Legjobb barátok örökre? (Jungkook FF) - BEFEJEZETT

Epilógus

Épp egy tál popcorn-nal a kezemben mentem a nappaliba, amikor megpillantottam Őt a kanapén. Na, igen furcsa, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés van a nappalimban, de én már megszoktam a látványt. Na jó... nagyjából megszoktam...

Ott ült, izmos karjai várva vártak engem egy nagy ölelésre. Bő, fehér póló volt rajta és habár melegítőnadrágján keresztül nem láthattam, már tapasztaltam eszméletlenül tökéletes combjait. Barna szeme csakúgy csillogott az örömtől. Sötétbarna haja pedig kócosan feküdt feje tetején. Már ráfért volna egy hajvágás. Alig látott ki stílusos frufrujától.

Hát igen... Ő volt Jeon Jungkook, a férjem. Kedves, sokszor mosolyog gyönyörű, fehér fogsorával; pont ahogy én, ő is imádja a zenét. Tökéletes férj, nála jobbat nem is kívánhatnék. Nagyon egyszerűen átlát rajtam, így mindig tudja, hogy kit érzek. Velem ellentétben. Sosem voltam gondolatolvasó.

Immár 3 éve voltunk együtt. 2 éve házasodtunk meg. A visszatérése után, habár nem is volt minden leányálom, minden sokkal könnyebben ment. Sokat segített közelsége és törődése. Körülöttünk lévő emberek a családunkká nőttek. Jungkook nagyon jól kijött a csapattársaimmal, így sokszor szívesen kísért el az edzésekre és a meccsekre. Sajnos most már képtelen leszek elmenni az edzésekre... Ennek ellenére mindig látogatnak barátaim.

Lassan sétáltam Jungkook felé és komótosan leraktam a dohányzóasztalra a nasit.

Hirtelen elfogott a deja vu érzés. Régen mindig ilyen volt minden. Mostanában sok dolog közbejött, így vagy időnk nem engedte vagy kedvünk nem volt az ilyen tevékenységekhez.

De ezt a pillanatot sosem hagytam volna ki.

-Mit nézzünk?-kérdeztem miközben leültem mellé és megöleltem mielőtt még lerohadt volna a keze. Egyből sokkal melegebb lett körülöttem és boldogan kúsztam még közelebb hozzá.

-Hm... most megkíméllek, úgyhogy te választhatsz. -mosolygott és fülem mögé puszilt.

Az alkalmat egyből kihasználva vettem kezembe a távirányítót és kikerestem a filmet. Nem sokszor van lehetőségem nekem választani.

-Állj készen egy drámához. -mondtam, majd elindítottam a filmet. Ez volt az egyik kedvenc filmem és habár már vagy százszor láttam, nem tudtam megunni. Amikor nem volt itt Jungkook, akkor mindig ezt néztem. Ez volt az egyetlen film, amibe bele tudtam magam élni.

A film közepénél tartottunk, amikor felsikítottam. Kezeimet egyből hasamhoz kaptam.

Jungkook gyorsan rám kapta tekintetét és aggódva kérdezett.

-M-mi történt? Most még csak nem is horrort nézünk. Megijedtél a csókjelenettől? Minden ok? -halmozott el kérdéseivel. Arcán látni lehetett az értetlenséget. Meg is értem, mivel úgy mosolyogtam, mint egy tejbetök.

-Jungkook, rúgott! -kiáltottam fel boldogan.

-Heh? -kérdezett vissza még mindig értetlenül.

-A baba! Rugdalózik a baba! -mondtam mosolyogva szemébe nézve. Pupillái hatalmasra tágultak. Teljesen lefagyott. Már X hónapos terhes voltam. Amikor megtudta Jungkook nem fért a bőrébe az örömtől. Nem terveztük, de nem mondhatni, hogy nem vártunk rá.

Másodpercek elteltével egy mosoly kúszott ajkaira.

-Megfoghatom? -mutatott a hasamra, mire felnevettem.

-Mi ez az engedélykérés? Nem illik hozzád. -egyből felbátorodva rakta hasamra a kezét.

-Wohoho. Daebak! Ez az én kisfiam. -mondta hasamhoz közel hajolva.

-Hé! Ezt nem mondhatod! Még nem tudjuk, hogy lány lesz-e vagy fiú! -legyintettem meg fejét.

-Au! Nem baj! Én érzem, hogy fiam lesz! -makacskodott, mire kapott még egy legyintést.

-Lányunk lesz! -nevettem.

-Ajj! Akkor kivel fogok videójátékozni! Szeretnék egy Jungkook Juniort! -nyafogott.

-Ha fiunk lesz, akkor sem lesz ez a neve! Ch... mi ez a név? -motyogtam magamban az utolsó mondatot.

-Neked van jobb ötleted! -nézett fel rám, mivel eddig ölembe volt feje.

-Ennél bármi jobb! Hmm... mit szólnál az... In Ho-hoz? -vetettem fel az ideámat, miközben kezét simogattam.

-Az én ötletem jobb. -mondta olyan hangnemben, mintha ez már a beszélgetés vége lenne.

-Na persze. Szegény fiú. -suttogtam.

-Hallottam ám! -csapott rá combomra.

-Örülök, hogy nem vagy süket. A baba előtt ne veszekedjünk. -mondtam hasamat simogatva, majd amikor megint rúgott felmordultam. -Au!

-Oké! A babának azt kell látnia, hogy szeretjük egymást. -puszilt pocimra egy mosoly kíséretében.

-Szerintem érzi. -simogattam meg kerek hasamat.

Ez a látvány egy életre megmaradt bennem. Jungkook, ahogy az ölembe fekszik és puszilgatja a hasamat és a baba első mozdulatainak érzése. Mindez mosolyt csal arcomra. Talán ekkor voltam egész életemben a legnyugodtabb. Melegséggel töltött el már az is, ha csak a jövőnkre gondoltam. Ahogy Jungkook-kal közösen neveljük gyerekünket. Talán kihívás lesz, de annak is állok elébe. Hisz boldogabb ennél nem lehetnék.

Van egy szeretetteljes férjem és egy gyönyörű gyermekem a hasamban. Azt hiszem, ezt az érzést semmi nem múlhatja felül.

Azt gondolom, a legjobb anyának és feleségnek lenni. Főleg ilyen családban. Örökre retinámba égett Kookie őszinte mosolya, amint sötét szemeivel sajátomba néz. Azt hiszem ez az, amiért megérte várni. És már nem is bánom, ha nem lettünk legjobb barátok örökre, mert ezt kihagyni nem tudtam volna.

Na igen... eljutottunk a végéhez. Remélem tetszett a sztori, és tetszett ez a rész is, habár eléggé béna lett. Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott, de a régi epilógus nem tetszett, újhoz meg nem volt ötletem, de végre rávettem magam. Ezután még szeretnék írni 10 tényt a sztoriról és ha érdekel titeket vannak speciális részek is, amiket nem posztoltam. Persze lehet külön is kérni egy-egy speciális részt, még egy-kettőt megcsinálhatok. Valószínűleg este hozom a 10 tényt. Remélem azért valakit érdekelni fog!

gummybear_specialist