesebben. Pont egy izgalmas résznél tartottam a könyvben ő pedig ezt megzavarta.

-Van kedved egy kis kalandhoz? –kérdezte cinkos mosollyal és tudtam, hogy nagyon izgatott, engem ebből ki nem hagyna.

-Egy pillanat és ott vagyok. –nevettem és az ablakot becsukva visszafutottam a szobámba magamra kapni egy rövid gatyát és egy ujjatlant. Már nem is érdekelt annyira a könyv.

Kint fullasztó hőség volt. A nap izzasztóan sütött, és még a ragadó izzadságom ellenére is tetszett a virágzó fák látványa. A környéken mindig is imádtam a nyarat. Hatalmas kertünk volt amin Jungkook-kal mindig találtunk valami elfoglalnivalót. Ám ma valami nagyobb dolog járt a fejében.

-Mi lenne, ha ennénk egy kis friss gyümölcsöt? –tett fel egy szimpla kérdést még sem értettem mire céloz. Szemében megbújt a ravaszság.

-Mire célzol? –kérdeztem félve válaszától.

-Mi lenne, ha elmennénk a szomszédhoz egy kis gyümölcsért? –nézett vidáman. Nem, ez nem jó ötlet. A szomszéd egy vén, mogorva öregember volt, aki úgy tisztelte terméseit, mintha a gyerekei lennének. Azt persze nem bírná ki, ha megtudná, hogy mi ott falatozunk a „gyerekeiből".

-Jungkook, ez nem jó ötlet. Menjünk inkább a parkba vagy valami. –mondtam és nézéséből tudtam, hogy Kook-ot már nem tudom megállítani. –Hajjj... jó, de nem leszünk ott sokáig, még a végén észrevesz.

-Nyugi, biztos épp délutáni alvást tart. –mondta nevetve és átmásztunk a szomszéd kertbe.

Hatalmas, csodaszép, terméssel teli, virágos gyümölcsfák voltak. Többször is voltunk itt, de azt hiszem, ebben az időszakban néz ki a legjobban. Oda sétáltam a kedvenc fámhoz. Ez volt a legnagyobb és fura formája egyből vonzotta figyelmem. Letéptem két vörös almát és az egyiket Jungkook-nak dobtam, aki éppen felém tartott. Egymás mellé leültünk a fűbe és szórakoztunk.

-Nézd, szívecskét haraptam. –mutattam neki vidáman. Először jól megnézte majd hirtelen beleharapott.

-Így már nem az. –mondta és szomorú arcomat látva elnevette magát, amitől én sem tudtam megállni mosolygás nélkül.

-Miért kell elrontani minden szépet? –kérdeztem durcizva.

-Csak finomnak tűnt. –mondta nagy vigyorral majd egy hatalmasat harapott almájába. –Cseréljünk az enyém nem olyan jó. –mondta és az almámért kapott, de még időben elvittem előle.

-Ez az én almám. –néztem rá halálos tekintettel. –Nem veheted el tőlem Ji Yong-ot.

-Elnevezted az almád? Még hozzá egy idolról? –nevettet a hasát fogva.

-Héé, ő a kedvencem és ő a legjobb énekes a világon. –nem bírtam, ha valaki cukkolja a biasomat és Jungkook ezt pontosan tudta. –Ő lesz majd a férjem. Már azt is tudom, hogy fogja megkérni a kezem. –sóhajtottam egy nagyot.

-Miről beszélsz pabo? Férj... pff. Hány évvel is idősebb nálad? –pöckölt fejbe.

-Héé a korkülönbség nem számít! –háborodtam fel.