Legjobb barátok örökre? (Jungkook FF) - BEFEJEZETT

5. rész - Rajtakapás

Kinézetétől elakadt a lélegzetem. Másnak ez nem akkora kunszt, hiszen nem öltönyben volt vagy esetleg félmeztelenül. De nekem még így is hatalmasat dobbant a szívem.

-Woww, Na Ri. Nagyon csinos vagy. -mondta, mire rámosolyogtam és elpirultam.

-K-köszönöm. -ennél több sajnos semmiképp nem akarta elhagyni számat. Végignéztem öltözékén. Egy kék ing volt rajta, lazán betűrve szürke, szakadt farmerébe.

Odajött hozzám és megfogta a kezem, majd elkezdett sétálni.

-Hova megyünk? -kérdeztem kíváncsian.

-Majd megtudod. Ez meglepetés. -mondta és rám mosolygott. Izgulva sétáltam mellette. Szeretem a meglepetéseket, de amíg várni kell rájuk, addig szétizgulom a fejem. Miért vagyok ilyen türelmetlen?

15 perc múlva meg is érkeztünk egy parkba. Egyszerűen gyönyörű volt. Nem virágzott, de a maga egyszerűségével vett le a lábamról. Mindenhol a zöld árnyalatai pompáztak. Az ösvény mellett pedig még egy kis csermely is fojt. Elképesztő.

-Tae, ez csodás. -mondta szemeimet még mindig a tájon tartva.

-Tudom. Mindig ide jártam, hogy kitisztítsam a fejem. -mondta nagyot sóhajtva. Végül elmosolyodott és rám nézett. -Örülök, hogy tetszik.

-Mindig imádtam a természetet. Busan összes parkjában jártam már. Emlékszem gyermekkoromban hányszor kiszöktem a kukoricásba. -kuncogtam el magam az emlékekre. -Anyáék elől mindig ott bujkáltunk Jungkook-kal. Vagy esetleg kimentünk a hosszú, zöld fűbe, ami 12 éves fejünk tetejéig ért. Sokszor csináltam virág koszorút. Egyet anyának, egyet Jungkook anyukájának. Jungkook pedig mindig pár szál gazzal tért haza. -nevettem fel és hallottam Tae aranyos kacagását.

-Jó gyermekkorod lehetett. -sóhajtott.

-Az volt. Jobbra nem is vágyhattam volna. Sose történt semmi tragédia. Ezért is félek, hogy ha valami történni fog a jövőben, túlságosan meg fog viselni. Nem nagyon fogom bírni a terhet.

-Majd én megvédelek. -nézett Taehyung mélyen a szemembe. Erre önkénytelenül is elmosolyodtam.

-Remélem is. -kacagtam. -Bár saját magam okozta kínos szituációktól senki sem tud megóvni.

-Kínos szituációk? Például? -kérdezte, nekem pedig beugrott a pár évvel ezelőtti Eset.

-Szerintem jobb, ha nem tudod. -próbáltam hárítani a kíváncsiskodó fiút.

-A-a. Ha már belekezdtél, akkor nem hagyhatod abba. -ugrált izgatottságában és elkezdett rázogatni. -Légyszii!

-Nem tudsz rávenni. Ez életem egyik legcikibb pillanata volt. Nem akarom egy olyannak elmondani, aki tetszik nekem. -csúszott ki a számon a mondat, amit inkább magamban tartottam volna.

-Szóval tetszek neked? -jött közelebb hatalmas mosollyal az arcán. Éreztem, hogy arcom már a vörös árnyalataiban tündököl.

-Ú-úgy értem... -dadogtam, de nem tudtam mit válaszoljak. -Hát... i-igen. -sütöttem le tekintettem, de ő hirtelen karjai közé vont.

-Ezt jó hallani. Én is kedvellek. -suttogta és egyre szorosabban ölelt.

-Tae... mindjárt... megfulladok. -lihegtem, mire elnevette magát és elengedett.

-Menjünk fagyizni. -kiáltotta és már húzott is maga után. Aish olyan, mint egy kisgyerek.

Szerintem már 2 órája lófrálhattunk, beszélgettünk, amikor egy olyat láttam, amit nem kellett volna. Mégpedig Irene-t. Viszont nem egyedül volt. Mellette egy fiú sétált és szorosan ölelte magához a vihogó lányt. Még hunyorogva, két szememet becsukva is meg tudtam volna mondani, hogy az a fiú nem Jungkook. Állkapcsom hatalmasat koppant a kavicsos ösvényen és nem akartam elhinni mit láttam. Számat megpróbáltam becsukni és nem gondolni semmi rosszra.