Legjobb barátok örökre? (Jungkook FF) - BEFEJEZETT

8. rész - Részegen, összetörten

Megállítottam a filmet, majd lassan és bizonytalanul lépkedtem az előtérbe. A dudorászás csaknem maradt abba. Rohadtul féltem. Mégis ki és mit akar nálunk?

Az előszobába érve nagy kőnek kellett volna leesnie szívemről, de nem. Miért is tenné?

Kicsit megnyugodtam, amikor megláttam azt az ismerős hajkoronát. De újra aggódásra késztetett, hogy ruhája csurom víz volt és nem csak kívülről ázott el. Holt részeg volt. Amikor meglátta bezárta maga mögött az ajtót majd rám vigyorgott és megölelt.

-Hali Senorita! Itthon vagyok. -röhögött ittasan.

-Jungkook, te megőrültél? Beteg leszel pabo! -mondtam miközben a kanapé felé húztam nem törődve azzal, hogy valószínűleg az ülőalkalmatosság holnapra sem fog megszáradni.

Belebugyoláltam az általam szervált plédekben és a kezébe nyomtam a pohár vizet.

-Mégis mi a fene történt Kook? Csurom vizes vagy. És részeg. Mondd el mi történt. -mondtam és próbáltam szemébe nézni. Láttam, ahogy egyre frusztráltabb lesz.

-Áh, semmi. Végül is csak romba dőlt az egész meglepetés, dobhattam ki a kukába, mivel arra kellett Irene lakására érnem, hogy egy tök ismeretlen srác fekszik mellette. Nem történt semmi különös. Tudod csak a mindennapi dolgok. -mondta. Több gúny nem is lehetett volna a hangjában. Megjelentek a fájdalom könnycseppjei és szemében és tudtam, mennyire nehéz magában tartania a sírást.

-Jungkook. Nem érdemel meg téged. Most, hogy tudod, hogy megcsalt nincs értelme utána sírnod. Egy ribanc. Nem kell vele törődni érted? -néztem rá miközben próbáltam letörölni könnyeit kisebb-nagyobb sikerrel.

-Te-te tudtál róla? -kérdezte először hitetlenül majd felemelte hangját. -Te tudtál róla és nem mondtam el nekem? Hogy tehetted ezt? Tudod, milyen hülyének érzem magam? És még te is tudtad? Miért nem mondtad el? Ha? -ordítozott velem. Egyre nőtt bennem a bűntudat. Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de olyan boldognak tűnt. Nem akartam elrontani az örömét.

-Jungkook. Nyugodj le. Hittél volna egyáltalán nekem? Igaz, hogy legjobb barátok vagyunk, de mostanában elhanyagoltál. Őt jobban szereted Kook. Ráfogtad volna arra, hogy féltékeny vagyok, vagy mit tudom én! Tegnap tudtam meg én is. És azt hiszed el akartam rontani a reggeli örömöd? Hogy mondjam azt, hogy feleslegesen keltél fel reggel korán csak azért, hogy egy ribancnak csinálj palacsintát? Hülyének néztél volna és eltaszítottál volna. Még távolabbra. Szerinted nekem nem fáj téged így látni? Hogy csakis őmiatta leiszod magad. Jungkook, ő nem ér ennyit. Ha megcsalt, akkor nem érdemel meg. Érted? -vettem fel én is a hangnemem. Jelen pillanatban az sem érdekelt, ha Young Ok néni felkelt. Ezt el kellett mondanom. El kellett mondanom, hogy én mit gondolok. Jungkook nem bírta ki sírás nélkül. Könnyei csakúgy ömlöttek. Így látva őt nekem is pár könnycsepp kúszott szemem sarkába. Lehet, hogy durván fogalmaztam, de ez az igazság. Mégis miért sír egy ilyen lány miatt?

-Te nem tudod, most én hogyan érzem magam. Legszívesebben csak fejbe vágnám magam, amiért ilyen hülye és vak voltam, hogy nem vettem észre. Hogy rávesztegettem 5 hónapot és azt hittem ő is szeret. De nem én még ennyit sem érdeklek és miért? Azt jobb, ha nem tudod, mert akkor te is itt hagynál. Foglalkozz csak Taehyung-gal. Én meg majd megyek és elásom magam, mert úgysem számítok senkinek. Még Irene-nek sem. Mit tettem, hogy megcsalt, ha? Egész végig jó voltam hozzá, vele voltam. És téged otthagytalak. Csakis azért, csakis azért nem töltöttük együtt az időt, mert én helyetted egy becstelen ribancot választottam. Fáj érted? Fáj a fejem és a szívem is. -bömbölt Jungkook. Csak úgy köpte a szavakat. Nem tudtam, mit tegyek. Sosem voltam jó a vigasztalásban. Csak megöleltem, és hagytam, hogy kisírja magát a vállamon. Ha tudtam is, hogy nem éri meg Irene miatt sírni, attól még minden embernek ki kell adnia az érzéseit. És habár én nem szoktam sírni, tudtam, hogy ez csak könnyít az emberen.